Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)
1932 / 13. szám - Szankciót az alaptalan ellentmondások ellen
ÜGYVÉDI KÖZLÖNY I 3. SZÁM. Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. «Nyilvános telefonautomataállomást a központi kir. járásbíróság minden emeletére* címmel lapunk több számában kifejezést adtunk annak az ügyvédség minden rétegéből számtalanszor nyilvánítót! kózóhajnak, hogy a bírósági épületek minden emeletén egy-egy telefonállomás szereltessék fel, illetve e tekintetben állíttassek vissza az 1921. évi helyzet, amikor minden folyosón telefonkészülék volt. Rámutattunk arra a kényelmetlenségre, sokszor igen sok hátrányra, amely a mai helyzet hol származik, mikor az épületben levő két nyilvános állomáshoz, hozzáférni nem lehet, dacára annak, hogy az ügyvédnek a IV. emeletről kell lerohannia valamilyen, a tárgyalás közben szükségessé váló telefonbeszélgetés lebonyolítása végett. Midőn múlt év október havában a Budapesti Ugyvédúnió beadvány útján kérelmezte a kar kívánságának teljesítését és mikor — értesülésünk szerint — az állami érdekeltségű Telefonautomata r.-t. vállalkozott arra, hogy a bírósági folyosókon nyilvános telefonállomást díjmentesen felállít és azok üzembentartásáról készséggt 1 gondoskodik, a nélkül, hogy ezzel a kincstárra bármilyen anyagi felelősseget hárítana, joggal remélhettük és vártuk, hogy nem állhat semmisem útjában többé a bíróságok vezetői részéről is támogatott terv gyors megvalósulásának. Annál jobban meglepett és kellemetlenül érintett bennünket az igazságügyminisztérium döntése, amely szerint «a budapesti magyar kir. Távíró és Távbeszélő Igazgatósággal folytatott tárgyalás eredménye alapján a fentemlítet t épületekben további távbeszélőállomások felszerelése iránt ezúttal intézkedés nem tehető». Nem vagyunk képesek megérteni, miért nem tartja éppen a Távbeszélő Igazgatóság lehetségesnek, hogy a vele szerződéses viszonyban álló Telefonautomata r.-t. a telefonállomásokat vállalkozásához képest felállíthassa és a postának ezzel jövedelmeit szaporítsa, a mellett, hogy egy általánosan megnyilvánult közóhajt is figyelembe véve egy napról-napra érezhető hiányt pótoljon. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Szankciót az alaptalan ellentmondások ellen. Az ország elszegényedésével egyenes arányban növekszik a fizetési meghagyásos eljárás jelentősége. Kell tehát, hogy eme eljárás kifogástalan működése érdekében minden szükséges intézkedés megtétessék. Különösen abban az irányban, hogy amidőn a törvényhozó a fizetési meghagyásos eljárásunk 400 pengő perértékig való alkalmazását éppen az eljárás gyors és olcsóvátétele érdekében tette kötelezővé, — ne az ellenkező hatás váltassék ki. Az adóst a fizetési meghagyásban szinte felbujtásszerűleg figyelmeztetik arra, hogy ellentmondjon — a perbeli idéző végzésben ily értelmű figyelmeztetés, hogy ne mondjam felhívás ellentmondásra, védekezésre nem foglaltatik — és legtöbbször ellent is mond. Az ellentmondásra kitűzött határnap rendszerint m< ssze kitolódik, az adós a határnapon esetleg meg sem jelenik és mégis hónapokig eltart, míg a hitelező jogerős határozathoz és az eljárás végcéljához, a végrehajtáshoz eljut. Ezen kétségtelenül valamiképpen segíteni kell, és hogy ez az anomália a külföldi torvényhozást is foglalkoztatja, megállapítható dr. Leo Rosenberg tanárnak, a német perjog kitűnő mesterének a bécsi jogászegyletben tartott előadásából, amelyben többek között m< genilíti, hogy az új rémet polgári perrendtartás javaslata mindenkeppen arra törekszik hogy a kétségtelenül fennálló es nem vitás követelések tekintetében a hitelezőt mit lőbb végrehajtáshoz juttassa. Ezért a javaslat a. régebbi törvényekkel - 1877-ből és 1909-ből szemben az ellentmondást csak éigy engedi meg, ha az adós úgy véli, hógy jogtalan követelés érvényesíttetik vele szemben és ezt így az ellentmondásban kifejezetten ki is jelenti. Azon adós ellen, aki az igazsággal ellentétben teszi meg azután ezt a kijelentést, határozatlan összegű (?) pénzbüntetést és hat hétig terjedő elzárást lehet kiszabni. Ha a törvényhozó tényleg komolyan akarja hazánkban a fizetési meghagyásos eljárást meggyorsítani, — nem volna-e célszerű egy ilyen vagy hasonló intézkedést nálunk is sürgetni? Az intézkedés idegenszerűsége ne riasszon vissza senkit — minden téren a meglepetések- és szertelenségek idejét éljük! Kelemen Frigyes Ottó. Szemle. Megtörtént. A Budapesti Ügyvédúnió racionalizálási ankétjén, a Budapesti Ügyvédi Körben 1932. március 10-én. Az ankéten Moldoványi István, a budapesti központi kir. járásbíróság elnökhelyettesének nagyérdekű felszólalására való tekintettel szép számmal jelentek meg a budapesti központi kir. járásbíróság bírái is. Az előadás után nagy csodálkozásunkra láttuk, hogy a budapesti központi kir. járásbíróság néhány bírája egymásnak kölcsönösen bemutatkozott. Hogy félrt értés ne legyen: olyan bíró urak, akik hosszú évek óta dolgoznak ugyanazon bíróságnál, ugyanazon épüli tben, s akiket minden budapesti ügyvéd jól ismer. Eggyel több ok arra, hogy a Budapesti Ügyvédi Kör szeretettel invitálja magához a budapesti bíró urakat, hogy ily módon egymással is megismerkedhessenek. Ügyvédi vétív. Az ügyvédi v et ívek eddigi forgalmáról szétküldött jelentéssel kapcsolatban az Országos Ügyvédszövetség propagandisztikus célból megrendelőjegyeket bocsátott az ügyvédek rendelkezésére, melynek alapján február vegéig a vét ívek 20 °/0 kedvezménnyel voltak igénybe vehetők. Ezen kedvezmény alapján kereken 100 ügyvéd vette igénybe a kedvezményt, éspedig a következő adagolásokban : 7 ügyvéd egyenként 15 db-ot 105 dh 16 « 30 * 480 i X « « • 45 « — 360 . 2 « 5 50 « — 100 « 11 « l « 60 « -660 . 5 « t 7."i « — 375 • ' -fl^ « í)0 « — 540 « 3 «' 10!) « 300 « .6 wf', « 105 « —: 525 « i « « 120 i — 240 « 15 « « 150 « 2250 « i; « "200 t — 1200 1 240 t — 240 . ,s • « SCO ' *. 2400 « -> « 400 « 800 . 1 « « 750 « 750 . 1000 « 2000 « 100 ügyvéd vásárolt összesen 13,325 db-ot. Sajtószemle. Közgazdaság és Pénzügy január és februári számaiban Huppert Leó ismerteti a részvénytársaságok, szövetkezetek és korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatok kérdéseiről szóló törvényjavaslatot. Gorog Frigyes a tráuszít rmorat cnuinrr:l 3ö Szatmári Ferenc a transzfermoratórium joghatásáról cikkeznek. A lap tartalmát még bőséges pénzügyi joggyakorlat egészíti ki. Az Ügyvéd február 25-i száma Molnár Márton a ((Cselekvés órája,* című vezércikkében a kamara éij vezetőségének három nagy alapkérdés sürgős elintézését ajánlja: 1. visszaállítani a kamara régi tekintélyét, 2. létszámcsökkentés, 3. az ügyvédi létminimum biztosítása. Vekerdy Géza : (Háború van», Forgách Dezső: ((Választások ntán» című cikkeikben ugyancsak programmot kívánnak adni az új vezetőségnek, míg Gedő Árpád (Visszapillantás a választásra)) címen a választási küzdelem aprá mozzanatait írja és a járásbíróság aulájában lefolyt korteskedés színes riportját adja. Közli a lap a kamara új tisztviselőinek és új választmányi tagjainak fényképét é* azok mindegyikének pár sorban elmondott program m ját. Illetékügyi Közlöny. Budeusz Aladár p. ü. tanácsos ((Vázlatos tervezet az örökösödési illeték kulcsainak erősebb progresszivitásával megoldható földreform* címen azt a gondolatot veti fel, hogy a nagyobb vagyonok után 20°/0 örökösödési illetéket szedjen a kincstár, különösen az ingatlanvagyonnál, mely esetben bizonyos idő múlva a nagyobb földbirtokok az állam kezére jutnának. Csurgó György ((Biztosítéki és közönséges jelzálogjog törlési engedélye)), Almásy Károly «A kereskedelmi könyvek illetékéről)) címen írt említésreméltó cikket. Igazságügyi vonatkozású rendeletek. 1600/1982. M. E. számú rendelet a külföldi hitelezőkkel szemben fennálló tartozások tárgyában 6370/1931. M. E. sz. alatt kibocsátott rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában. (Bpesti Közi. 58. szám.) Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u.3. (Tel.: 20-3-9S.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Géczj Kálmán.