Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 11. szám - Nyugdíjintézetünkről

II. évfolyam. 11. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1932. márc. 12. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Nyugdíjintézetünkről. Mintha leszorult volna a közérdeklődés napirendjéről. A választási harcban is inkább csak abban a vonatkozásban esett róla szó hogy az alaptörvénynek a kétévi járulékhátralékkal adós tag törlésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül kell helyezni. Az ilyen célkitűzések a mai küzdelmes időkben kétségtelenül rokonszenvesek, de inkább ártanak, mint használnak, ha csupán idáig terjednek. A kurrens járulékok befizetésének intézményes biztosítása, éppen így a fennálló hátralékok ügye is, az intézetnek létét érintő igen komoly kérdések, amelyekkel meggyőződésünk szerint csak a kari felelősségérzet teljes átérzésével lehet foglalkozni, ha súlyt helyezünk arra, hogy karunknak ez az egyetlen s csak évtizedes agonizálás után valahogyan a lábbadozás útjára tért értéke életben maradjon s belátható időn belül békebeli teljesítőképességét visszanyerje. A behajtási biztosítékok megszüntetése mellett folytatott választási propaganda nyilván nem ismerte a járulékhátralékok ügyének tárgyi adatait, amelyek pedig komoly megfontolásokat igényelnek. Amíg ugyanis ezek a hátralékok 1928. év végén 247,849 pengőt, 1929. év végén 396,421 pengőt, 1930. év végén 448,873 pengőt tettek ki, addig 1931. év végén 800,000 pengőre emelkedtek. A csonkaország ügyvédi kamarái ezek szerint egy-egy tagjukra kb. 400—500 pengőt kellene hogy kivessenek, ha adósságuktól szabadulni kívánnak. Persze ez a fejkvóta csak elméleti, amennyiben egyrészről abból indul ki, hogy a hátralék valamennyi ügyvédi kamarát egyenlően terheli és valamennyi tag, közöttük a hátralékos tagok is befizetik a reájuk kivetendő arányrészt. Valójában azonban lényegesen magasabbnak kell lennie, mert a kamarák csak saját hátralékukért felelnek és csak fizetőképes tagjaik szolgáltatásával számolhatnak. S mert ily körülmények között alig képzelhető el, hogy az egyenes és közvetett adókkal agyonterhelt, a felemelt törvénykezési illetékekkel hasonj ÜGYVÉDI IIETIREND. = MÁRCIUS 14-20. E [14 : Hétfő J/J7. AZ Országos Ügyvédszövetség I kónywiteltani tanfolyama a köz- Z ponti egyetemen. Z Va7. Az a Ügyvédi Közlonyn szerk. biz. ; ülése. _ V»7. Az «Ügyvédek Szilágyi Dezső Z Körén heti összejövetele. Halmi Z Bódog kir. járásbíró előadása. • |15 ; Kedd 6. Az Országos Ügyvédszövet- Z ség és a Budapesti Ügyvédi Z Kamara együttes díszülése; gr. Apponyi Albert arcképé- • nek leleplezése alkalmából. 2 (Budapesti Ügyvédi Kamara disz- Z terme.) J Vi7. A nRibáry-csoportu heti összejőve-, tele. Z |16 • Szerda |17 » Csütörtök Va 7."«A Budapesti Üg.vvédúnió i racio- • nalizálási ankétje. |18 • Péntek Ví7. Az «Ügyvédek Reformszövetsége» heti összejövetele. [19 ; Szombat Í20 ; Vasárnap VÍ9. A «Ribáry-csoport» estélye; a Hungária-szállodában. " [19 ; Szombat Í20 ; Vasárnap V,4. A nBudapesti Ügyvédúnióu heti • összejövetele. IIIIMIlllllllMIIIIIIIIIIIIMIIIilllllll líthatatlanul nagyobb forgó tőke lekötésére és kockáztatására kényszerített, a kivételes szabályokkal ezzel szemben az ügyek lebonyolításában is rendkívül hátráltatott ügyvédi kar ezekért, az óriási lerhekért helyt állhasson, az intézet létét érintő feladat, hogy a hátralékok rendezésének módozatait megtaláljuk, és amennyire lehet, további felgyülemlésüknek is útját álljuk. A hátralékok rendezésének lehetőségét az adott viszonyok között mi elsősorban a Te. 142. §-ában felvett rendelkezés életbeléptetésének sürgős kieszközlésében látjuk. Tudvalevően e szakaszban intézkedés történt arról, hogy a nyugdíjtörvényben megállapított ellátások kiegészítésére és egyéb segélyezési célokra, minden ügyvédi meghatalmazáson, a rendes okirati illeték 1/i részét meg nem haladható külön illeték rovassék le. Különös, hogy a Te.-nek ezen, az ügyvédi kar gazdasági érdekeit szolgáló egyetlen rendelkezése máig sincs életbeléptetve, holott a 6000 ügyvéd által azóta felhasznált, legalább 300,000 meghatalmazásnak jóléti illetéke révén közel 100,000 pengővel javulhatott volna a hátralékok mérlege. Föl sem tehető, hogy a kamarák egyöntetű fellépése az idézett jóléti rendelkezésnek életbeléptetését s annak megengedését ki ne eszközölhetné, hogy a lerovandó külön illetékek bevételét elsősorban a fennálló kamarai járulékadósságok megszüntetésére használhassák. Egy további eszköze lenne a rendezésnek, ha a hátralékok elengedése körül szigorúbb eljárás követtetnék. Ha a közgyűlés csak olyan elengedési kérelem teljesítése felől dönthetne, amelynek helytálló voltát előzetesen egy kiküldött kamarai tag vizsgálat útján állapította meg. Tudjuk, hogy az elengedési javaslatokat rendszerint a közgyűlések végén és már erősen megritkult padsorok előtt tárgyalják és hozzászólás nélkül fogadják el. Márpedig arravaló figyelemmel, hogy az elengedés egyben a karaara többi tagjainak megterhelését is jelenti, az ellenőrzés javasolt módja ellen kifogás alig tehető. A járulékbefizetés biztosításának mai rendszere kétségtelenül szigorú. Talán éppen ebből az okból kamaráink is csak a legritkább esetben vették eddig igénybe. Inkább elengedés rendszeréi követték, ami viszont a hátralékok abnormis felszaporodásához vezetett. Megfontolandó volna ezért, nem volna-e célszerű olyan intézkedés, mely a kamarai bejegyzést egyebek között a nyugdíjintézeti járulék befizetésének megfelelő összegű óvadék letételétől is függővé tenné. A pályakezdés minden élethivatásban bizonyos tőkét igényel. Ennek megszerzését nem nehezítené meg túlságosan, ha a kezdő ügyvédnek gyakorlata megkezdése előtt a biztosíték összegével nagyobb tőkéről kellene gondoskodnia. A biztosítás ilyen rendszere mellett fokozatosan a hátralékok ke-