Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 41. szám - Gazdamoratórium-vita a Budapesti Ügyvédi Kamarában

168 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 41. SZÁM. börtön stb.) vett részt, különböző üléseken és ankéteken foglalt állást az esküdtbíráskodás — különösen politikai és sajtóperekben — visszaállítása melllett, tiltakozott az egyszerűsítési törvény több intézkedése ellen, így különösen kifogásolta az egyesbírói rendszernek büntetőügyekben történt kiterjesztését, a vádtanácsi eljárás korlátozását és a jogorvoslatok leépítését, mely uióbbit csak az alsóbíróságok megerősítésével egyidejűleg tart megengedhetőnek. Beadványában kérte az igazságügyminisztériumot hozzá érkezett panaszok folytán a redukált fogházi élelmezés és fogházi fűtés feljavítására. I hints Károly ügyész alapszabálymódosítási indítványt tett, majd megejtették a választásokat. Közfelkiáltással a betegsége miatt visszavonult Zboray Miklós elnök helyébe elnökké Medviyy (tábort választották. Alelnökök lettek : Bródy Ernő, Wenczel Árpád és (budapesti) Ács Jenő. Titkárok : Berend Béla, Náday Jenő, Földes Ist ván. Ügyészek : Havas Károly, Szőke Sándor. Pénztáros : Perlaki Imre és ellenőr : Dusárdy István. Választmány : Admetó (léza, Ángyán Béla, Balog N. Imre, Bárdossá odor. Blauner Mór, Bonta Károly, Csernyánszky Aladár, Darvai János, Dési (iéza, Domboyáry Géza, Egri Bónis Pál, Erődi Harrach Tihamér, Gál Jenő, Gerlóczy Endre, Grünhut Ármin, Györki Imre, Kramer Emil, Nagy Emil, Uhlwurm Ödön, vitéz Pétery Aladár, Sebestyén Ernő, Kuppert Rezső, Székely Lajos, Török Sándor, Vámben- Husztem. Vándor Mihály, Várkon vi Oszkár, Vekerdy Géza. Ügyvédotthon. Az Országos Ügyvédotthon vezetősége felkéri a kartársakat, hogy a kibocsátott körlevélhez mellékelt kérdőívet kivétel nélkül mindenki küldje vissza, és így azok is, akik nem lépnek be a tagok sorába, és azok is, akik a kérdőívben foglalt kérdésekre nemmel válaszolnak. A feleletekre statisztikai okokból van az Egyesületnek szüksége, és a vezetőség minden kartárs részéről számít közérdekű munkájában annyi segítségre, hogy beszolgáltassa a statisztikához szükséges tájékoztató adatokat. Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Kötelező kíméletlenség. Az ügyvédek gyakran kapnak szemrehányásokat a miatt, hogy az adósokkal szemben kíméletlenül járnak el, jóllehet ezt az ügyvéd majdnem minden eset ben az ügyfél érdekében teszi, nem pedig a saját érdekében, íigyhogy a szemrehányást helyesen a kíméletlen eljárást előíró ügyfélhez kellene intézni. Előfordul azonban, hogy az ügyvéd nem a saját jószántából, de nem is az ügyfél utasítására kényszerül kíméletlen vagy költséget okozó eljárásra, hanem a bíróság jóvoltából. Gyakran előfordul, hogy az adós közvetlen a tárgyalás előtt beküldi a peresített követelés egy részét, a további törlesztéseket bizonyos differenciák tisztázásától teszi függővé és kéri az ügyvédet, hogy a tárgyalást ne tartsa meg. Az ügyvéd az ilyen, a megbízó fél utasításával ellenkező kérelmet természetesen nem teljesítheti, arra azonban a legtöbb esetben hajlandó, hogy a hátralékos követelésre mellőzi a mulasztási ítélet felvételét és újabb határnapot kéri, hogy időközben a differenciák tisztázásával adósnak a rendezésre mód nyujttassék. A budapesti központi kir. járásbíróság kiváló és közbecsülésnek örvendő elnökhelyettese azonban a tömegnapokon való felhívások alkalmával oly gyakorlatot honosított meg. mely szerint az alperes távollétében új határnap nem kérhető. Álláspontja szerint ilyenkor vagy mulasztási ítéletet kell felvenni, vagy pedig az ügyet szüneteltetni kell. Mintán pedig az ügyvéd ügyfele érdekeinek sérelme nélkül a szüneteltetésbe nem mehet bele. mert akkor 4 hónapig nem lehet az ügyet újból felvenni, ennélfogva kénytelen mulasztási ítéletet felvétetni, ami a jelen esetben a kötelező kíméletlenségnek egy érdekes példája. Azon általános jogmagyarázati szabálynál fogva, hogy a többen a kevesebb is bennfoglaltatik, és figyelemmel arra, hogy a mulasztási ítélet felvételéhez való jog bizonyára több mint az új határnap kéréséhez való jog, érdekelne tudni, minő jogszabályra alapítja a budapesti központi kir. járásbíróság nagy tudással és kiváló gyakorlati érzékkel megáldott elnökhelyettese az.t az álláspontját, hogy amikor valakinek joga nyílt arra, hogy mulasztási ítéletet vétessen fel, ugyanakkor megtagadja attól azt a jogot, hogy ennél kevesebbet, a tárgyalás elhalasztását kérhesse? (rg.) Szemle. 101 ügyvéd kérte a hitelezők képviseletében a Spolarich-étterem ellen kitűzött árverés elhalasztását. Ezt szorgalmazta önként értetődően végrehajtást szenvedő ügyvédje is. Ehhez a kéréshez csatlakoztak, sőt valósággal rimánkodtak az árverés elhalasztásáért a Spolarich étterem nagyszámú alkalmazottai, akiket az árverés kemény tél előtt hajléktalanná tesz és kenyerüktől foszt meg. 101 ügyvéddel szemben 1 ügyvéd ragaszkodott az árverés megtartásához. Egy ügyvéd? Óriási tévedés. A háztulajdonos, aki a talán túlságos szigorúsággal végrehajtani kívánt árverés tekintetében az ügyvédi talár mögé bújt, hogy ezen a réven a kegyetlen aktusért minden ódiumot magáról élés az ügyvédre reáhárítson. Ezt az ódiumot a háztulajdonost képviselő ügyvédkartársunknak némán viselnie kell, mert hiszen, mikor ügyfele utasítását követi, ügyvédi hivatását és kötelességét teljesíti. De azért ne feledjük el az arányszámot : 101 : az egyhez. Amikor oly előszeretettel okolják az ügyvédeket mindazon kellemetlenségekért, amelyeket az ügyvéd nem a maga érdekében, hanem ügyfele érdekében és a legtöbbször szíve ellenére és felt örő jobb érzéseinek megtagadásával, hivatásszerű kötelessége teljesítéseképpen okozni kénytelen, akkor azokkal szemben, akik mindenért csak az ügyvédet okolják, szegezzük szembe a Spolarich-étterem ellen foganatosított árverést, amelynél 101 ügyvéd dolgozót t az árverés elhalasztásáért egy ügyvéd ellenében, aki azonban maga is csak a kapott utasítás teljesítéseképpen volt kénytelen az árverés megtartásával járó ódiumot magára vállalni. Bíró és ügyvéd. Az Országos Ügyvédszövetség szolnoki osztálya újjáalakuló gyűlésén mondotta el egy vendégként résztvett törvényszéki bíró az alábbi esetet : Pékmester ügyét tárgyalták a budapesti I—III. kerületi kir. járásbíróságon. A pékmester ügyvédje mellett a pékmester személyesen is megjelent. A járásbíró, aki időközben a budapesti kir. ítélőtábla bírája lett, felhívja a pékmester ügyvédjét nyilatkozata előterjesztésére és amidőn az illető kívánja előterjesztését megtenni, a bíró udvariasan felhívja az ügyvédet, hogy előterjesztését ülve tegye meg. Sor kerül a pékmester személyes meghallgatására, mire az ülve akar válaszolni a bírónak. A bíró erélyesen rászól : «Vcgye tudomásul, hogy az ügyvéd úr kartársa és egyenrangú tényezője a bíróságnak, abból tehát, hogy az ülve teheti meg előterjesztéseit, magára még semmi sem következik. Tessék felállni.» A történet mély nyomot hagyott annak a fiatal bírónak a lelkében, aki a tárgyaláson mint hallgató vett részt, az eset követendő példa gyanánt a nyilvánosság elé kívánkozik, a bíró, aki az ügyvéddel szemben így jár el, hathatósan emeli az ügyvédi tekintélyt, e mellett azonban az egész jogászságnak a megbecsülését fokozza és így végeredményben az igazságszolgáltatásnak is jó szolgálatot tesz. Sajtószemle. Magyar Törvénykezés. November 1. szám közli teljes egészében a 14,000/1933. M. E. számú rendeletet a gazdatartozások fizetésének újabb szabályozása tárgyában. A Kereskedelmi Jog mellékleteként megjelent Tőzsdei Jog részben eljárásjogi, részben anyagijogi joggyakorlatot közöl. Közgazdasági és Pénzügy szeptemberi számából kiemelendőnek tartjuk Fazekas Oszkár a védjegyutánzat kritériuma és Itiró György munkabérkövetelések a mezőgazda munkaadó csődjében című cikkeit. Csehszlovák Jog. Október 5-i számban «Adójogász» folytatja «Adódeliktum és más adójogi kérdések)) címén már a mult számban megkezdett cikksorozatát, amelyben felveti a kérdést, vájjon adódeliktum konstruálódik-e akkor, ha a forgalmi adó a törvényben előírt eljárás foganatosítása nélkül, a vallomástól eltérően vettetett ki. Ne dobja ki a pénzét a méregdrága postai kézbesítésekre, hanem rendeljen azonnal 100 darab ügyvédi vétívet. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 8. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas L,ajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.