Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 43. szám - Indítványok az ügyvédi kar érdekében

176 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 43. SZÁM. A végrehajtási díjak egységesítésének kérdése fokozott fontossággal bír mindaddig, amíg fennáll az a rendszer, hogy az ügyvéd a végrehajtónak kiszállási díjait előlegezni köteles, mert a díjak különbözősége folytán más helyről beérkező megkereséseknél ezen előlegezés a gyakorlatban igen sok zavarnak és még több késedelemnek a kútforrása. II. Az értesítési rendszer reformja. Az ügyvédeknek rendkívül sok idejét vette igénybe eddigelé a bíróságtól való értesítés kérése, viszont a bíróságoknak is rendkívül sok idejét vette igénybe a feleknek való értesítés nyújtása. Azt az időt, amelyet a bíróságok az értesítésadásra fordítani kényszerültek, jelentékenyen megrövidítette az ügyvédség által meghonosított két intézmény, ú. m. a bírósági gépírószolgálat, melynek folytán az ügyvédek rendelkeznek a jegyzőkönyvek ós ítéletek másolataival, ezek miatt tehát csak vajmi ritkán keresik a periratokat ; de jelentékenyen csökkentette az értesítésadások számát az ügyvédi vétív intézménye is, mert ennek révén az ügyvédek minden őket érdeklő kézbesítésről azonnali értesítést kapnak ós így most a periratok a vétívek miatt is csak ritkán kutatják. Több mint indokolatlan tehát az ügyvédekkel szemben fenntartani a jelenlegi méregdrága és igen szűk időre korlátozott értesítési rendszert. Nem téveszthető szemelől, hogy a bíróságnak az a rendeltetése, hogy mennél gyorsabban ós olcsóbban szolgálja az igazságot, és így az értesítési díjakat nem lehet állami bevételi forrás jelentőségével felruházni, nem beszélve arról, hogy a mai felette drága értesítési rendszer mellett az órtesítőlapokat oly ritkán veszik igénybe, hogy az államnak ezekből származó bevétele a minimumra csökkent, így az 1933/34. évi költségvetésnek az igazságügyminiszteriumra vonatkozó XVI. fejezetében a királyi bíróságokról szóló második címe 70,000 P bevételi előirányzatot tüntet fel, amely összeg együttesen tartalmazza a bíróságok elhasznált leltári tárgyai, valamint a selejtpapír értékesítéséből, a számadási térítmónyekből, a tudakozódólapok eladásából és a szegényjogon vitt perekben az előlegezett összegek megtérítéséből származó bevételeket. Feltéve tehát, hogy ezen négy bevételi forrás között egyenlően oszlik meg a bevételi előirányzat, úgy 17,500 pengőre rúgna a tudakozódólapokból várt bevétel, ami tehát az állami jövedelmek szempontjából egészen minimális. A rendkívül szűkre korlátozott értesítési időt is csak addig lehetett indokolni, amíg az a veszély fenyegetett, hogy e nélkül a bírósági irodák rendes napi munkájuk elvégzésében az értesítésadások által megakadályoztatnak. Miután azonban ez a veszély a bírósági gépírószolgálat és az ügyvédi vétív intézményének meghonosítása folytán többé nem fenyeget: a) az értesítőlapok díja sürgősen leszállítandó lenne a jelenlegi 40 fillérről a békebeli 10 fillérre, amely leszállítás esetén azok igénybevétele előreláthatólag legalább oly mórtékben emelkedne, hogy az államnak a tudakozódólapokból várt bevétele nemcsak hogy nem csökkenne, hanem ellenkezőleg, emelkedne ; b) az értesítési idő legalább az ügyvédek részére feltétlenül kiterjesztendő. Helyes megoldás lenne, ha 8— 9 óráig terjedő idő értesítésmentesnek deklaráltatnók, 9— 10 óráig lenne úgy a nagyközönség, mint az ügyvédek számára is díjmentes értesítés, 10— 11 óráig a nagyközönség tudakozódólap ellenében, ügyvédek díjmentesen kaphatnának értesítést, 11— 12 óráig ügyvédek tudakozódólap ellenében, 12— 1 óráig ügyvédek esetleg kétszeres díjú tudakozódólap ellenében, és 1—-2 óráig (szintúgy a hétnek értesítésmentesnek deklarált napján) ügyvédek hármas díjú tudakozódólap ellenében nyernének értesítést. Mindenkép megvalósítandó ugyanis az az elv, hogy az ügyvéd sürgős szükség esetére az értesítéshez a bírósági hivatalos irodai szolgálat alatt feltétlenül hozzájuthasson, továbbá, hogy az értesítésekért beszedendő díjak ne haladják meg azt a mértéket, amely szükséges annak biztosítása végett, hogy az időntúli értesítések a kezelőszemélyzet munkájának elvégzését felesleges módon ne zavarják. A bíróságnak azt az érdekét, hogy a kezelőszemélyzet a rendes értesítési időn túl munkájában hiábavaló módon ne zavartassák, teljes mértékben biztosítja az az intézkedés, hogy időn túl kétszeres és esetleges háromszoros díjú tudakozódólapok ellenében nyerhető el a halaszthatatlanul sürgős felvilágosítás. Feltétlenül szükséges azonkívül a tudakozódólapok alakjának, illetve tartalmának reformálása ós racionalizálása, mert a tudakozódólapok jelenlegi alakjukban a gyakorlati követelményeknek semmikép nem felelnek meg. III. A jogorvoslati határidők meghosszabbítása a felek megegyezése alapján. A Pp. 231. §-a a bíróságnak valósággal kötelességévé teszi, hogy megkísérelje a jogvitának egyességi elintézését, amiből látható, hogy a törvényhozónak az akarata arra irányult, hogy a perek lehetőleg egyességileg, kölcsönös megnyugvással nyerjenek befejezést. A perek egyességi befejezését azonban igen gyakran akadályozza a jogorvoslati határidők merevsége. Felperes, akinek a keresetét a bíróság első fokban elutasította, az elutasító ítélet után gyakran lesz hajlandó méltányos egyességre éppúgy, mint az alperes, akit az elsőbíróság marasztalt. A fellebbezési határidő alatt azonban az egyesség gyakran nyélbe nem üthető, annál kevésbbé, mert járásbírósági eljárásban a határidő első felében az ítélet még írásba foglalva nincs, a határidő második felét pedig a fellebbezés elkészítése foglalja le. Az ügyvédség lélektanához tartozik, hogy egyességre főleg csak addig hajlandó, amíg a perorvoslatokat el nem készítették, mert mihelyt ezzel már elkészültek, annyira sikerült sajátmagukat a perorvoslatban felsorakoztatott érvekkel meggyőzniük, hogy ez után már az egyességre nem is hajlandók. Az egy ességek számának jelentékeny emelkedését lehet remélni tehát attól, ha megengedjük, hogy a felek kölcsönös akarattal legalább is egyízben, 30 nappal a fellebbezési és felülvizsgálati határidőket meghoszszabbítsák. Ezen meghosszabbításból senkinek semmiféle kára nem származhat, viszont úgy a bíróságra, mint a felekre, valamint az ügyvédekre is csak előnnyel jár, ha a meghosszabbított perorvoslati határidő alatt sikerül az ügyet egyességi befejezéshez juttatni. Javasolom tehát a perrendtartás jogorvoslati rendelkezéseinek olyan kiegészítését, hogy a peres felek jogosultak közös kérvénnyel bejelenteni a perorvoslati határidőknek 30 nappal való egyességi kiterjesztését, amely közös kérvény valamely peres félre csak úgy hatályos, ha annak benyújtásakor a perorvoslati határidő az illető félre még le nem járt ; hatálya pedig abban nyilvánul meg, hogy az illető fél által a rendes perorvoslati határidő lejártától számított 30 napon belül benyújtott perorvoslat kellő időben beadottnak jelentkezik. Sajtószemle. Magyar Jogiszemle. Októberi szám. Kubinyi Ödön törvényszéki bíró «Fellebbezés a perköltségekre vonatkozó ítéleti rendelkezés ellem) című cikkében azt az álláspontot fejtegeti, hogy a Te. 24. §-át nem betűszerint, hanem logikailag kell értelmezni, és a költségek kölcsönös megszüntetése esetén a 200 pengőt meghaladó költségek fellebbezhetők. Az idézett paragrafust törvényhozói szövegezési tévedésnek minősítik. Polgár Imre egy állandó nemzetközi bíróság, mint fellebbezési fórum fölállítását óhajtja. Szabó Mihály ü. j. «Az egyén magánjogi szuverénitáaának korlátai a magánjogi törvényjavaslatban» című tartalmas cikkét említjük még meg. Internationales Anwaltsblatt. November havi szám. Rafael Lemkin : «Akte der Barbáréi und des Vandalismus als delicta juris gentium» című cikkében megemlékezik az 1927. évi varsói és az 1932. évi hágai konferenciákon felvetett bűncselekményekről, és az 1933. évi madridi konferencián előadott javaslatait ismerteti. Maurus Deutsch a pécsi vándorgyűlésről ír és csodálatának ad kifejezést, hogy a súlyos viszonyok közt élő magyar ügyvédség milyen példáját mutatja a kitartásnak és mindenen felülemelkedő kari szolidaritásnak. R. Gottschalk «Kömische Rechtswissenschaft in England» című cikkét közli még a lap novemberi száma. Ha nem akar az irattárban tolongni, vegye igénybe az iratbetekintési kérőlapokat ! Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Abrai V.