Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 34. szám - A nyugdíj intézeti törvényjavaslat 2. [r.]

138 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 34. SZÁM. ványokat utasított el és helybenhagyó és költségben marasztaló ítéletet hozott. Vagy, hogy a vádtanács, noha az ügyész súlyos érvekkel küzdött a vádhatározatért, a névvel nevezett ügyvéd felszólalását egész terjedelmében magáévá téve, elutasította a vádiratot ; vagy, hogy a sérelmet szenvedett fél a névvel nevezett ügyvédet kereste fel, aki eljárt az ügyészség vezetőjénél s intézkedett, hogy ott a bűncselekmények sorozata miatt a legszélesebb nyomozat rendeltessék el és amelyiknek során most már alighanem intézkedésekre van kilátás stb., stb. Mert alig képzelhető el olyan felfogás, amely ügyvédnek a saját ügyeiről való ilyen közvetett formájú adatbeszolgáltatásaira ne azt a megjegyzést tenné, hogy a közleményből csak a lakhely, a telefonszám megnevezése hiányzik. A gondterhes idők, melyek a szabad élethivatások ezernyi névtelen, sőt neves munkásainak egyformán lelkére nehezednek, a revolverlövések, amelyek e hivatások tényezői sorában egyre-másra dörrenve szíveinket remegtetik meg : alkalmasak arra, hogy jogviszonyok, tények, események szemléleti módszereit befolyásolják. Alkalmasint ezen az úton kell keresni annak magyarázatát is, hogy az ügyészi indítványon az értelem pillanatnyilag megütközött és azt szerzőjével együtt dicséret helyett meg nem érdemelt megrovásban részesítette. Remélhetőleg alkalom kerül a jóvátételre. Kovácsi} Dénes. A nyugdíj intézeti törvényjavaslat. II. > Lapunk előző számában ismertettük a Nyugdíjintézet reformjáról szóló törvényjavaslatot. A javaslattal több ülésben, legutoljára e hó 14-én foglalkozott a Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya. A nyugdíj intézeti kérdés legégetőbb pontja az a törlési szankció, melyet dúsabb és boldogabb idők törvényhozója a magasabb cél érdekében nyugodtan iktathatott a törvénybe, amelyet azonban a mai sanyarú idők vergődő ügyvédségének feje felett Damokles-kardként lengetni többé nem lehet. A Budapesti Ügyvéd-Űnió egyöntetűen intézett rohamot az alaptörvénynek eme rendelkezése ellen, és megbízásából Bibáry Géza terjesztett javaslatot a Budapesti Kamara választmánya elé, mellyel a törlési paragrafus kihagyását, illetve annak korszerű megváltoztatását indítványozta akként, hogy a szegény és fizetni nem tudó ügyvéddel szemben a törlés elrendelhető ne legyen. Ezt az indítványt az ÜgyvédÚnió minden tagja aláírta, a választmány pedig egyhangúlag elfogadta. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya a törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontját az igazságügy minisztériummal terjedelmes előterjesztésében közölte, amelynek lényegót a következőkben ismertetjük : A választmány mindenekelőtt a mai százszázalékos tőkefedezeti rendszer megváltoztatását követeli, mert annak fenntartása a Nyugdíjintézet társadalombiztosítási jellegével ellenkezik, s mert a tőkefedezet a vagyon értékének és hozadékának ingadozása folytán amúgy is fikció. Szükségesnek tartja tehát a választmány, hogy az évente befolyó járulékok egy része a vagyon eddigi hozadékával együtt az intézeti juttatás emelésére használtassák fel. Szükségesnek tartja a választmány a kamarai illeték és nyugdíj intézeti járulék kezelésének kettéválasztását s a kamarák eddigi felelősségének a Nyugdíjintézettel szemben megszüntetését. A törlési szankció mai formájában elejtését a Kamara választmánya a legerőteljesebben szorgalmazza, s azt a javaslatot teszi, hogy a kamarák fegyelmi úton bírálhassák el, vájjon a késedelmes kamarai tag szándékosan és rosszhiszeműen, vagy pedig súlyos anyagi helyzete miatt marad-e adós a járulékkal. A rosszhiszemű adóssal szemben a Kamara jogosíttassák fel fegyelmi úton a törlést elrendelni, míg a saját hibáján kívül késedelmes adóssal szemben a Kamara ettől az intézkedéstől tekinthessen el. Kívánja a választmány, hogy a nyugdíjjárulék után a késedelmi kamat visszamenőleg 5 %-ra szállíttassék le. A választmány rámutat arra, hogy a kamaráknak a járulékokért való felelőssége tekintetében a törvényjavaslat elhibázott intézkedéseket tartalmaz. A járulékokért való felelősség ma már amúgy is fiktív, mert a kamaráknak az eddigi hátralékok fedezésére sincs elég vagyona vagy jövedelme, a hátralékok évről-évre további emelkedése esetén tehát a Nyugdíjintézetnek a kamarák felelőssége semmiféle fedezetet nem nyújthatna. A kamarák felelősségének eltörlése időszerű is, indokolt is. A törvényjavaslat a Nyugdíjintézet közgyűlésének és tisztikarának tagjait a tervezett kisközgyűlés tagjaiból mondja ki választhatóknak. E javaslattal szemben a választmány azt kívánja, hogy a Nyugdíjintézet közgyűlésének és tisztikarának tagjául bármely bejegyzett* ügyvéd választható legyen. A törvényjavaslat az 1932. december 31-ig felmerült hátralékok megfizetésére a kamaráknak 30 félévi részletfizetést engedélyez. A választmány 60 félévi részletfizetést kér. A mai nemzedék úgy az előtte, mint az utána való nemzedék terheit viseli. Nem esik tehát nagy méltánytalanság a jövő nemzedéken, ha ennek a tehernek egy részét viseli. Elfogadta a választmány Mezey Sándornak azt az indítványát, hogy azok a tagok, akik az új törvény életbeléptéig az 1932. december 31. előtti időből származó hátralékok miatt már töröltettek, a reform kedvezéseiben szintén részesüljenek, törlésük semmisíttessék meg, a kamarába vétessenek vissza, régi tartozásaik törlesztésére kapjanak ötévi részfizetést, s ha ezt be nem tartanák, az eljárás velük szemben is az indítványozott újabb rendszer szerint induljon meg újból s ha mulasztásuk nem rosszhiszemű, a törlés velük szemben se legyen alkalmazható. Elfogadta a választmány Grünltut Árminnak azt az indítványát is, hogy a még nem törölt hátralékosoknak 1932. december 31-ig fennálló tartozásuk megfizetésére 60 hónapi részfizetés engedélyeztessék. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a felterjesztés erről az indítványról teljesen megfeledkezett s ez a hátralékosok érdekében hozott határozat ennélfogva nem került a minisztérium elé. A választmány a nyugdíjintézeti járulék behajtását a kamarák hatásköréből kiveendőnek s a nyugdíjintézet hatáskörébe utalandónak tartja. A nyugdíj intézeti járulék elengedése tekintetében is az a nézete, hogy ne a kamarák, hanem a Nyugdíjintézet hatáskörébe tartozzék. Állást foglal azonban az ellen, hogy az elengedés előre meghatározott évi összegre korlátoztassék, mert a gazdasági viszonyok sanyarúságában az elengedésre szorulók számát nem lehet előre meghatározni s a törvény jótéteményeiből senkit sem lehet kizárni. «Helyesnek tartjuk azt az elvet, — mondja a felterjesztés — hogy az ügyvédnek, mint közmegbízást teljesítő s így közbizalmat igénylő egyénnek bizonyos vagyoni megbízhatóságot is kell mutatnia, ebből azonban nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy teljesen kizárjuk a tagdíj- és nyugdíjjárulék elengedését. Nem szabad elfelednünk, hogy a mai ügyvédség igen nagy része — különösen az idősebbek — nemcsak az erkölcsi, de az anyagi megbízhatóságnak is minden kellékével el voltak látva, mikor a pályára léptek, de a háborúutáni szomorú események rombolták le ezeket a garanciákat és juttatták őket abba a helyzetbe, hogy anyagi kötelességeiknek eleget tenni nem tudnak.» A választmány magáévá tette az ÜgyvédUnió javaslatát, mely szerint a járulékok behajtására irányuló eljárás illetékmentes legyen, a végrehajtói díjak pedig ebben az eljárásban a minimumra korlátoztassanak. Elfogadta a választmány Gerlóczy Endrének azt az indítványát, hogy azoknak a nyugdíj intézeti tagoknak, akik egyúttal köztisztviselők, magántisztviselők vagy más helyről nyugdíjat élvezők, fizetése, illetve nyugdíja a tagdíj és nyugdíj intézeti járulék erejéig a kamara közvetlen megkeresése alapján legyen letiltható, a köztisztviselői illetmények letiltását korlátozó szabályokra való tekintet nélkül. A törvényjavaslat 13. §-a szerint a Nyugdíjintézet ellátást tartoznék adni annak az ügyvédnek, aki közszolgálatba lépett, de közszolgálata alapján közpénztárból nyugdíjra nem jogosult. A választmány vagy e rendelkezésnek kiterjesztését kéri minden olyan esetre, mikor az ügyvéd más pályára lép, vagy e rendelkezés elejtését kívánja, mert nem tartja méltányosnak azt, hogy a közszolgálati alkalmazottak kivételes elbánásban részesüljenek. A felterjesztés végül a következőket mondja : «Kórjük Nagyméltóságod hathatós támogatását, hogy az 1914. évi LII. tc. által a Nyugdíjintézet részére biztosított 500,000 aranykorona évi segély -- amely ma az ügyvédség létszámában beállott változás folytán kb. 450,000 pengőnek felelne meg — az ügyvédség részére ismét biztosíttassók.