Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 32. szám - Az öngyilkosságok sorozata - Ingyenes jogi tanácsokat biztosító segélyiroda

HL évfolyam. 32. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. szept. 9. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr.Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3 Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Az öngyilkosságok sorozata rövid megszakítás után folytatódik az ügyvédi karban. Az elmúlt héten egy gazdag és egy szegény ügyvéd lett öngyilkos. A gazdag ügyvéd tragédiája egyéni eset, melynek motívumait nem is látjuk tisztán. A szegény ügyvéd öngyilkossága azonban — sajnos — tipikus. Az öregség küszöbéhez közeledő' ügyvédek sorsa, akiknek kliensei elhaltak, tönkrementek, akik felélték szerény vagyonukat és utolsó reményükben csalódva, csak a koldusbot és a hálái között választhatnak. De Pilder Mór tragédiája kiemelkedik a sablonos öngyilkosságok sorozatából. Mi, akik ismertük, szerettük és becsültük, tudjuk, hogy az ügyvédi kar értékes tagját vesztette el benne. Tudása, jelleme, műveltsége, szeretetreméltósága, szerénysége kiemelte őt az átlagügyvédek sorából. Az ő tragédiája azért emelkedik ki a hasonló tragédiák közül, mert kiáltó példája annak, hogy már azok az ügyvédek sem tudják a mindennapi száraz kenyeret megkeresni, akikben messze az átlagon felül is megvannak az ügyvédi foglalkozáshoz szükséges jó tulajdonságok. Pikler Mór szomorú halála nem egy ügyvédnek, hanem az ügyvédségnek tragédiája. Véres igazolása annak, amit az ügyvédi kar vezetői évek óta kiáltanak : pusztulás előtt állunk. Hány revolverlövésnek kell még eldördülnie, hány értékes életnek kell még elpusztulnia, hogy végre a magas politika észrevegye a gazdák, bankok, gyárak, kereskedők, iparosok mellett az ügyvédeket is? Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának az öngyilkosságok útján való megszüntetése a közérdek szempontjából a legrosszabb megoldás. Mert a legtöbb ember, mielőtt a revolverhez nyúl, előbb mindent megpróbál. Kevés embernek van annyi lelki ereje, mint Pikler Mórnak, aki búcsúlevelében azt írja : Anyagi bajaim olyan lejtőre visznek, amelyen idején meg kell állnom. A legtöbb ember nem a lejtő előtt, hanem a lejtő végén vet véget életének. És a lejtőre került ügyvéd sok, végtelenül sok bajt okozhat. Pikler Mór példája azt mutatja, hogy vannak ügyvédek, akik ha már nem tudnak ügyvédhez méltó módon élni, meg tudnak ügyvédhez méltó módon halni. És ezért kellett az ő öngyilkosságáról külön megemlékeznünk. T. M. Ingyenes jogi tanácsokat biztosító segélyiroda. Két szegedi ügyvéd bejelentette a szegedi Kamarának, hogy a Nemzeti Egység pártja Szegeden segélyirodát akar szervezni és abban ők a párttagokat ingyenes jogi tanáccsal akarják ellátni. A Kamara értesítette az ügyvédeket, hogy a tervezett ingyenes jogi tanácsokat nyújtó segélyirodák felállítását és az ügyvédeknek ezen irodákban való közreműködését helyteleníti. A határozat indokolása következőképpen szól : I. A szegényeknek ingyenes tanácsadással s általában ingyenes jogsegéllyel való ellátását az ügyvédi kar régtőlfogva nobile officiumként gyakorolja. Minden erre reászoruló szegény ügyes-bajos dolgában ingyenes jogsegélyt élvez az egész ország területére érvényes azonos szabályok szerint úgy, hogy részére az ügyvédi kamarák pártfogó ügyvédet rendelnek ki, aki a hozzá utalt ügyet díjtalanul ellátni köteles. Az ügyvédi kar a szegényeknek ilymódon való támogatását mindig nemes, hivatásából folyó komoly kötelességének ismerte és ismeri ma is. Az ügyvédi kar ezt a kötelességét saját anyagi erejét meghaladó mértékben példás ügybuzgósággal és emberszeretettel teljesíti, amely altruista működésével oroszlánrészt visel a szegény Bégnek támogatását és segélyezését felölelő, tulajdonképpen általános társadalmi terhekből. De ezenfelül minden kir. Járásbíróság hetenkint pimasz-napokat tart, amelyeken minden előzetes feltétel vizsgálata vagy igazolása nélkül bárki, úgy szegény, mint gazdag, a bíróság előtt szabadon, formaságoknak alá nem vetetten, megjelenhet, ott tanácsot kérhet, jogának érvényesítése iránti kérelmét jegyzőkönyvbe mondhatja. Az eljáró kir. Járásbíróságok különös súlyt helyeznek a panasznapok pontos betartására ós a hozzájuk forduló feleknek szakszerű jogsegélyben való részesítésére. A panasznapokon a bíróságnak ezzel megbízott tagja a hozzáfordulókat ingyenes tanáccsal látja el, jogaik érvényesítése tekintetében őket kitanítja, amely tanácsadás és felvilágosítás arra is kiterjed, hogy mikor kell a jogkeresőnek a törvény rendelése folytán ügyvédet vallania, s ha szegény, miként juthat ezekben, de olyan ügyekben is, amelyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező, pártfogó ügj'védhez, aki köteles a jogkereső szegénynek ügyét díjtalanul ellátni. •A szegénységnek a jogkeresés szempontjából való védelme tehát intézményesen, példás altruizmussal, semmi kívánni valót hátra nem liagyó szervezettséggel, törvényes intézkedésekkel országszerte teljesen biztosítva van úgy, hogy ezen a téren sem törvényhozási, sem kormányhatósági, sem társadalmi intézkedésre szükség nincsen. Nincs tehát arra sem szükség, hogy külön szervezetek segélyirodákat állítsanak fel a jogkereső közönségnek ingyenes tanáccsal leendő ellátása céljából. Az ilyen irodákban ügyvéd részéről annak a feladatnak az elvállalása, hogy mindazoknak, akik valamely segélyirodát felállító szervezetnek a tagjai, egyébként tekintet nélkül a jogkereső tag szegény vagy nem szegény voltára, ingyenes tanácsokat ad, vagy ingyenes ügyvédi munkát nyújt : ügyvédi szempontból kifogás alá esik. II. A nem szegények részére ingyenes ügyvédi munkának tanácsadással vagy más munkával való végzése, még inkább előzetes felkínálása már egymagában véve is kari érdekeket sért. De az ily ügyvédi működésnek egyenesen erre beszervezett alakulatokban olymódon való kifejtése, hogy az ügyvéd ily beszervezett alakulatok kívánalmainak magát az ingyenes ügyvédi munka tekintetében előzetesen alávetni engedi: arra vezethet, hogy törvényellenes, módon magának sajátíthat ki jelentékeny ügyfél-, illetve ügykört, az ügyfél szabad, ügyvédválasztás elvén alapuló jogának rovására, — de esetleg más, a szervezetben benne nem lévő kartársának sérelmére is. Az ily ügyvédi ténykedést pedig a karnak hivatásából folyó magasabb erkölcsi felfogása meg nem tűrheti, — annál kevésbbé, mert az ügyvédnek elég alkalma és módja van mindenkor, de különösen a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette a hozzáforduló, arra reászor.ulókat ingye-