Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 32. szám - Az öngyilkosságok sorozata - Ingyenes jogi tanácsokat biztosító segélyiroda

130 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 32. S*ZÁM. nes tanácsban és más ingyenes ügyvédi munkában részesíteni, — amit az ügyvédi kar mindig, főként a mai kivételes gazdasági helyzetben nemcsak erején felül, de a törvényben előírt szegényvédelmi kötelességein felül is közismerten túlságos mértékben megtett és megtesz. A segélyirodákban kifejtett ügyvédi ténykedés emellett annak a gyanúnak is kiteszi az ügyvédet, hogy az 1874: XXXIV. tc. 69. §-ának b) pontjában tiltott módon ügyfelet keres, hogy az ingyenes jogi tanácsadással ügyvédi irodájának érdekeit szolgálja, hogy ilyen irányú működését ügyfélkörének gyarapítására használja fel. Az ilyen ügyvédi működés pedig a felhívott törvényhely rendelése szerint fegyelmi vétség. Az ügyvédi karnak régi, a kart jellemző szociális felfogáson alapuló sarkalatos elve, hogy szegénynek ingyen, gazdagnak ellenszolgáltatásért. Ez a felfogás, amelyre méltán büszke az ügyvédi kar, mint magasabb szempontokból felfogott hivatásának erkölcsi kincsére, egyenesen kizárja annak a helyességét, hogy az ügyvéd bizonyos érdekek támogatása céljából elkötelezze munkájának ingyenességét az arra valójában reá nem szoruló anyagi helyzetben levők számára is. III. Mindezeknél fogva a szegedi Ügyvédi Kamara választmánya helyteleníti ingyenes jogi tanácsokat biztosító segélyirodáknak beszervezését és felállítását, mert ezekre a szegényvédelem szempontjából semmi szükség nincsen. Egyéb tekintetben pedig, akár politikai szempontokból is ingyenes jogvédelmet beszervezni — arra anyagi helyzetük adottságánál fogva reá nem szorulók részére is — könnyen oda vezethet, hogy az egyik politikai párt után a többi, azután a különböző társadalmi egyesületek és érdekképviseletek is ingyenes jogsegélyt nyújtó irodákat fognak felállítani, hogy a tagjaiknak nyújtandó ezt az anyagi előnyt az ügyvédi kar jelentős részének — bizonyára előre nem látott és nem is szándékolt, de valójában bizonyosan bekövetkező, azonban nemzetgazdasági szempontból feltétlenül elkerülendő — károsításával saját céljaik népszerűsítésének eszközéül használják fel. Ez az eljárás pedig egyrészt általános erkölcsi tekintetekbe, másrészt általános ügyvédi kari érdekekbe is ütközik. Az ily célt szolgáló ügyvédi megbízatásnak elvállalása és az ily módon beszervezett ingyenes ügyvédi ténykedésnek kifejtése tehát a Választmány álláspontja szerint nem helyeselhető s az 1874 : XXXIV. tc. által megkívánt helyesen értelmezett ügyvédi tisztesség csorbítatlan megóvását veszélyezteti. Hírek a vidéki Kamarák köréből. A Nyíregyházi Ügyvédi Kamara valamennyi ügyvéd és ügyvédjelölt tagjához körlevelet intézett, amelyben az ügyvédjelöltek tevékenységei kimutatásának hiányaira és arra hívja fel a figyelmet, hogy az ügyvédjelöltek túlnyomó nagyrésze nem folytat' olyan intenzív gyakorlatot, ami a törvényben előírt joggyakorlat fogalmát kimerítené: Előírja ezért a körlevél, hogy a joggyakorlatra előírt évek szigorúan és kizárólagosan.- csakis szabályszerű ügyvédjelölti tevékenységre használhatók fel. Minden más, bár csak mellékfoglalkozásként kifejtett működés is szigorúan tilos és a bejegyzett joggyakorlati időnek adminisztratív úton való törlését és ezenfelül még fegyelmi eljárás megindítását is maga után vonhatja éspedig nemcsák az ügyvédjelölttel, hanem főnökével szemben is. Az ügyvédjelöltek foglalkoztatása, tevékenysége intenzív, komoly, érdemleges írásbeli munkák és tárgyalások ellátásában megnyilvánuló, tehát olyan legyen, ami — a törvény szelleme és imperatív rendelkezése szerint is — valóban alkalmas arra, hogy az ügyvédjelölt a jogszolgáltatásnak lehetőleg minden ágában alapos gyakorlati ismeretekre tegyen szert. Ha a tevékenységi naplóból megállapítható ügyvédjelölti foglalkoztatás nem üti meg ezt a mértéket, az esetet a kamara választmánya úgy fogja elbírálni, mintha álbejegyzésről volna szó. Teljesen felesleges az ilynemű és értékű ténykedéseknek a naplóban való feltüntetése : levelezés, utánjárások, jogerő megállapítások, tkvi szemlézések, irodai adminisztrációs munkák, stb. Ellenben elengedhetetlenül szükséges, hogy ha az ügyvédjelölt akár érdemleges írásbeli munkát végzett, akár érdemleges tárgyalást látott el, a vonatkozó feljegyzésben pontosan tüntesse fel az ügyszámán és az ügyfelek nevén kívül az ügy értékét és mineműségét is. A kisebb, tulajdonképpen községi bíráskodási hatáskörbe tartozó és csupán a fizetési meghagyások révén járásbíróság elé vitt incasso ügyekben kifejtett tevékenységet komoly joggyakorlatnak minősíteni nem lehet. Ha tehát az ügyvédjelöltek azt tapasztalják, hogy jelenlegi alkalmaztatásuk mellett nem foglalkoztatják őket oly módon és mérvben, hogy — a fenti irányelvek szerint — a kamara választmánya ezt a foglalkoztatást szabályszerű joggyakorlatnak minősíthesse, saját érdekükben igyekezzenek más irodában megfelelőbb elhelyezkedést találni, esetleg más életpályán keresni boldogulást. A Kamara választmányának figyelmét nem kerülte el az sem, hogy egyes Ügyvéd Urak, akiknek — köztudomás szerint — saját munkaerejüket igénybevevő forgalmuk sincs, ügyvédjelölteket jegyeztetnek be. A választmány ezt nem fogja szó nélkül hagyni. Minden esetben szigorú vizsgálatot indít és ha ilyen, bár külső formáknak megfelelő, de a valóságban álbejegyzéseket észlel, az illető ügyvéd urakkal szemben is szigorú megtorló intézkedéseket fog alkalmazni. A jövőben a forgalmi adókvóta és kamarai tagdíj nagyságának megállapításánál nyomatékosan figyelembe fogja venni azt, ha valamelyik ügyvéd ügyvédjelöltet tart és ezt a körülményt irodája nagyobb forgalmának bizonyságául fogja tekinteni. Ma, amikor a magyar ügyvédség élet-halál harcát vívja és amikor bajaink legfőbb okának ; a túlszaporodásnak ellenszereként a kar tekintélyes része a numerus clausus behozatalát sürgeti, a kar érdekei elleni merényletnek minősíti a választmány azt, hogy egyes ügyvédek az ilyen álbejegyzésekkel az ügyvédi pályára való tódulást még elősegítik. Ezt az irányzatot a választmány a legszigorúbb fegyelmi intézkedésekkel is meg fogja akadályozni. Felhívja a választmány a Kamara tagjainak figyelmét a legutóbb Pécsett tartott vándorgyűlésnek arra a.határozatára, amely a túlzsúfoltság csökkentésének módját abban találja, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlását csak azoknak kell megengedni, akihi intenzíven neveltek erre a pályára. Feltétlenül szükséges tehát az ügyvédjelöltek tényleges és magasabb szempontokból is vezetett munkálatainak elmélyítése. A Szegedi Ügyvédi Kamara felterjesztése az Igazságügyminiszter Úrhoz : «A közmegbizatásban eljáró ügyvédek és egyéb személyek részére a bíróság előtti eljárásokban megállapított díjak 50%-ának ügyvédi jótékony célokra leendő fordítása» tárgyában Nagyméltóságod T. 517/709— 1933. IMI. számú leiratára állásfoglalásunk eredményeként mély tisztelettel közöljük, hogy a szegedi Ügyvédi Kamara a miskolci Ügyvédi Kamara 972/1933. sz. feliratában foglalt javaslatot elfogadhatónak nem tartja, ezt nem pártolja, mert egyrészről a javaslat teljesítése méltánytalanságokra vezetne, másrészt pedig nem alkalmas a szándékolt cél elérésére. Teljes mértékben él bennünk az ügyvédi szolidaritásnak érzete, teljesen tudatában vagyunk az ügyvédség sivár és mondhatjuk kilátástalan helyzetének, ismerjük az Országos Gyám- és Nyugdíjintézet nehézségeit, és ha mindezek ismeretében mégis a miskolci Ügyvédi Kamara javaslata ellen vagyunk kénytelenek állást foglalni, akkor ennek kizárólagos oka az, hogy a javaslat elfogadása és keresztülvitele nem alkalmas arra, hogy az ügyvédség nagy tömegének anyagi helyzetén segítsen, de arra sem, hogy a Gyámés Nyugdíjintézet nehézségei ezáltal kiküszöböltessenek. Nem vitás, hogy részben gazdasági okokból, részben pedig az ügyvédek létszámának állandó növekedése folytán mind ritkábban kerülnek egyes ügyvédek abba a helj zetbe, hogy közmegbizatásokból bevételre tehessenek szert, és ha ez már — amint említettüli, mind ritkábban — elő is fordul, nem volna méltányos és indokolt, hogy az egyes ügyvédek ezen keresetük 50°/0-ától megfosztassanak, mert kétségtelen, hogy ezen szerény jövedelmek az ügyvédség túlnyomó részénél a legelemibb megélhetési szükségletek fedezésére szolgálnak, eltekintve attól, hogy ezen szerény kereset részbeni elvonása még több ügyvédet hozna abba a helyzetbe, hogy a Kamarával és a Nyugdíjintézettel szemben fennálló kötelezettségeinek eleget ne tehessen, mert igaz meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ma az ügyvédnek jutó minden fillér szó szoros értelemben, kenyérre kell. A Miskolci Ügyvédi Kamara javaslata szerény véleményünk szerint, csak akkor válhatna bizonyos mértékig aktuálissá, ha teljesülne az ügyvédségnek az a régi jogos óhaja, hogy a szegény védelmek, a pártfogói kirendelések terén kifejtett tetemes tevé-