Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 42. szám - Önkormányzati jogokat csak az gyakorolhat... - Az illetékkérdés a bírósági statisztika számaiban

III. évfolyam. 42. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. nov. 18. • M ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Önkormányzati jogokat csak az gyakorolhat, aki ezekkel kapcsolatos kötelességeinek eleget tesz. Ezt mondja a kisközgyűlós miniszteri javaslatcáriak indokolása, ós ebből annak 14. §-a azt a kíméletlen konzekvenciát vonja le, hogy az az ügyvéd, aki a kamarai illetéket vagy nyugdíjjárulékot a naptári év végéig teljes egészében meg nem fizette, a következő évben semmiféle kamarai választásban, közgyűlésen, választmányi ülésen és kamarai értekezleten részt nem vehet, kamarai tisztviselővé, a választmány tagjává vagy képviseleti közgyűlési kiküldötté nem választható és a kir. Kúria ügyvédi tanácsába tagul nem jelölhető még akkor sem, ha fizetési kötelezettségének utólag eleget tesz. A Budapesti Ügyvédi Kamara, valamint a pártok és csoportok egyértelműen állást foglaltak a javaslat ezen intézkedésé vei szemben. Az ügyvédi közvélemény helytelennek tartja, hogy a kar tagjai azért, mert nem áll módjukban a kamarai illetéket és nyugdíjjárulékot megfizetni, a kamara önkormányzatában való közreműködéstől kizárassanak. Joggal hivatkozik ez a mozgalom arra, hogy a nem fizetők, kizárása azt jelentené, hogy a kar nagyobbik fele nem vehetne részt az önkormányzatban. Az igazságiigyminiszter dicséretreméltó intenciója, hogy ezzel a drákói szabállyal a nyugdíjintézetet akarja megmenteni. Kérdés azonban, szabad-e a nyugdíjintézet életét úgy megmenteni, hogy egyidejűleg a kar autonómiáját megöljük. Mert a kar nagyobbik felének szegénység okából való kizárása az autonómia halálát jelentené. Nem lehet kétséges, hogy a nyugdíjintézetet meg kell menteni, de nem ezen a módon és nem ezen az áron. És nem szabad kirekeszteni a szegényeket, mert a közgyűlés és választmány nemcsak vagyoni kötelezettségekkel járó kérdésekben határoz. Hatáskörükbe tartozik a jogszolgáltatás, és különösen az ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslására célzó indítványok tárgyalása. Márpedig ezen a téren a szegény ügyvéd sokkal nagyobb mértékben érdekelt, mint a j ómód ú. jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiESEiaiiiiMBiiiiaiinii'.* : ÜGYVÉDI HETIKKND. \ NOVEMBER 20-26. Í2( : Hétfii •i ) '/«7. A "Budapesti Ügyvédúnió» heti összejövetele. Vs7. A «Ribáry-csoport» heti összejövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk. biz. ülése. í). Az «Ügyvédi Középpárti) heti összejövetele. Z 2 j = Kedt • 1 V*7. Az ügyvédjelöltek képzését célzó gyakorlati összejövetelen Munkácsi Ernő előadása; «Munkajog». (Ügyvédi Kamara.) Va7. Az «Ügyvédek Kcformszövotsége» heti összejövetele. [22 Z Szerda 7. Az "Ügyvédek Független Pártjai heti összejövetele. Í23 - Csütörtök m 8. A Budapesti Ügyvédi Kör heti társas vacsorája. = *>/« - émá" M Z Péntek • 0. Az Ügyvédek Turista Egyesülete heti összejövetele. (Ügyvédi Kör.) m Í26 Z Vasárnap • m m m m II. Az Országos Ügyvédmúzeum má-' sodik múzeumi kiállításával kapcsolatos Katona József emlékünnepélye. (Ügyvédi Kamara.) Az ÜTE gyalogtúrái: I. Tarján - Fábiánhegy — Gerecse— Süttö. Vezető: Szilen Albert. Ta-', lálkozás 8/48 órakor II., Margitkorút 87. sz. ház előtt. II. Tornáz Csikóvár — Szentendre. Vezető: Mandl Márton. Talál- \ kozáB Vi9 órakor a Pálffy-téren, j III. Békásmegyer —Nagykevóly— Cso-1 bánku. Vezető: Loschitz Ferenc, i Találkozás 1/4 9 órakor a Pálffy-', téren. J A kisközgyűlés célja, hogy a mammuth-közgyűlés helyébe lépve lehetővé tegye a kérdések rendszeres és alapos tárgyalását, de nem a szegény ügyvédek teljes elnémít ását. Az illetékkérdés a bírósági statisztika számaiban. A törvénykezési .illetékreform ügyében megmozdult az egész ország ügyvédi társadalma. Az országos kamaraközi érteke/lel éknek állandó témája, a Budapesti Ügyvédi Kamara pedig majdnem hetenként foglalkozik a kérdéssel. A pénzügyi kormányzat, de még a közönség egy része is tisztán mint az ügyvédi kar kérdését hajlandó kezelni a törvénykezési illeték ügyét. Pedig a törvénykezési és vele kapcsolatos illetékek az egész jogkereső' közönséget, legfőképpen pedig az igazságszolgáltatás nagy érdekeit érintik. A mai súlyos gazdasági válság minden anyagi szolgáltatással egybekötött állami funkcióra döntó' hatással bír. Ezért nem lehet pusztán kari, vagy csak pénzügyi problémának tekinteni a törvénykezési illetéket. A budapesti központi járásbíróság az országnak legnagyobb bírósága,, nemcsak bírói létszáma nagyságánál fogva, de azért is, mert itt majdnem teljesen hiányzik a bíróságnak, az ügyvédnek és a jogkereső közönségnek az a társadalmi együttélése, ami vidéken legjobban megkönnyíti az igazságszolgáltatás menetét. Hogy ennek ellenére a budapesti központi kir. járásbíróság óriási forgalom mellett is egyike az ország legjobban vezetett és nagy tekintélyű bíróságának, az elsősorban vezetősége fáradhatatlan munkájának és legszélesebb körben ismert megértő tapintatának köszönhető. A központi járásbíróság statisztikái országos viszonylatban egyedülállók és nagy segítséget kell, hogy jelentsenek az igazságügyi és pénzügyi problémák megoldásánál. Az alábbiakban az 1933. év első 10 hónapjára vonatkozó statisztikából közlök pár érdekes adatot, különös tekintette] az illetékkérdésre. A központi járásbíróság legnagyobb főlajstromszáma 1933. október l-ig (ezerré kikerekítve) 212,000, szemben a múlt évi ugyanezen ideig 261,000-rel. Ebből vagyonjogi kereset, váltó és fizetési meghagyás ez évben 150,000, végrehajtási ügy 40,000, a múlt évi 185,000, illetve 53,000-rel szembe]!. A fenti ügyek érték szerint a következőleg oszlanak meg : 20 pengőig 14,000, 20—100 pengőig 53,000, 200 pengőig 25,000, 300 pengőig 15,000, 400 pengőig (nincs kimutatva, becslés szerint) 12,000, összesen : 119,000 darab. Nyugodtan mondhatják tehát, hogy a vagyonjogi ügyforgalom 4/B része a 400 pengőn aluli ügyekre esik. A 76,000 fizetési meghagyás ellen 28,000 esetben adtak be ellentmondást, tehát körülbelül a 2/8-a a fizetési meghagyásoknak jogerőre emelkedett. A 14,000 váltómeghagyás ellen 4000 esetben adtak be kifogást. De még ezt a számot is csökkenti az a körülmény, hogy a tömegnapokon 21,000 szünetelés volt és 20,000 mulasztási ítélet,