Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 14. szám - Az álláshalmazásról készülő törvényjavaslathoz

56 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 14. SZÁM. Itt idézzük Vecsés község elöljáróságának 10,217/931. számú értesítését : «Fenti sz. megkeresésére tisztelettel értesítem, hogy a fent nevezett ellen a végrehajtást a község csekélyszámú személyzete, valamint a 49,000/930. I. M. 19. jj-a értelmében a községnek nincs módjában behajtani*. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. ^yC Az álláshalmazásról készülő törvényjavaslathoz. A kodifikációs gép öntőjében most vajúdik az álláshalmozásokról szóló törvényjavaslat, amely egyike azoknak a megoldásoknak, melyek elé legnagyobb várakozással tekint az ország értelmisége, különösen az ifjúság. Mikor az ország költségvetése leroskad a személyi kiadások súlya alatt és a zsilipeket elzárja a közpályára törekvő ifjúság előtt, akik előtt más pályát a gazdasági élet dermedtsége már rég lezárt, nem halasztható tovább e kérdés radikális megoldása. Az ügyvédeknek is van ily problémájuk, és teljes súllyal kell oda hat ni, hogy az álláshalmozásokról szóló törvény keretében ez a kérdés is szabályoztassék. A megoldás már azért is egyszerű és keresztülvihető, mert az államháztartás takarékossági törekvéseivel összhangban van. Egyszerűen vétessék fel a következő szakasz : «Mindazok, akilf államtól, törvényhatóságtól, községtől vagy ezek által fenntartott vagy támogatott testületektől és üzemektől fizetést vagy nyugdíjat élveznek, ügyvédi, közjegyzői vagy végrehajtói működést egyéb jogosultságuk fennforgása esetén is csak úgy fejthetnek ki. ha nyugdíjukról működésük tartamára lemondanak. Akik jelen törvény életbelépésének napján folytatják a fent felsorolt működésüket, azoknak nyugdíja az esetben vonandó meg, ha az a 200 pengőt meghaladja ha vont;..» Ezen intézkedés indokolása kézenfekvő. r Jelentékeny megtakarítást jelent az állam háztartásában, mert sokan lesznek, akik inkább nyugdíjukról mondanak le, mintsem irodájukat beszüntessék. Ez a nyugdíjmegvonás nem lesz méltánytalan, inert azok az ügyvédek fognak lemondani nyugdíjukról, akiknek nagy irodájuk és a nyugdíjat meghaladó jövfdelmük van. De az ügyvédek helyzetét is jelentékenyen javítaná, akiknek munkaalkalmait — az igazságügyminisztí r megállapítása szerint is — az újabb törvények és rendeletek nemcsak csökkentették, de csaknem teljesen megszüntették. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy a folyton csökkenő munkaalkalmakkal szemben az ügyvédek létszáma katasztrofálisan növekedik, megérthető, hogy mi tette az ügyvédeket a nincstelenek legsajnálatraméltóbb csoportjává. A köztisztviselői pályák sorompói lezáratván, minden jogvégzett ügyvédi pályára kényszerül. Dé ez még nem elég. Jogot végzett köztisztviselők alig várják, hogy nyugdíjba mehessenek, hogy nyomban megnyithassák ügyvédi irodájukat. Pedig nyilvánvaló, hogy az, aki a nehéz ügyvédi hivatás ellátására képes, az éppúgy el tudja végezni közhivatali munkáját. Aki pedig munka* képi s. az ne menjen nyugalomba. A közhivatalnokok úgyszólván elárasztják az ügyvédi pályát és 400—1000 pengő nyugdíjuk élvezetében az ügyvédeknek könnyű versenytársai lesznek, akárcsak a közüzemek a tisztességes kereskedelemnek. Nekik csak mellékfoglalkozás az ügyvédség és alacsonyabb díjért dolgozhatnak. Eddig minden törvényjavaslat az ügyvédek kenyeréből tört le egy darabkát, azok az intézkedések pedig, amit «az ügyvédek érdekében* hoztak, legjobban sújtották őket, úgyhogy később már féltek a kormány intézményes segítségétől. így volt ez legutóbb is. Az ügyvédek megsegítésének szükségességével indokolták azt. hogy minden ügyvéd a közmegbizatásból származó jövedelmének ^0°/o-á,t adja a gyámintézetnek. Mit jelent ez? Hogy ami eddig teljesen az ügyvédé volt, abból most le kell adni 10 °/0-ot. És vájjon miért? Hogy az államkincstárnak kisebb összeggel kelljen hozzájárulni a gyámintézet támogatásához. A ügyvédeknek semmi haszna ebből, és ezt úgy feltüntetni, mint az ügyvédek erdekében hozott törvényt, nem lehet. Az ügyvédek száma pedig lavinaszerűen emelkedik. Csak egy városban néhány év alatt 4 :4 volt a szaporodás és a fogyatkozás közötti arányszám. 4 új ügyvéd lett és csak 4 iroda szűnt meg! Viszont a munkaalkalmak 30°/o-át sem teszik ki az eddigieknek ! Mi lesz ebből? Ezt az egész országra kiható káros, sőt kétségbeejtő helyzetet nem lehet tovább tétlenül nézni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ügyvédségnek, ennek a legképzettebb elemnek elproletárosodása nagy veszedelem, mert az agitáció és szervezés bennük vezetőkre találhat. És elsősorban ők a közhangulat irányítói. Szükség van tehát oly intézkedésre az álláshalmozási törvény keretén belül, amely vagy az ügyvédek létszámát vagy az államkincstár terhét fogja csökkenteni. Mindkettő a köz javára szolgál, míg más érdeksérelem nem történik, minthogy néhány vastagon dotált nyugdíjas elesik mellékfoglalkozásától, vagy néhány nagyirodájú ügyvéd nem veszi igénybe állami nyugdíját. Schwarzenberg Andor (Pécs). Szemle. A kötelező költségelőleg meg^ alósítása kérdésében még a mult évben határozott a budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. Ez a határozat — bár a mellett sok vidéki ügyvédi kamara is állást foglalt már — fellebbezés folytán az igazságügyminisztériumba terjesztetett fel, ahol még ma sem intéztetett el. Közben — mint a napilapokból értesülünk — a nagyváradi ügyvédi kamara is kötelezővé tette, hogy az ügyvéd készkiadásait és munkadíja egy részét kitevő összeg yejéig ügyfelétől előleget kérjen. Szerintünk ennek az elvnek szigorú és következetes keresztülvitele sokat tudna segíteni ; z ügyvédi kar nehéz megélhetési viszonyain. Sajtószemle. Polgári Jog januári és februári számában Szászy István nagy tanulmánya, a «Minősítő jogszabályok összeütközései a nemzetközi magánjogban* foglalja el a vezetőhelyet. A kollíziós normák összeütközésével foglalkozik, illetve csupán azokkal az összeütközésekkel, melyeknek oka abban rejlik, hogy a különböző államok bíróságai ugyanazt a tényállást különböző jogi fogalmak alá szubszumálják és különbözőkép minősítik. Szerinte a jogi fogalmakat mindig abból a jogból kell vennünk, amelynek uralma alatt a jogviszony áll, és amelynek jogszabályai a kérdéshez, jogszabályokhoz fűződő jogi hatásokat meghatározzák. Konrád Ernő «Az előadóművész védelme a mechanikai előadásoknál* című cikkébt n azt vitatja, hogy az előadóművész védelme nem lehet korlátoltabb, mint a szerzői jogvédelem. Ifjú Nagy Dezső a hitelsértésről szóló törvényjavaslatot, Szigeti László az uzsoráról szóló törvényjavaslatot ismerteti. Szántó Imre : ((Néhány szó az erkölcsi kárról* című cikkében nagyon helyesen mutat rá, hogy az erkölcsi kár megtérítéséhez való igény jus singulare, amely a juris ratio ellen szól és azért kell az erkölcsi kárt a magánjogban az őt megillető szerényebb helyre szorítani. Ifj. László Árpád «A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén* című cikkében a vonatkozó joggyakorlattal foglalkozik. Hajnal Hugó egy kúriai ítéletet ismertet a szénjogról és a földtulajdonról. Ballá Ignác a külföldi ügyvéd perköltségigényéről értekezik. Ifjazsáíjücjyi vonatkozású rendeletek. 1670/1932. M. E. sz. rendelet a mezőgazdasági haszonbérletekről szóló 1400/1932. M. E. sz. rendelet kiegészítése tárgyában. (Bpesti Közi. 64. szám.) 1700/1932. M. E. sz. rendelet az állami és más hatóságoknál tényleges szolgálatban álló tisztviselők és rangosztályba sorozott havidíjasok mellékjárandóságainak szabályozása tárgyában. (Bpesti Közi. 63. szám.) ' 1720/1932. M. E. sz. rendelet a külfölddel való fizetési forgalom ellenőrzéséről és szabályozásáról szóló 4500/1931. M. E. sz. rendelet újabb módosítása tárgyában. (Bpesti Közi. 65. szám.) 1392/1932. M. E. sz. rendelet az Országos Központi Hitelszövetkezetre vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról. (Bpesti Közi. 66. szám.) Ne kicsinyelje le az ügyvédi vét ív előnyeit, mert: sok kicsi sokra megy. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-9Ü.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Géczy Kálmán.