Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 12. szám - Illetékek esedékessége

12. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 47 kerüljön, hogy az az iratcsornóban felül feküdhessék és a külzet szövege ezen első oldalnak csak balfelén alkalmaztassák, hogy a jobboldali felerész felső harmadára az iktatóbélyegző kerülhessen, annak alsórészén alkalmaztassanak a bélyegek, a középső rész pedig a bírósági intézkedések, idézési bélyegző stb. részére szabadon maradhasson. 15. A mellékletek nem az egyes beadványok és jegyzőkönyveknek, hanem a percsomónak, mint egységes egésznek, képezik a mellékletét, ennek megfelelően a mellékletek megjelölése a per kezdetétől annak teljes befejezéséig egységes sorozatot képez. (Nem melléklet, hanem perirat, jellegével bír a különirat , amely az illető jegyzőkönyv kiegészítő részét képezi.) A mellékletek megjelölésére a betűsorozat célszerűtlen, mert az A, B, C betűinek száma korlátolt, egyes betűk egymással összetéveszthető alakkal bírnak (I, J), más betűknek (Y, X, W, Q,) a sorozathoz való tartozása tekintetében a felfogások különbözők, viszont a számok egy végtelen hosszúságú és minden eltérő felfogást kizáró sorozatot képeznek, ezért az összes mellékletek sorszámozandók és a benyújtó személye a mellékletszám számláló gyanánt tüntetendő fel. (Pl. F/l, F/2, F/3 felperes mellékletei; — A/l, A/2, A/3 alperes mellékletei; — A. V/l, A. V/2, A. V/3 V-ödrendű alperes mellékletei, M/l, M/2, M/3 stb. mellékbeavatkozó mellékletei.) A melléklet számozása egységesen meghatározandó helyen, legcélszerűbben az első oldal jobb felsősarkán alkalmazandó, hogy a melléklet jelzése könnyen feltűnjön. 16. A mellékletek keresésével járó időveszteség elkerülése végett a mellékletek a percsomó legalján egy ív papirosba helyezve, benyújtók szerinti csoportokban, számsorrendben feküdjenek el; — apróalakú mellékletek (pl. kötjegyek, nyugták stb.) fűzőgéppel vagy ragasztóval félív papírra felerősítve nyújtandók be. 17. Félívnél kisebb alakú beadványok, bírósági végzések stb. teljesen mellőztessenek, mert a papíranyag megtakarításával járó előny nem éri fel az apróalakú iratoknak a percsomóban való összekeveredésével, elhányódásával stb. egybekötött hátrányokat. 18. A vétíveknek az illető iratokhoz fűzőgéppel való hozzákapcsolása, esetleg a vétíveknek az iratcsomón belül levélborítékhoz hasonló nagyalakú borítékban való kezelése. IV. Felzetszerű beadványok és rövidalakú kísérőbeadványok rendszeresítése. 19. Egyszerű tartalmú beadványoknál (közös halasztás, szünetelés bejelentése, szünetelő ügy újrafelvétele, ügy megszűnésének bejelentése, fellebbvitelről lemondás, hiánypótlás utáni visszamutatás, fellebbezés visszavonás, melléklet és kérdőpont csatolás végrehajtás megszüntetése, zárfeloldás stb.) teljesen felesleges a jelenleg szokásos kérvényalak, amelynek külzete ugyanazt tartalmazza, mint maga a szöveg, e helyett felzetszerű beadványok rendszeresítendők, amelyek petituma (pl. új« határnap kitűzése iránt» vagy fellebbezése visszavonása tárgyában))) pótolja a külön kérvényszöveget. 20. A fenti beadványok három példányban volnának beadandók, és a bíróság azokat bélyegzővel vagy rövid feljegyzéssel intézné el, az I. példányt megtartva az iratok között, a II. és III. példányt pedig a bélyegzővel vagy feljegyzéssel ellátva a benyújtónak és az ellenfélnek kézbesíttetné. 21. Oly beadványok esetében, amelyek előre meghatározható tartalmú bírósági határozat kibocsátását célozzák (pl. fizetési meghagyás, váltófizetési meghagyás stb.), a jelenleg szokásos teljes tartalmú kérvény és határozattervezet benyújtása helyett a kérvény csak rövid kísérőirat jellegével bírjon, (((Méltóztassék a túloldali tervezetnek megfelelő fizetési meghagyást kibocsájtani») és a bíróság ez alapon kibocsátaná a fél áhal tervezetben csatolt határozatot. (Folyt, köv.) Országos Ügyvédszövetség. Az Országos Ügyvédszövetség a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetével karöltve gazdasági és gazdaságjogi továbbképző tanfolyamot szervezett, amelynek megnyitása március 11-én folyt le az Ügyvédi Körben. A tanfolyamot Fittler Dezső udv. tan., az OÜSz másodelnöke nyitotta meg s reámutatott a tanfolyam rendkívüli fontosságára és hasznára, majd Kuncz Ödön egyet, tanár tartotta meg előadását Kft. kihatása a részvényjogi reformra címmel. Az előadást, amelyet mintegy 200 ügyvéd hallgatott végig, nagy tetszéssel fogadták. Március 23-án és április 1-én Szél Jenő, a Kisipari Hitelintézet vezérigazgatója a Pénzintézetek oiganizációja címen fog előadást tartani, esti 7 órai kezdettel, az Ügyvédi Körben. A tanfolyam félévi díja 10 P, mely Stein László pénztárosnál fizetendő. További előadásokat esetről-esetre a h"i iivndünkben előre fogjuk közölni. Ügyvédi Egyesületek. A Budapesti Ügyvédúnió megbízásából Király Ferenc indítványt terjesztett a kamara választmánya elé az ügyvédi sajtóiroda sürgős felállítása érdekében. Az ügyvédi karnak a mai viszonyok között fokozottan szüksége van egységesen vezetett és átgondolt kari sajtószolgálatra, hogy a napisajtóban az ügyvédi kamara és az ügyvédtársadalmi szervezetek hírei rendszeresen és megfelelő fogalmazásban kerüljenek a tájékozatlan nagyközönség elé. Ezért indítványozza Király Ferenc, hogy a választmány sürgősen szervezze meg az ügyvédi kamara sajtóirodáját, amelynek feladata lenne a magyar napilapoknak és szaklapoknak állandó olvasása és figyelése, az ügyvédi kamara nyilvánosságot is érdeklő eseményeiről és akcióiról közleményeknek a sajtóban való elhelyezése, népszerű jogi cikkek közzétételéről való gondoskodás, végül a külföldi szakirodalomban felmerülő korszerű eszmék megvitatása és népszerűsítése. Minden ügyvéd érdeke és erkölcsi kötelessége, hogy a gépírószolgálatot a jegyzőkönyvek másolatainak igénybevételével, úgyszintén az ítéletek másolatainak megrendelésével támogassa. Vitás kérdések. Figyelmeztető közlések. Illetékek esedékessége. (Kontroverzia az illetékamnesztia terén.) Az 1932. évi 1110. M. E. sz. rendelet alkalmazásánál kardinális kérdésben merült fel nézeteltérés a rendeletet alkalmazó pénzügyi hatóságok és a kedvezményeket igénybevevő felek között. Vitás ugyanis az, vájjon azokkal az illetékekkel kapcsolatban, amelyek az 1932. évet megelőző időben kiszabás nélkül bélyegben lettek volna lerovandók, illetve készpénzben befizetendők, igénybevehetők-e a rendeletben biztosított kedvezmények, ha az illeték lerovásának, illetve befizetésének elmulasztása következtében kibocsátott fizetési meghagyás az illetékköteles félnek már az 1932. év folyamán kézbesíttetett? A rendelet 1. §-a a kedvezmények igénybevételét «az 1932. évet megelőző időben esedékessé váló» illetékekre nézve teszi lehetővé. Az illetékkiszabási hivatal egy 1931-ben bélyegben lerovandó volt törvénykezési illetékre vonatkozó, de csak 1932-ben kézbesített fizetési meghagyással kiszabott illeték tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel ez az illeték csak a fizetési meghagyás kézbesítésével — tehát az 1932. évben — tekinthető esedékessé váltnak, ennélfogva arra a kedvezmények nem vonatkoznak. Szabadjon ezzel szemben az ellenkező álláspont helyességének kimutatását megkísérelni. Az eldöntendő kérdés: mikor tekintendő esedékesnek a bélyegben lerovandó vagy a kiszabás nélkül készpénzben fizetendő illeték? Nem lehet különbség az «esedékesség» jogi fogalmának tartalma tekintetében a pénzügyi jogban és a magánjogban. Mindkét jogterületen esedékesség alatt annak az időpontnak a bekövetkezését kell és lehet érteni, amelyben valamely kötelezettség teljesítésére megszabott törvényes vagy szerződésszerű határidő lejár. Vannak illetékek, amelyek csak akkor válnak befizetendőkké. ha a kincstár az illetéket kiszabja. Ezek tekintetében nem lehet vitás, hogy az esedékesség a kiszabás előtt nem következik be. Azoknál az illetékeknél azonban, amelyek nem esnek kiszabás alá, s amelyeknél a törvény kiszabás mellőzésével készpénzben való befizetést vagy bélyegben lerovást ír elő, pontosan meghatározván, hogy melyik az az időpont, amelyben az illeték lerovandó, illetve befizetendő, nézetem szerint az esedékesség független az utóbb a fél mulasztása, illetve késedelme folytán szükségessé vált fizetési meghagyás kézbtsítésétől. Az 1914 : XLIII. tc. 40. és 41. §-a előírja, hogy a polgári bíróságok előtti eljárásokban a beadványokra megállapított illetékeket benyújtásuk előtt, a jegyzőkönyvek után járó illetékeket pedig azok berekesztésekor kell leróni. Lehet-e kétség aziránt, hogy ezek az illetékek akkor váltak esedékesekké, amikor valamely beadványt a bírósághoz benyújtottak, illetve amikor a jegyzőkönyvet a bíróság berekeszti? Hiszen ha nem akkor volna az illeték esedékes, nem kellene azon időpontban le-