Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 14. szám - Az igazságszolgáltatás racionalizálása. Felesleges tárgyalások elkerülése [4. r.]

14. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 55 ügyvédi hivatás magánjogi és büntetőjogi védelme, az ügyvédi jövedelmek arányosabb elosztása és általában az ügyvédség megélhetési lehetőségeinek és színvonalának emelése tekintetében lesz hivatva a mai helyzeten lényegesen javítani. Dési Géza bejelentette azt is, hogy a javaslat kidolgozásának, a vonatkozó anyag feldolgozásának a miniszter úr kívánságához képest minél sürgősebben meg kell t (irtennie, meri a kormányzat elhatározott szándéka, hogy ez a rendkívüli fontosságú kérdés végre minél előbb megoldassák. A választmány a bejelentést nagy örömmel és lelkesedéssel vette tudomásul és elhatározta, hogy az anyaggyűjtés érdekében rövid időn belül bizottságot szervez, amely sorozatos ankéteken fogja az előkészítő munkát elvégezni. Itt említjük meg azt is, hogy az Ügyvédi Kör tisztújító évi rendes közgyűlése április 14-én d. u. félhét órakor lesz. A Ribáry-csoport ügyvédbaráti társaság március 19-én este tartotta meg idei harmadik estély ét a Hungária-szálloda pálmatermében. Az estélyen most is nagy számban képviseltette magát úgy a budapesti, mint a vidéki ügyvédi kar. Vacsora után Pártos Gusztáv és Pethes Sándor vidám tréfákkal szórakoztatták a közönséget, amely kitűnő hangulatban a hajnali órákig volt együtt. A Civiljogászok vitatársaságában Újlaki József «A magyar jog sorsa az Ausztriához csatolt területekém) címmel március hó 23-án igen érdekes előadást tartott. Ismertette azt az átalakulást, amelynek során az ú. n. Burgenlandban az osztrák jog elfoglalja a régi magyar jog helyét. A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz Beck Salamon, Blau György és Frankéi Pál szólottak hozzá. Az Ügyvédi Tanács gyakorlatából. Gondnokság elrendelése iránti intézkedés kezdeményezése nem tartozik sem az ügyvédi kamara, sem a fegyelmi bíróság hatáskörébe. Az elsőfokú fegyelmi bíróság Y. panaszos ügyvéd kérelmére megkereste J. város árvaszékét> aziránt, indítsa meg Z. ügyvéd ellen hivatalból a gondokság alá helyezési eljárást, mert nevezett ügyvéd a vagyontalansági esküt letette. Az ügyvédi kamara választmányának mint fegyelmi bíróságnak hatáskörét az 1874 : XXXIV. tc. és azt kiegészítő törvények akként szabályozzák, hogy a fegyelmi bíróság az ÜE. IX. fejezetében meghatározott szabályok szerint fegyelmi eljárást folytathat le oly panaszok, illetve feljelentések esetében, amelyek az ÜE. 68. és 69. §-aiban lefektetett elvi meghatározások figyelembevételével fegyelmi vétség jellegével bírnak. Sem az ÜE. és az ezt kiegészítő törvények, sem pedig a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 : XX. tc. nem tartalmaznak oly rendelkezéseket, amelyek a gondnokság elrendelése iránti intézkedések megtételét, avagy kezdeményezését az ügyvédi kamara, avagy fegyelmi bíróságának hatáskörébe utalnák, illetve arra feljogosítanák. Minthogy ezek szerint a fellebbezett határozat a fegyelmi bíróság hatáskörébe nem tartozó intézkedést tartalmaz, azt mint törvényellenest meg kellett semmisíteni. (Üft. 10/1982. Elnök: Osvald, előadó: Gyöngyösi.) Ügyvédi költségek. Kartelszerződés és ügyvédi munkadíj. A budapi st i kir. ítélőtáblaP. XIV. 11,104/193,1. számú ítélete nagy feltűnést keltett. Szószerint közöljük indokaival lényi gi s részét. Magát az ítéletei Nádas László bírálja a Jogi adományi Közlönyben. ((Egymagában véve oly szerződés, amelyet bizonyos szakkörbe tartozó iparosok az áraknak a gazdasági viszonyok gyökeres változása folytán indokoltnak mutatkozó és így az érdekükben szükségesnek is tekintett felemelése Végett egymással létesítenek, tiltott ügyletnek nem tekinthető, az ily tömörülésre irányuló szerződés azonban a közérdeknek a lényeges hátrányára nem szolgálhat. A felperes által csatolt tényállásnak, amit a felperes állítása szerint a tulajdonosnak egy része által megtartott gyűlésen mint elfogadandó indítványt felolvastak, tartalma szerint a kartelbe tömörülendő malomtulajdonosok az őrlési vám és porlási százalék felemelését a szerződésbeli határozatot megszegő társak súlyos kártérítésre szorítása, a kartelszerződésen kívül álló. vagy maradó malmok működésének a lehetetlenné tételének kilátásbahelyezése mellett célozták végrehajtani. Ezek a mások ipargyakorolhatásának a jogát és lehetőségét támadó, a létüket alapjában megrendítő s így erkölcstelennek mutatkozó kényszereszközök alkalmazásának a felmerült szükségessége, illetve a szükségének az érzete arra enged következtetni, hogy ha a szerződő felek lehetőnek tartják, hogy egyes iparosok az árak emelését szükségtelennek vélik, mert üzemüket a változott viszonyok mellett is fenntarthatónak és jövedelmezőnek tekintik és reménylik, a gazdasági viszonyok változása az áraknak a kartelbe tömörülő iparosok által tervbevett mért ékben való felemelését szükségessé nem tette. Nyilvánvaló tehát, hogy a tervbevett szerződés a fogyasztóközönség érdekeit biztosító szabad versenyt teljesen kizárta volna, ekként az elsőrendű szükségletet kielégítő elemi cikk árának felemelésére vezetett volna, aminek tehát nyilván a fogyasztóközönség megkárosítására, kizsákmányolására irányuló célzata volt. mint ilyen a, közérdek lényeges hátrányát idézte volna elő. Ebből azután önként következik, hogy az ily szerződés létesítésének a szándéka az erkölcsi fogalmakba, ütközik (causa turpis). Ha a szerződés valóban nem is jött létre s így nem is állapítható meg, hogy végeredményében ez a, szerződés mily feltételek mellett keletkezett volna, a felperes a szerződésnek a fentjelzett s általa, tervezett feltételek mellett való létrejövetele érdekében fejtette ki tevékenységét, holott az 1874: XXXIV. tc. 47. §-ának a tiltó rendelkezésénél fogva, ily szerződésnek keresztülvitele céljából a közbenjárását, illetve a képviseletét, amely nyilvánvalóan a közérdeket sérti, nemhogy elősegíteni, indítványozni, hanem megtagadni lett volna köteles, és annál kevésbbé volt megengedhető, hogy a szerződésnek ily feltetelek mellett, való létesítését ő maga indítványozza. Az ily erkölcstelen alapokra fektetni szándékozott szerződés létrehozása körül kifejtett tevékenységnek a díjazására irányuló kereset bírói jogsegélyben nem részesülhet.)) Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Végrehajtások 25 pengőt meg nem haladó követelések tekintetében. A belügyi, pénzügy és igazságügyminiszter urak szíves ügyeimébe! Az 1930 : XXXIV. tc. 65. §-a szerint : «A 25 pengői meg nem haladó követelések tekintetében ingóságokra a végrehajtást a községi elöljáróság foganatosítja a közadók behajtásának szabályai szerint. A budapesti központi kir. járásbíróság egy 20-29 P erejéig kért végrehajtást 345,549/1930. szám alatt 1931. január 5-én rendelt el. Az idevonatkozó végzés végrehajtató ügyvédjének 1931. január 13-án kézbesít tetett. 1931. január 19-én végrehajtató ügyvédje a végrehajtás foganatosítása végett megkereste Budapest Székesfőváros VII. kerületi elöljáróságát, illetve ezen elöljáróság adószámviteli hivatalának behajtási osztályát, amire a VII/c adókerületi adószámviteli osztály 1931. február 3-án arról értesítette végrehajtató ügyvédjét, hogy a vonatkozó iratokat további illetékes eljárás céljából a VII/a kerületi adószámviteli osztályhoz tette át. Hangsúlyozzuk, hogy végrehajtató ügyvédje sem a VII/a, sem a VH/fc. sem a VII/c adókerületi adószámviteli osztályhoz nem fordult, hanem egyszerűen a VII. kerületi elöljáróság adószámviteli osztályhoz, és még jó szerencse, hogy a VII/c adószámviteli osztályból rögtön rátaláltak a, VII/a osztályra, mint illetékes osztályra és nem tették közben át az iratokat a, VII/6 kerületi osztályhoz is. A VII/a adókerületi adószámviteli osztálynál azonban az iratok szilárd pihenőre találtak, mert ezen végrehajtás ügyében 1932. március 3-ig nem történt semmi, mikor is a, VII/a adókerületi adószámviteli osztály arról értesítette végrehajtató ügyvédjét, hogy a, vonatkozó iratokat további illetékes eljárás céljából az Y/b adókerületi adószámviteli osztályhoz tette át. Figyelemmel arra, hogy pont 13 hónapig tartott, amíg a VII/<i adószámviteli osztály elhatározta magát, arra a nagyfontosságú lépésre, hogy az iratokat az V/6 adószámviteli osztályhoz teszi át, gyönyörű perspektíva, nyílik ezen iigydarab további útját illetően, ha elképzeljük, hogy Budapesten 10 kerület van és 18 adókerületi adószámviteli osztály. Felt esszük azonban a kérdést, nem volna-e sokkal egyenesebb eljárás annak törvényi kijelentése, hogy további intézkedésig 25 pengőn aluli ügyekben végrehajtást foganatosítani nem lehet ? * * *