Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 29. szám - Panaszok a községi jegyzők magánmunkálatai ellen

29. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 119 runknak e legújabb intézménye javára kifejtett s megkívánt propaganda nemes eszközeit látják, hanem egy rég áhított s mintegy a cueismus tudatos szívósságával szorgalmazott szimbólumként is ismerjék fel: «Ha megszólaltatjuk e Múzsákat, talán a harcok is elülnek.» Museum — Sedes Musarum! Dr. Boda Ernő, az Országos Ügyvéd-Múzeum előadója. Panaszok a községi jegyzők magánmunkálatai ellen. Uszkai István többéves amerikai tartózkodás után 1927-ben hazatérve Kopócsapáti községbe, megismerkedett ott Deák Istvánné szül. Pusztai Erzsébettel, kinek férje már vagy 20 évvel azelőtt Amerikába kivándorolt s ott eltűnt. Deáknét a községben mindenki özvegynek tekintette. Uszkainak megtetszett a szép és okos asszony s megkérte ennek kezét. Deákné megígérte, hogy férje holtnaknyilváníttatása iránt megteszi a bírói lépéseket s ezek befejezése után férjhez megy Uszkaihoz. Ettől kezdve Uszkai jegyesének tekintette Deáknét. Deák Istvánné rábeszélésére Uszkai István megvásárolta egy házbelsőség fele részét 4800 pengőért. (Eladó volt a Deákné édesapja, Pusztai Pál.) Amikor az adás-vételi szerződés az ügyvédi irodában készült, Deákné arra kérte Uszkait, hogy a megvett ingatlanjutalék fele részét mindjárt az ő nevére irassa át, mert hiszen ők úgyis házastársak lesznek, s ha Uszkai később adná át az ingatlan fele részét, kétszeresen merülne fel az illeték. Uszkai teljesítette a kérést s a szerződésben Deákné is mint vevőtárs szerepelt, s a tulajdonjog az Uszkai és a Deákné javára egyenlő arányban kebeleztetett be. Uszkai a vételárnak csak egy részét fizette ki nyomban a szerződés megkötésekor, a hátralékot pedig utólagosan több részletben fizette ki. A szerződés megkötése után Uszkai István arra utalással, hogy a kb. l1^ évig elhúzódó holtnaknyilvánítási eljárás alatt úgy sem köthetnék meg a házasságot, elhatározta, hogy újból kimegy két évre Amerikába, ott kikeresi a ház vételárát, ezalatt pedig Deákné lefolytathatja a házasságkötés akadályának elhárítására irányuló eljárást. Uszkai Amerikából részletekben haza is küldte a vételár kifizetéséhez szükséges öszszegeket s a vételár ezekből teljes kiegyenlítést nyert. Amikor Uszkai újból hazatért, kiderült, hogy Deákné nem tétette folyamatba férje holtnaknyilvánítása iránti eljárást. Deákné ezt azzal indokolta, hogyha ő a férjét holtnak nyilváníttatja és újból férjhez megy, akkor elesik a Deák István ingatlanainak haszonélvezeti jogától, s ezért azt indítványozta, hogy ne ragaszkodjék Uszkai a törvényes házassághoz, hanem éljenek vadházasságban, s akkor az asszony megtartja a Deák István ingatlanainak hasznait is. Uszkai erre nem volt hajlandó, felbontotta a jegyességet és megházasodott. Minthogy Uszkai nyilván a kötendő házasság feltételezése mellett ajándékozta oda Deáknénak a megvett ingatlanjutalék fele részét ; a házasságnak a Deákné hibájából való meghiúsulása folytán Uszkai jogot nyert ahhoz, hogy az ajándékot visszakövetelje, miért is a kisvárdai kir. Járásbíróság előtt pert indítottam Deákné ellen aziránt, hogy a színlegesen vétel jogcímén, ténylegesen azonban ajándékul kapott ingatlanjutalék tekintetében a bekebelezésre alkalmas okiratot Uszkainak szolgáltassa ki. A perfelvételi tárgyalás előtti napon Kalla Ferenc kopócsapáti községi jegyző magához rendelte Uszkai Istvánt — aki feltűnően gyenge szellemi képességű s írástudatlan földmíves — ós azt mondta ennek, hogy Deák Istvánné okvetlenül megnyerné a pert, ennek dacára neki, t. i. Kalla jegyzőnek sikerült Deáknét egy Uszkaira nézve nagyon előnyös egyesség megkötésére rábeszélnie, s most azért hivatta magához Uszkait, hogy ez a jegyző által előkészített okiratokat írja alá. Az egyesség a jegyző közlése szerint abban állott volna, hogy Deákné a házasbelsőség negyedrésze helyett két hold igen értékes földet adat édesanyja által Uszkainak. Uszkai azt felelte, hogy ha az egyesség olyan előnyös, mint amilyennek a jegyző azt mondja, nem bánja, hozzájárul az egyességhez, ő azonban írni nem tud, írja alá az okiratokat helyette a jegyző. Másnap, a perfelvételi tárgyalás előtt bejött hozzám Uszkai s azt mondta, szüntessem meg a pert, mert otthon a községházán kiegyezett Deákné val. Az egyesség tartalmáról nem tudott felvilágosítást adni, okiratokat sem nem olvastak fel előtte, sem ezekről példányt vagy másolatot nem kapott. Utasításomra elment a jegyzőhöz, hogy ez adjon neki okiratot. A jegyző előbb elutasította, amikor azonban erélyesen hivattam fel a: másolatok kiadására, kiadta a létrejött megegyezésről szóló másolatot. Ebből s a jeg3'ző által a telekkönyvi hatósághoz beterjesztett szerződésből megállapítottam, hogy a jegyző a következő egyességet hozta létre a felek között : 1. (Pusztai Pálné) a Deák Istvánné édesanyja eladott 600 pengőért 1 kat. hold 56 négyszögöl szántóföldet Uszkainak s elismerte, hogy a vételár kiegyenlítést nyert. A szerződésben az foglaltatik, hogy a vevő az ingatlan tehermentesítését csak a külön írásba foglalt nyilatkozat tartalma szerint igényelheti. 2. A Pusztai Pálné által 600 pengőért eladott ingatlant különböző hitelezők javára összesen 1400 P bekebelezett tartozások terhelik. 3. A külön nyilatkozatban Uszkai, mint vevő kötelézőleg kijelenti, hogy a tehermentesítésre Pusztainé csak akkor lesz kötelezhető, ha a tartozásokat kifizette. (Ha tehát Pusztainé nem fizeti ki a tartozásokat, akkor egyáltalában nem lehet tőle a tehermentesítést követelni.) 4. A nyilatkozatban Uszkai kijelenti, hogy az 1 hold 56 négyzetöl szántóföld ellenében lemond a Deák Istvánné elleni összes igényeiről, továbbá kijelenti, hogyha Pusztainé tehermentesíti az 1 hold 56 négyzetöl ingatlant, akkor Uszkai István tartozik a Pusztai Páltól 4800 pengőért megvett házasbelsőségnek azt a negyedrészét, amely telekkönyileg az ő nevén áll, Deáknénak átengedni s ennek a bekebelezésre alkalmas okiratot első felszólításra vissztehermentesen kiszolgáltatni. 5. A jegyző költségeit Uszkai tartozik viselni. Ez egyesség szerint tehát Uszkai István semmit sem ka/p, mert hiszen a neki juttatott 600 pengő értékű szántóföldet 1400 P tartozások terhelik, s ezeket a terheket az elidegenítő Pusztai Pálné nem köteles töröltetni. A semmivel szemben ellenben Uszkai nemcsak arról mondott le, hogy a házasbelsőségből a Deáknénak ajándékozott, részt követelhesse vissza, hanem — ez aztán rejtély, hogy miért — még ő tartozik a házasbelsőség másik részét is Deáknénak odaajándékozni, vagyis : Uszkai István az ált ala 4800 P-ért vásárolt egész házasbelsőséget átruházza Deákném teljesen ingyen. Ezen kizsákmányoló szerződés liaiálytalanítása iránt a megállapítási pert folyamatba tettem. Kalla jegyző nyilván a legsúlyosabban visszaélt az írástudatlan, együgyű s a jegyzői hatalom által amúgyis terrorizált parasztember tudatlanságával és bizalmával és olyan egyességbe vitte bele azt, amely egyesség a törvényileg tűrt határon túl is az ellenfélnek szolgál. 8 minthogy a jegyző ezt az egyességet mint ú. n. jegyzői magánmunkálatot végezte, ellene még csak fegyelmi úton sem lehet eljárni. A jegyző által készített a fentebb ismertetett adás-vételi szerződés hiteles másolata a kisvárdai kir. Járásbíróság telekkönyvi irattárában 7054/1933. tk. szám alatt fekszik, a vonatkozó többi iratok pedig a nyíregy házi kir. Törvényszék előtt P. 3545/1933. sz. alatt folyamatban levő per iratai mellett fekszenek. Bihari Emil ügyvéd, Kisvárda. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Köteles-e az ügyvéd a kliensével szerződő másik szerződő felet saját ügyfelének kedvezőtlen vagyoni viszonyaira figyelmeztetni ? Szabályszerű megállapítást nyert, hogy a felperes az alperest a bérbeadó részvénytársaságnak az igazgatósági tagjaival, és pedig lényegileg csakis a bérleti szerződés írásba foglalása céljából már annakutána kereste fel, hogy azokkal egymásközött a bérleti szerződés feltételeiben és a felperes által teljesítendő bérösszeg előre fizetésében is megegyezett volt. Megállapítást nyert az is, hogy a felperes azért kereste fel ily célból éppen alperest, mivel X. részvénytársasági igazgatósági tag az összes részvények tulajdonosa, és így a részvénytársasággal gazdaságilag is rendelkező azt kötötte ki, hogy a, megállapodást az ő jogi képviselőjénél akarja megkötni. Amidőn felperes ily előzmények után a szerződés írásba foglalása céljából éppen az alperest kereste fel, okvetlenül tudomással kellett bírnia arról, hogy az alperes a bérleti szerződés tekintetében elsősorban nem az előtte ismeretlen felperes, de az állandó és régi ügyfele, a bórbeadó érdekei megóvására fog törekedni. Nem indulhatott ki e szerint abból, hogy az alperes a felperest esetleg érhető jövőbeli károk elhárítása céljából a bérbeadó hitel-