Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 36. szám - A Budapesti Ügyvédi Kamara

36. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 147 Báró Perényi Zsigmond koronaőr néhai Ba­racs Marcell emlékének szentelt iratával. Kozma Győző, egri kartársunk 10 drb tör­vénykozéstörténeti érdekességül irományá­val, valamint a hatvanas évekből származó több okmánybélyeggel. Múzeumunk anyagi megalapozását célzó bélyeg és exlibris­akciónk során a Múzeumbarátok sorába be­léptek : Áron Géza, Dusárdy István, Galambos Mihály, Galambos Ferenc, Gráber Károly, Havas Vilmos, Ladányi Sándor, Leopold Elemér, vitéz Márkus Ferenc, Meller Vik­tor, Palágyi Róbert, Pongrácz Jenő, Szat­mári Ferenc, Székely Zsigmond, Schleiffer Pál, Stein László, Vészi Mátyás, Korody István és Eibáry Ernő budapesti, Adorján Imre kecskeméti, Szivessy Lehel szegedi és Kertész Endre debreceni kartársaink. Külön adományokkal támogatták ak­ciónkat : Deutsch Maurus wieni, Erdély Miklós, Gerlóczy Endre, Görög Frigyes, Lindner Oszkár, Polgár György, Turóczi Szigfried, Ribáry Géza, Rajner Béla budapesti kar­társaink, valamint az Erdős hirdető iroda tulajdonosa, Erdős József. Ügyvédi Egyesületek. A Budapesti Ügyvédúnió felhívása kar­társainkhoz. Tudományos munkabizottsá­gunk egyik legközelebbi feladatául a zug­irászat elleni küzdelmet tűzte ki. Ezen cél­ból az anyagot Boda Ernő budapesti ügy­véd (V., Wekerle Sándor-u. 17.) gyűjti és fogja feldolgozni. Ezúton is felkérjük kar­társainkat, hogy az e téren tapasztalt sé­relmeket hozzák tudomására, hogy az egész anyagot rendszeresen feldolgozhassa és iga­zolhassuk azt a káros és a jogkereső közön­ségre is ártalmas tevékenységet, amelyet a' mai hiányos jogszabályok mellett a zug­irászok kifejtenek. A «Budai Ügyvédek Egyesülete*) szeptem­ber 28-án Pajor Rezső társelnök elnöklete mellett nagy látogatottságú értekezletet tartott az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézettel kapcsolatos reformtervek megvitatására. Pályi Gyula előadó ismer­tette az Igazságügyminisztérium törvény­tervezetét és a különböző reformterveket. Előadásában állást foglalt a mellett, hogy a törlési szankció csak a rosszhiszemű hátra­lékosokkal szemben tartható fenn. A régi hátralékokra oly amnesztiát követelt, amely 5 évi (60 havi) részletfizetés engedélyezése mellett, a már folyamatba tett törlési el­járásokat hatályon kívül helyezi és a már törölt ügyvédekre is kiterjedjen. Az elő­adást élénk vita követte, amelynek során, többek között Zboray Gyula, Korányi Ká­roly, Lugmayer József, Árvátfalvy Nagy Ist­ván, Pályi Sándor, Bárdos György szólaltak fel és különböző javaslatok kapcsán a re­form megvalósítását sürgették. Ne zúgolódjék, hogy az idézés sikertelen­sége miatt hiába jött el a tárgyalásra, mert ezért csak saját magát okolhatja. Miért nem használ ügyvédi vétívet? Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kar­társakat az írógépszolgálat óriási előnyeiről. Szemelvények a kir. Kúriá­nak ügyvédi költség gyakor­latából. A díjlevélben kikötött összeg rendszerint teljes kiegyenlítésül szolgál. Az állandósult gyakorlat szerint ellenkező kikötés hiányá­ban a díj levélben megállapított összeg a megbízott ügyvédnek a reábízott ügyben kifejtett tevékenységéből és költekezéséből eredő minden követelése kiegyenlítésére meghatározottnak tekintendő. Az ellene indított perben az eladó a szerződéstől való elállásának a jogszerűsé­gére is hivatkozott és a kereset elutasítását azon az alapon is kérte, hogy a vevő kése­delme folytán az engedmény előtti maga­sabb vételárhoz való igénye feléledt, mihez képest a letéti összegek nem fedezik a neki járó vételárhátralékot. Egybevetve ezt a körülményt azzal, hogy a felperes képvise­letében az alperes a perindítás és a letétbe­helyezéseket megelőzően küldött levelében a hátralékos vételárnak a tulajdonjog be­kebelezésére alkalmas nyilatkozat ellené­ben való kifizetését az eladónak felajánlotta és hogy az eladó a fellebbezési bíróság dön­tésében alapul vett levelében bármely ösz­szeg felvételére ugyan kijelentette a haj­landóságát, de a bekebelezésre alkalmas okirat egyidejű kiadására is kötelezettséget nem vállalt, végül figyelembe véve a csa­tolt előző perbeli iratoknak azt a tartalmát is, amely szerint a szerződő felek között a vételárhátralék összege a birtokbabocsá­tásig beszedett termés és egyes átadandó ingók értékmegtérítése és a kiegyenlítetlen köztartozások miatt is vitás volt, mind­ezek alapján a m. kir. Kúria úgy találta, hogy az alperes azáltal, hogy a bírói letéti összegnek az eladó részére leendő feltétlen kiutalását egyidejűleg a letéti kérelem elő­terjesztésével nem kérte, kártérítés alapjául vehető ügyvédi mulasztást vagy vétkes gondatlanságot nem követ el, mivel a fel­tétlen kiutalási kérelem mellőzését az eset körülményeitől fogva okszerűen tekinthette a képviselt fél érdekében indokolt és tör­vényszerű eljárásnak. (Kúria 1933. szept. 5. P. VI. 6110/1932. Elnök: Térfi, előadó: Kerekes.) Panaszok a községi jegyzők magánmunkálatai ellen. A debreceni kir. közjegyzői kamara június hó 29-ik napján megtartott rendes közgyű­lésén elfogadott titkári jelentés a jegyzők magánmunkálati tevékenységéről egy egész gyűjteményt közöl. Az esetgyüjteményből a frappánsabbakat az alábbiakban adjuk át a közlöny nyilvánosságának : 1. A szamossályi körjegyző Weisz Ká­rolynó Wiener Kóza részére olyan végren­deletet készített, melyben az írástudatlan végrendelkező neve nincs aláírva egyik tanú által sem, csupán egy kereszt van az alá­írás helyén s a záradék csak azt bizonyítja, hogy «saját keze vonásával ellátta». (Stern­berg 271/1933. kjö.) 2. Veress Dániel zsarolyáni lakós (98/1988. kjö.) és Kovács Sándorné Derbánt Mária volt géberjéni lakos (252/1933. kjö.) részére a falusi bíró készítette végrendeletet zára­dék nélkül két tanúval előtteinezte. (Stern­berg.) 3. Atarpaijegyzőtől készít el 1 végrendelet, szórói-szóra a következőket tartalmazza : «A volt tulajdonomat képező haszonélvezet­tel terhelt ingatlanaiinon, amit feleségem­nek Varga Erzsébetnek adtam el, a haszon­élvezeti jogot biztosítom Varga Erzsébetnek és Csapó Jánosnak fele-fele részben. Ez a haszonélvezeti jog természetesen kiterjed a házasbelsőségekre is.» (Vásárosnaményi ki­rályi járásbíróság PK. 1108/1933.) 4. Kecskeméti Istvánné Pozsár Margit berettyóújfalui volt lakos részére a berettyó­újfalusi főjegyző 1932. április 18-án készített egy írásbeli végrendeletet. A végrendeletnél három tanút alkalmazott. (574/1932. kjö. Miskolczy). 5. Szabó Pál volt egyeld lakos hagyatéki iratai mellé való csatolás végett a következő jegyzőkönyvet küldték be : «Másolat. Jegy­zőkönyv. Készült Egyeken 1930. évi február hó 5-én a községi elöljáróság helyszini ki­szállása alkalmával Szabó Pál egyeki lakos kérelméről, jelen volt : aj a hatóság részé­ről : vitéz Geguss István községi vezető­jegyző, Schwalb Árpád községi irodatiszt a jegyzőkönyv írója, Urbán Mihály egyeki lakós pedig mint hatósági közeg, b) a fél részéről: Szabó Pál egyeki lakos, aki a következő kérelmet kéri jegyzőkönyvbe fog­lalni : «Miután halálom óráját közeledni érzem, feleségemről, aki engem mindig hűségesen ápolt, gondozott, oly módon kívánok gon­doskodni, hogy együttélésünk alatt közösen szerzett ingatlanokból a felét ő kaphassa meg. E célból minden erőszaktól mentesen kijelentem, hogy az egyeki 880. és 1995. számú telekkönyvi betétekben foglalt 1023 és 1346 D-öl területű ingatlanokat fárad­ságos nehéz munkánk gyümölcséből vettük s így őt ezen ingatlanokra, mint közszerzőt jogosultnak tartom. Éppen ezért, amikor ezen közszerzeményt képező földekre az ő jogosultságát felerészben elismerem, kinyi­latkoztatom, hogy ezen ingatlanok fele­részének feleségem nevére való telekkönyvi biztosítása ellen kifogásom nincsen, sőt mint közszerzőt arra jogosultnak elismerem. Jegy­zőkönyvet felolvasás után aláírtuk. Kmft. + Szabó Pál kv., vitéz Geguss István sk. főjegyző, Schwalb Árpád sk., jkvtő és névíró, Urbán Mihály sk. hat. közeg tanú.» Debre­ceni királyi járásbíróság Pk. I. 50,595/1931. 6. A jelentés felsorol ezután 4 esetet, amelyeknél a balmazújvárosi és a nyíradonyi főjegyzők az adás-vételi szerződéseket éve­ken keresztül sem illetékkiszabás végett, sem pedig a telekkönyvhöz be nem nyúj­tották, holott az összes költségeket a felek­től természetesen azonnal bevételezték. 7. A felsőjózsai segédjegyző végrendeletet készített 1925. évi augusztus hó 7-én Pénzes István felsőjózsai lakosnak, amelyben min­den vagyonát, a nélkül, hogy gyermekeit legalább is megemlítette volna, a vele közös háztartásban élő Silp Teréziának hagyo­mányozta. Márki Lajos halála után 1931. óv december hó 21-ón pedig kiállítottak egy községi bizonyítványt arról, hogy az OFB. által juttatott, tehát az örökhagyó összes ingatlanait ugyancsak Silp Terézia nevezet-

Next

/
Thumbnails
Contents