Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 25. szám - Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában

*25. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY iyet nem törvény, miniszteri rendelet vagy alispáni s illetve főszolgabírói rendelet folytán vett fel a költségvetésbe. Erre azt mondotta, hogy tavaly még volt ilyen tétel, az idén már nincsen. Tavaly volt az előre nem látható költségek tétele, a belügyminiszter úr. azonban elrendelte, hogy ilyen tételt a községnek felvennie nem szabad, nyilván mert azt hitte a belügyminiszter úr, hogy a községek olyan jól vannak dotálva, hogy ilyen költségvetési tételre szükség nem lehet. Az ügyvédi elhelyezkedés is ennek megfelelő. Magyarországon jelenleg hatezernél több ügyvéd van és ennek több, mint a fele Budapesten székel. Ha hozzávesszük még a környéket, hiszen a pestvidéki kamara ügyvédjeinek egyrésze is Budapesten folytat gyakorlatot, akkor mondhatjuk, hogy az ügyvédek 54—55 %-a Budapesten keresi kenyerét. Ha hasonló jelenség az orvosi prakszisban előfordul, akkor azt mondják, hogy vértolulás, kongestió, hipertrófia van jelen. Mi ennek az oka? A centralizáció, az ügyvédeket lehetetlenné tevő vidéki jegyzői magánmunkálatok, a politikai szempont. Magyarországon van 143 járásbírósági székhely és 324 ügyvédi székhely. Ebből 181 járásbíróságonkívüli ügyvédi székhelyen ' mindössze 369 ügyvéd folytat gyakorlatot. Tehát az összügyvédség 4 %-a folytat gyakorlatot járásbírósági székhelyen kívül, ez mindennél jobban jellemzi a helyzetet. Most méltóztassék megnézni azt, hogy hogyan oszlik el az ügyvédség a lakosságnak számarányához képest? Magyarországon van 1211 olyan város és község, amelynek lakossága 2000-nél több. Ebből 887 olyan hely van, ahol nincsen ügyvéd. Továbbmenve, van Magyarországon 910 olyan hely, ahol a lakosság száma 3000-en felül van. És ezek között 586 olyan hely van, ahol nincsen ügyvéd, köztük van nag}ron sok 5—6—7000 lakosságú község, ahol ügyvéd nem tud megtelepedni. Ha a megyei tisztiorvos azt veszi észre, hogy bizonyos községekben nincsen bába, v&gy nincsen orvos, akkor szerveznek bábái, községi vagy körorvosi állásokat. Ha a belügyminiszter észreveszi, hogy bizonyos lakosságú helyen nincsen gyógj^szertár, akkor ott gyógyszertári engedélyt ad ki. A mi kultúrfölérnáinkhöz nézetem szerint hozzátartozik, hogy olyan helyen, ahol 2—6000 vagy többezer lélek él, legyen egy hivatott jogtanácsosügyvéd. Pauler Tivadartól kezdve, minden igazságügyminiszter azonosította magát azzal a felfogással, hogy a jegyzői magánmunkálatok kérdése orvosolandó, ö excellenciája, a jelenlegi igazságügyminiszter úr, a saját tárcája multheti tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy a közigazgatás rendezése esetén a községi jegyzőnelv olyan súlyos funkciói lesznek és ezért megfelelő honoráriumol is fog kapni, úgyhogy ezzel összeférhetetlen lesz, de feleslegessé is fog válni számára magánmunkálatok végzése. Valahányszor azonban hasonló nyilatkozat az igazságügyminiszterek részéről elhangzottak, a múltban mindig megtörtónt, hogy a jegyzők legközelebbi gyűlésükön megnyugtató választ kaptak a belügyminisztérium részéről. Valahogyan a belügyminiszter úrnak meg kellene értetnie a jegyzőkkel, hogy kultúrfölónyünkkel nem egyeztethető össze az az összeférhetetlen állapot, hogy ugyanott legyen az impérium, ahol a fizetett ügyfélképviselet. A mai állapot bennünket nagyon nyugtalanít és különösen nyugtalanítana az, ha az igazságügyminiszter úrnak minket megnyugtató kijelentése után ismét egy olyan belügyminiszteri nyilatkozat következnék, amely a községi jegyzőket nyugtatja meg ebben a kérdésben és nagyon zokon esnék nekünk, ha a mi jogos óhajaink és kívánságaink ezekután meghallgatásra nem találnának és sérelmeink megfelelő módon nem orvosoltatnának. Hiszem, hogy van itt aggodalomra ok, mutatja az, hogy ő excellenciája kijelentése után egy képviselő nyomban azt mondotta, hogy a falusi embernek a mai nehéz gazdasági körülmények között nem áll módjában, hogy minden jogi természetű ügyben ügyvédhez vagy közjegyzőhöz forduljon. Pedig ha a falusi ember házát el akarja adni, vagy végrendeletet akar csinálni, vagy földet akar venni, akkor megnyugvással csakis ügyvéd, a hivatott jogi tanácsadó közreműködésével intézheti ezt el. Ha a jegyzői magánmunkálatok eltiltatnának, 7—800 helyen volna meg a lehetősége ügyvéd letelepedésének és ezzel nemcsak az ügyvédi túlzsúfoltság kérdésének megoldása menne előre, hanem segítve volna a falu népén is, egyszersmind azokon a szerencsétlen fiatal diplomásokon is, akik ma nem tudnak elhelyezkedni. Én bízom a jövőben, mert jam proximus ardet Ucalegon, egyebekben pedig: videant consules ne res publica aliquid detrimenti capiat! v Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában. Ángyán Béla : Azt hiszem, hogy nem lehet elég sötét színekkel ecsetelni azt a nyomort, amelyben ma az ügyvédi társadalom él. Tény ós igaz, amit Fábián Béla mondott, hogy rettenetes az a munkanélküliség és az a nyomor, amely az üg_yvédi társadalmat ma sújtja. Az ügyvédi társadalom kétségtelenül a nemzeti társadalomnak egy igen értékes rétege, amelyet mindenképpen meg kell védeni az elproletarizálódással szemben. Úgy látom azonban, hogy most a sorozatos ankétok mellett, amelyekéi ezekben a kérdésekben tartanak, elsikkadnak bizonyos közérdekű "szempontok. Én magam jelölti éveimmel együtt 25 éve ügyvéd vagyok', ma is az vagyok és mindig teljes szolidaritásban voltam az ügyvédi kar érdekeivel, de csak addig a határig, míg az a közérdekkel összeegyeztethető volt. Ez t. i. egy igen fontos szempont és fontos még az a másik szempont is, amiről nem szeretnék beszélni, hogy akkor, amikor az államhatalom vagy a törvényhozás kvázi a jogeseteknek egy nagy területén ráoktrojálja az ügyvédeket arra a magyar társadalomra, mert ügyvédi kényszert vezet be, akkor ugyanennek az államhatalomnak gondoskodnia kell arról is, hogy az ügyvédi kai', amelyet ráoktrojál, az ügyvédi kényszer folytán arra a magyar társadalomra, ne csak hivatása magaslatán álljon, hanem etikailag megüsse azt a mértéket, amelyet tőle meg kell ós meg lehet követelni. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy nemcsak a mai gazdasági viszonyok következményeképpen, ami kétségtelenül nagyon súlyosan befolyásolja ezt a kérdést, de egyébként is a közelmúlt tapasztalatait látva, az ügyvédi kar etikája bizonyos bet éhségben szenved, hogy úgy fejezzem ki magamat. Nagyon jól tudom, hogy ilyet állítani népszerűtlen dolog. Az ügyvédi karban igenis megvan ez a betegség. Ezt nyíltan meg kell mondanunk, mert ha a betegséget ismerjük, könnyebb a gyógyítás. Arról beszéltünk itt, hogy az ügyvédi kaihelyzetén hogyan lehet segíteni. Nem szabad tehát nekünk annyira szubjektíveknek lennünk, hogy azokat a szimptómákat, amelyeket ismerünk, nyilvánosan meg ne állapítsuk. Nem tartom helyesnek, hogy azokról a bajokról, amelyek minden ügyvédet egyformán érintenek, ne beszéljünk, mert igenis, tudunk nag}ron sok esetet, hogy nagyon sok olyan hiba történik az ügyvédi működésben bizonyos ügyvédi rétegeknél, amely hibákat fegyelmileg sokkal szigorúbban kellene megtorolni, mint ahogyan azokat megtorolják. Ezt meg kell állapítanunk és ha ezt megállapítjuk, akkor igenis, a legelső teendő az ügyvédi rendtartás fegyelmi szabályainak megfelelő reformja és annak szigorítása. Ha pedig ez megtörténik, akkor a legteljesebb mértékben . . . Igen t. képviselőtársam éppolyan jól tudja ezeket; igen sokat méltóztatik ismerni ezekből a panaszokból, nagyon jól méltóztatik tudni, hogy ezek milyen sokszor fordulnak elő. Az ügyvédi kérdésről beszélve, nagj^on jól tudja t. képviselőtársam, hogy a publikum körében milyen panaszok merülnek fel. Hát beszólek róla! Én nem általánosítok; én éppen azt állítom, hogy van egy rétege az ügyvédi társadalomnak, amely kifogásolható és miután a publikum általánosítani szeret, ezért van ügyvédellenes hangulat. De ügyvédek között meg nem állapítani a hibákat és pláne ügyvédek részéről e megállapítás ellen kifogásokat emelni, ezt nem tartom helyénvalónak. Igenis, ha az ügyvédkérdésnek ezt a fájó sebét begyógyítjuk, akkor — mint .mondani bátor voltam — hajlandó vagyok arra, hogy a legszélesebb körben bevezessük az ügyvédi kényszert, olyan területeken is, amelyek új munkaalkalmakat adnak. Ezzel szemben azonban a kötelező díjszabás kérdését kell megoldani, mert teljesen lehetetlen, hogy a társadalom szempontjából szélesítem az ügyvédi kényszer körét, de ugyanakkor a másik oldalon nem oldom meg a kötelező díjszabás kérdését, amelyet igenis szabályozni kell. Nagyon sajnálom, hogy az ügyvédkérdés felvetésével kontroverzia támadt. Ismételten szeretném leszögezni, nem kívánom, hogy szavaimat félreértsék. Ha mi szeretettel nyulunk az ügyvédi kérdéshez, akkor igenis, látnunk kell azokat a hibákat, amelyek megvannak ; ezt mindnyájan tudjuk és ezekről felesleges is beszélni. Ez köz-