Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 42. szám - Önkormányzati jogokat csak az gyakorolhat... - Az illetékkérdés a bírósági statisztika számaiban

m ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 42. SZÁM. adassanak ki ezek a kérvények felülvizsgálás, az adatok helyességének megállapítása és az előadói tervezet elkészítése végett ügyvédeknek, akik minden egyes ügy elintézéséért igen szerény díjazásban részesülnének. A törvénykezés terén számos példa van arra, hogy a kiadmánytervezeteknek az ügyvédek által való elkészítését a törvény nemcsak megengedi, haliem egyenesen kötelezően előírja a bíróság munkájának megkönnyítése végett, ennek elvi akadálya tehát a névmagyarosítási ügyeknél sem lehet, annál kevésbbé, mert hiszen a belügyminisztériumnak módjában áll a vonatkozó megbízásokat azokra az ügyvédekre korlátozni, akik feddhetlen múlttal rendelkeznek, soha még fegyelmileg sem voltak büntetve és így a feltétlen bizalomra joggal igényt tarthatnak. Elvégre a magyar állam gyakran képviselteti magát nagyfontosságú ügyekben megbízott ügyvéd által, elképzelhetetlen tehát, hogy az inkább formaságokra szorítkozó névmagyarosítási ügyek tekintessenek olyanoknak, hogy azokban az előkészítő munkát csak állami tisztviselők végezhessék el, nem pedig a bizalomra feltétlen érdemes ügyvédek is. Ha helyes az újságokban megjelent az az adat, hogy 400,000 névmagyarosítási ügy vár elintézésre, úgy az ügyeket 2 P-vel számítva, 800,000 P-t tenne ki az az összeg, amely ezen új ügyvédi munkaalkalom folytán az ügyvédeknek jutna, ami legalább 200 ügyvédnek nyújtana legalább egy évre tisztességes megélhetést. Ha azonban a belügyminisztérium úgy látná, hogy ezzel a külön elintézési díjjal nem lehetne az összes kérelmezőket terhelni, akkor meghonosítható ez olykép, hogy a szóbanforgó díj, mint sürgősségi díj vételezhető be és csakis azoknak a folyamodóknak az ügyeit adják ki a sürgős elintézés előkészítése végett az arra kiválasztott ügyvédeknek, akik sürgősségi díjat kérvényükön vagy pedig felhívásra leróttak. A s/vrgősségi díjra is van precedens a telekkönyvi eljárásban ós az a szóbanforgó esetben azon az alapon sem kifogásolható, hogy ezáltal a kevésbbé tehetősek, akik sürgősségi díjat leróni nem képesek, hátrányba kerülnének a tehetősekkel szemben. Sőt ellenkezőleg! Miután azoknak az ügyét, akik a sürgősségi díjat leróják, a rendes minisztériumi személyzet mellett igénybe vett ügyvédek intéznék el, végeredményben még azok is jól járnának, akik a sürgősségi díjat le nem rótták, mert ezáltal a belügyminisztériumi személyzet az ő ügyüket is hamarább intézhetné el. Végeredményben tehát jól járna az állam, mert a nemzeti érdeket képviselő névmagyarosítási ügyet minden külön megterhelés nélkül gyors elintézéshez juttatná, jól járnának a belügyminisztériumi tisztviselők, akik nagy restanciától szabadulnának, jól járnának azok a kérelmezők, akik a sürgősségi díjat lerótták, jól járnának azok a kérelmezők is, akik a sürgősségi díjat ugyan nem rótták le, de a sürgősként kezelt ügyek különválasztása folytán gyorsabb elintézésre számíthatnak és végül jól járnának az ügyvédek, akik ilykónt munkaalkalomhoz jutnának. Peller Imre. A kúriai felülvizsgálati tárgyalásokkal kapcsolatban b. lapjuk október 28-i számában indítvány jelent meg, mely annak megengedésére irányult, hogy jogosíttassanak fel az ügyvédek, hogy a felülvizsgálati kérvényüket, illetve válasziratukat a bíróság részére ne egy példányban, hanem annyi további illetékmentes példányban nyújthassák be, hogy a tanács minden egyes tagjára külön példány jusson. Ezt az indítványt a magam részéről feltétlen helyeslem, sőt kitérj esztendőnek is találom az összes társas bíróságokra. Ehhez képest az indítványt olykép látnám módosítandónak, hogy jogosíttassanak fel az ügyvédek arra, miszerint beadványaikat, amelyek felett társasbíróságok döntenek, a bíróság részére annyi beadványban nyújthassák be, hogy a beadvány felett döntésre hivatott tanács minden egyes tagjának egy-egy példány jusson, amely példányok közül a bíróság részére'szánt 1. példány bélyegköteles, míg a tanács egyes tagjai számára beadott példányok bélyegmentesek. Zoltán Tibor. Sajtószemle. «A háztulajdon köztérhei» címmel igen használható könyvecske jelent meg a napokban a Győri Hirlap kiadóvállalat kiadásában. A munkát Vérmes Ödön győri ügyvéd írta, és abban áttekinthető és a laikus közönség által is könnyen kezelhető módon összeállította mindazokat a több törvényben,' kormány- és helyhatósági szabályrendeletben szétszórtan megjelent jogszabályokat, amelyek a házak összes közterheire vonatkozóan 1983. évi május 31-én érvényben voltak. Melegen ajánljuk ezt a hasznos munkát úgy a kollégák, mind a laikus nagyközönség figyelmébe. Kereskedelmi Jog. November 1. Schulcz Ferenc miniszteri titkár : «Ujabb belga reformok a kereskedelmi társasági jogban» című cikkében a szerző vázolja az 1926. júniusa óta tervezett és részben már megvalósított reformokat, így a cégjegyzékre vonatkozó jogalkotást, az apport-ral elkövethető visszaélések meggátlására irányuló, múlt évben napvilágot látott törvényt, a többszörös szavazójog kérdését és még néhányat, amelyek éppen most vannak a parlament előtt. Góld Simon: «Életbiztosít ási szerződésnek megszűnése díjnemfizetés folytán» című cikkében Sós Ernőnek a Kereskedelmi Jog legutóbbi számában közölt álláspontjával száll szembe és vitatja, hogy a Kúria VII. tanácsának gyakorlata nem helyes. Hivatkozik itt a Magyar Jogi Szemle 1932. november és december havi számaiban megjelent igen számottevő véleményekre és jogegységi döntvényt, vagy ennek hiányában törvényhozási intézkedést sürget a téves gyakorlat megváltoztatására. Alföldi Ede ny. táblai tanácselnök a tőzsdeelnökségének emlékiratáról ír, amely panaszolja, hogy a tőzsdebíróság ügyforgalma oly mértékben csökkent, hogy ennek a kiváló szakbíróságnak a likvidálásával kell talán számolni. Ismerteti a szerző az okokat, amelyek között első helyet foglal el az állami bíróságok olyirányú fejlődése, hogy azok a kereskedelmi élet szellemébe behatoltak. Javasolja, hogy a tőzsdebíróságok állami bíró elnöklete alatt két tőzsdei bíró részvételével alakíttassanak, mert ezáltal a bíróságban döntő szóhoz jut a szakszerűség, de helyet foglal benne az állami tekintély és a jogtudomány mélyebb ismerete is. Polgári Jog. Tóth György kúriai bíró a házassági törvény 80. § utolsó bekezdésének helyes értelmezéséről ír hosszabb tanulmányt. Mielőtt a kérdés lényegét érintené, nagy vonalban ismerteti a különböző európai államok házassági jogát. A magyar házassági jog nem ismer kompenzációt, de bírói cognitió dolga, hogy vájjon elviselhetetlen-e az együttélés azon fél részéről, aki maga is megszegte a hitvestársi kötelességet. A Kúria mai álláspontját helyesnek tartja Wagner Lilla és ifj. Szigeti László véleményével szemben. A salus rei publicae elve fölötte áll szerinte az egyéni kiélésre jogosulatlanul törekvő magánérdekcinek. Szerintünk a lvérdés vitatható és legalábbis túlzottnak tartjuk azt a felfogást, amely jogosulatlannak vallja az egyéni kiélésre való törekvést, az egyén legsajátosabb életnyilvánulásaiban, a házasságban. Thein Alfréd a versenytörvény módosítását ismerteti. Beák Salamon a joggyakorlat rovatban négy jogesetet közöl, ahol a jogszabályok nem ismerését a Kúria mint tévedést fogta fel és ez alapon nem marasztalta a jogszabályt nem ismerő alpereseket. Ifj. Szigeti László ugyancsak a Ht. 80. §-ával foglalkozik. Fonyó György biztosítási szerződós naturális obligáció címén ír cikket. Schneller György magasabb érdekszerepe a gazdasági lehetetlenülésnél, Goldberger József Zola: Féconditó című könyvének magyar kiadásával felmerült perek ítéletének helyességét vitatja és végül Grossmann László a fényképezett személy szerzői jogáról ír. Illetékügy! Közlöny. Októberi szám. Kovács József egri'pénzügyi titkár vitás kérdések a törvénykezési illetékek területén címen két kérdést vet fel. Az egyik, hogy a polgári bíróságok a Pp. 6. §-ának hat pontja alapján a megítélt összeg, a közigazgatási bíróság a követelt összeg tízszeresét veszi perértéknek. Az 1914 : XXLIII. tc 32. § 3. bekezdése szerint az az illeték fizetendő, amely a bíróság által megállapított érték után jár. Bár a törvény ezt egész világosan kimondja, mégis a cikkíró, aki csak egyoldalú fináncérdekeket lát úgylátszik maga előtt, azt állítja, hogy ez ellenkezik a törvény szellemével, és a magasabb összeg után tartja az illetéket kivetendőnek. Ugyanebben a szellemben óhajtja megoldani a mellékbeavatkozó által fizetendő illeték kérdését is, amidőn azt vitatja, hogy a mellékbeavatkozó nem az érdeke erejéig, hanem az egész perérték erejéig illetékezendő. Ezen felfogás szerint megtörténhet, hogy az illeték maga többet tesz ki, mint a mellékbeavatkozÓ érdeke. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 8. (Tel.: 20-3-9Ö.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.