Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 34. szám - A nyugdíj intézeti törvényjavaslat 2. [r.]

34. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 139 Tudjuk és méltányoljuk azokat az oko­kat, amelyek ezen hozzájárulásnak a meg­szüntetését szükségessé tették, hálás elisme­réssel vagyunk úgy Nagyméltóságod, mint hivatali elődje iránt, akik nagy nehézséggel, az ügyvédség iránt érzett nagy jóakarattal legalább leszállított összeget biztosítottak a Nyugdíjintézet részére, mégis fel kell vetnünk ezt a kérdést. Reá kell mutatnunk arra, hogy a fenti törvénycikk ezen összeg­gel az a-ggkori ellátást óhajtotta biztosítani, amely biztosítás ezidó'szerint szünetel. A fenti hozzájárulás helyett a Nyugdíjintézet részére kiutalt összeg pedig csak arra ele­gendő, hogy a Nyugdíjintézet elveszett vagyonának hozadékát némileg pótolja s így az özvegyi ellátást javítsa. Az ügyvédség mai helyzete az aggkori ellátást fokozott mértékben teszi szükségessé, arról azonban saját erejéből gondoskodni nem tud. Ezt az ellátást már a fentemlített 1914. évi LII. te. indokolása is állami feladattá tette és azok az indokok, amelyek akkor a kormányt erre a belátásra bírták, a mai viszonyok mellett fokozottan állanak fenn.» Mezey Sándor. Hírek a vidéki Kamarák köréből. Szmrecsányi Lajos egri érsek, az Ügyvédi Kamarák egri értekezlete alkalmából Petro Kálmán országgyűlési képviselőhöz, az Egri Ügyvédi Kamara elnökéhez a következő sajátkezűleg írt levelet intézte: «Nagj-ságos Képviselő Úr! Mélyen megilletődve értesültem arról, hogy a Nagytekintetű Magyar Ügyvédi Kamarák Egerben egybegyűlt Tagjai itteni első találkozásuk alkalmával lekötelezően megemlékeztek arról, hogy ón a múlt napokban hatvanéves áldozári emléknapom hálaáldozatát mutattam be s jóságos üdv­kívánataikkal megtisztelve, enyészhetlen há­lára köteleztek engem. Nem zavarhatom meg a nagyfontosságú értekezletet azzal, hogy személyesen meg­jelenve fejezzem ki mélyen átérzett hálá­mat, azért most is, mint mindenkor, teljes bizalommal teszem ügyemet szeretve tisz­telt Képviselő úr kezébe, kérve, fogadja maga és tolmácsolja a nagyrebecsült Tes­tület előtt kitüntető megemlékezése által bennem felköltött fogyhatatlan hálámat. Eger, 1933. szeptember 17. Őszinte tisztelettel Szmrecsányi Lajos, s. k., egri érsek. Az Ügyvédi Kamarák országos értekezle­tét, amelyen csaknem valamennyi Ügyvédi Kamara kiküldöttei, körülbelül százan, vet­tek részt, vasárnap tartották meg Egerben. A budapesti ügyvédek autóbuszon már szombat este odaérkeztek. Este vacsora volt a kiküldöttek tiszteletére a Korona­szálloda nagytermében. A vacsorán a ven­dégeket az Egri Kamara nevében Petro Kál­mán, Eger város nevében Track Géza polgár­mester, az egri bírák nevében Gálbory József törvényszéki elnök üdvözölte. A felszóla­lásokra Pap József, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke válaszolt és köszönte meg a szívélyes fogadtatást. A vacsorán meg­jelentek a különböző hatóságok vezetői, Hedry Lőrinc főispánnal az élükön. Okoli­csányi Imre alispán és az egri érsek kép­viseletében vitéz Subik Károly kanonok. Tárgyalás alá került az Ügyvédi Gyám­és Nyugdíjintézet kérdése, amelyet Nyáry Béla, a Kalocsai Ügyvédi Kamara elnöke referált. Beszédét élénk vita követte, amely­ben csaknem valamennyi kamara kikül­döttje részt vett. A közigazgatási reform kér­dését Simon Mihály Pál budapesti ügyvéd ismertette. Az értekezlet kívánatosnak tartja, hogy az alsó- és középfokú közigaz­gatási bíróság mellett az ügyvédi kötelező kép­viselet törvényileg legyen szabályozva. Foglal­kozott az értekezlet a járási ügyészi hiva­tal rendszeresítésével és községi ügyészsé­gek felállításának kérdésével is. Szegő Fe­renc, a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára, az ügyvédség terheinek könnyítéséről tartott előadást. Boda Ernő budapesti ügyvéd az ügyvédség elvesztett munkaterületeinek pótlá­sára tett javaslatokat az értekezleten, ame­lyeket egyhangúlag elfogadtak és amelyek­nek az illetékes minisztériumhoz való fel­terjesztését elhatározták. Az értekezlet va­sárnap délben ért véget. Utána a kamarák kiküldöttei Mátraházára rándultak ki, ahol díszebéd volt, amelyen Puky Árpád, Gyön­gyös polgármestere, Cserba Béla, a gyön­gyösi járásbíróság elnöke és Kurz Jakab gyöngyösi ügyvéd üdvözölték a vendége­ket. A kamarák nevében Gerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyésze vá­laszolt, megköszönve a szíves fogadtatást, amelyben a kiküldötteket részesítették. Pantheon Advocatorum Artiumque. Országos Ügyvédszövetsécj. Nemzetközi Ügyvédmúzeum. A nemzet­közi Ügyvédúnió 1933. évi Dubrovnikban (Baguza) megtartott kon­gresszusához egy Nem­zetközi Ügyvéd-Múzeum felállítása és nemzeti ügyvédmúzeumok közti kölcsönös kapcsolat ki­építése tárgyában javas­latot nyújtott be Boda Ernő a magyar Országos Ügyvéd m ú zeum előadój a és az Országos Ügyvéd­szövetség igazgatótaná­csának tagja. (Ismertette: Király Ferenc, az Orszá­gos Ügyvédszövetség ügyvezető alelnöke.) «Proposition au sujet de la création d'un Musée Inter­national des Barreaux et de Vorganisation des ra,pports réguliers entre lés Mussées des Barreaüx Nationaux.yy A magyar Országos Ügyvédszövetség életre hívta a magyar Országos Ügyvéd­Múzeumot ; ezzel egy régen hiányzó intéz­ményt létesített a magyar ügyvédség ré­szére : Országos keretekben megszervezte és a Budapesti Ügyvédi Kamara székházá­ban elhelyezte ügyvédtörténeti gyűjtemé­nyét, az Országos Ügyvéd-Múzeumot. Az Országos Ügyvéd-Múzeumnak kellős feladatköre van : 1. Muzeális emlékeiben bemutatja az ügy­védi intézménynek fejlődését karunk jelesei­nek Pantheonjában és 2. statisztikai adatok gyűjtésével feltárja a még alakuló jogélet jelenségeit, főként szemléltető módon. Első részében az ügyvédség ősi hivatására vonatkozó emlékeinek mintegy kirakat­intézménye ; modern részében pedig arra van hivatva, hogy tudományos kutató in­tézetté kifejlesztve, azt a feladatot töltse be, hogy a kari érdekvédelmi szolgálatban meg­győzően szemléltető anyagot szolgáltasson. Egyben olyan intézmény, amely kuta t ó mun­kálataival megkönnyítse a belföldi ankétek és a külföldi kongresszusok előmunkálatait és sajátos eszközeivel (grafikonokkal, sema­tikus rajzokkal, stb.) nyomtatott reform­javaslatok helyett, melyek többnyire könyv­tára k poros polcainak vannak szánva, — eleven és meggyőző anyagot nyújt. Az Országos Ügyvédszövetség ennek az intézménynek úgy tudományos, mint gya­korlati vonatkozásaiban annyira fontos kari jelentőségét ismerte fel, hogy a Nemzetközi Ügyvédúnió dubrovniki ügyvédkongresz­szusán ezennel a következő indítványt ter­jeszti elő : s A nemzetközi Ügyvédúnióban képviselt valamennyi nemzet alkossa- meg egyfelől a maga hivatásának történeti emlékeit feltáró, másfelől az alakuló jogélet keretében a kari élet jelenségeit statisztikailag és karto­grafikailag gyűjtő ügyvédmúzeumát. Egyidejűleg alakíttassák egy nemzetközi ügyvédmúzeum az egyes nemzeti múzeu­mok kölcsönös együttműködése segítségé­vel, amely a Nemzetközi Ügyvédúnió által tartassék fenn Budapest székhellyel a Buda­pesti Ügyvédi Kamara székházában erre a célra felajánlott külön helyiségekben. A nemzeti ügyvédmúzeumok kérdése első látszatra pusztán a jogtörténeti tudomá­nyosság körébe vág ; azonban ne felejtsük el, hogy ez a tudományág egyik jogírónk megállapítása szerint olyan, mint egy épület fundamentuma.: nem látszik, de mégis tart: Tartja a múlt hagyományainak oszlopain a jogélet mai épületeit. Márpedig a jog mai épületei elsősorban a mi hajlékaink. Múzeumunk megszervezése, során a szem­lélet közvetlen erejével bizonyítjuk hivatás­művészetünk emlékeit és felsorakoztatjuk az ügyvédi kar szellemi produktumainak okiratokban, képekben és egyel) ereklye­tárgyakban megnyilvánuló hivatásbeli em­lékeit. Az a hivatás, amely az emberi szo­ciális létnek a törvények keretén belül való célszerű jogalkalmazását gyakorolja — az ügyvédkedés —, vájjon nem érdemel meg egy ereklyetartó céhládát, amely a jogi mű­emlékeinket az elkallóclástól -megóvná? Ez az ereklyetartó céhláda: a magyar ügyvéd­ség múzeuma. Nem véletlen, hogy Franciaország után elsőnek Magyarországon létesült ilyen intéz­mény. A mi nemzetünk, amely Keletről jött, mint a Nap és Nyugatnak tart, mint a Nap, magával hozta ősi jogának fényforrá­sait és a nyugati kultúra felé fordulva Párizs­ban, a fény fókuszában «La ville-lumiere» látta meg először a francia szellem nagy­becsű alkotásaként a párizsi Ügyvéd-Mú­zeumot, az ügyvédség Pantheonját, azok részére, akik életük javát, szívük érzését és eszük minden értékes gondolatát az igazság szolgálatába állították.

Next

/
Thumbnails
Contents