Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 9. szám - Magyar bírói határozatok végrehajthatósága Ausztriában

M. S/ÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 3*5 forgását igazolta volna ; a magyar bíróság ugyanis konkrét esetben ezen feltételek fennforgását tévesen állapította meg (1. Deutsch Maurus : «A magyar osztrák végrehajtási jogsegély a gyakorlatban*. Grill kiadás, Budapest, 1929.). A költségkövetelések végrehajtása tekintetében tehát Magyarország és Ausztria között a következő' jogi helyzet áll fenn : 1. A pernyertes felperes perköltségei a főkövetelés sorsát osztják. Ennek folytán az vizsgálandó, hogy a főkövetelés a végrehajtási jogsegélyszerződés értelmében végrehajtható-e vagy sem. 2. A pernyertes alperes perköltségei a felperessel szemben, a hágai perjogi egyezmény értelmében, kölcsönösen végrehajthatók. 3. A magyar ügyvéd költségkövetelése .a kereset megindításakor Ausztriában állandó lakóhellyel bíró ügyfelével szemben — abban az esetben, ha a magyar bíróság illetékessége a Pp. 36. §-ára volt alapítva — Ausztriában nem végrehajtható még akkor sem, ha a magyar bíróság tévesen azt igazolná, hogy a végrehajtási jogsegély szerződésben meghatározott előfeltételek fennforognak (természetesen ugyanez a helyzet az osztrák ügyvédnek Magyarországon lakó ügyfelével szembeni jogviszonyában). Ezért azt ajánlom a magyar kartársaknak, hogy amidőn osztrák ügyfelektől megbízásokat vállalnak, a meghatalmazásban "vagy egyébként írásban kössék ki, hogy a költségek Budapesten vagy valamely más magyar helységben^ fizetendők. Ilyen kikötés* -mellett ugyanis a végrehajtási jogsegélyszerződés 3. cikkének 5. pontjában meghatározott előfeltétel (a teljesítési hely illetékessége) fennforog ; a magyar bíróság által ilyen esetben meghozott ítélet tehát Ausztriában végrehajtható lesz. Amennyiben azonban ilyen tartalmú meghatalmazás vagy egyéb írásbeli nyilatkozat nem állna a magyar ügyvéd rendelkezésére, a költségper megindítása Magyarországon céltalan, mert az ítélet Ausztriában nem lesz végrehajtható. Természetesen jelentőségnélküli ilyen esetben a magyarországi ítélet abból a szempontból is, hogy az osztrák bíróság előtt az igény érvényesítésének alapjául szolgáljon ; a Magyarországon lefolytatott költségperben felmerült és megítélt költségek pedig az osztrák bíróság előtt sikerrel nem érvényesíthetők. Ha a magyar ügyvéd a magyar bíróság előtt a Pp. 36. §-ára alapított illetékességi ok alapján lefolytatott perben már ítéletet kapott, az osztrák joggyakorlat értelmében még a végreha jtási eljárásban is igazolható, hogy a teljesítés helyének illetékessége is fennforgott a perben. (Az idevonatkozó kikötést tartalmazó okirat felmutatása a végrehajtási eljárásban.) Deutsch Maurus (wieni ügyvéd). Szemle. Közjegyzői kinevezések. A m. kii*, igazságügyminiszter úr Magyary Ferenc balatonfüredi ügyvédet Balatonfüredre és Rátz Oszkár füzesgyarmati ügyvédet Enyingre kir. közjegyzőnek kinevezte. A meghatalmazások bélyegei átírandók-e vagy a hivatalos felülbélyegzés pótolja-e az átírást. I. Az Ügyvédi Közlöny 1932. febr. 20-i számában «a bíróságok köréből származó hírek» között a budapesti központi kir. járásbíróság elnöksége figyelmezteti az ügyvédséget arra, hogy a meghatalmazások bélyegei átírandók és azon meghatalmazások, amelyeknek bélyege a benyújtás előtt át nem íratott, a jövőben tneg fognak leleteztetni. A figyelmeztetést az Ügyvédi Közlöny azzal a megjegyzéssel kíséri, hogy «nem titkolja aggályát a felett, hogy jogszerű-e a leletfelvétel a miatt, mert a meghatalmazása bélyeg átírva nincsen». A továbbiakban pedig magyarázza is ezt az aggályát azzal, hogy a bélyeg- és illetékszabályok 21. §-a a bélyeg átírása helyett a bélyeglerovást a felülbélyegzés által is tökéletesen teljesítettnek tartja. Ez a magyarázat azonban szerintem téves, mert a hivatkozott 21. § értelmében a bélyeglerovás a hivatalos felülbélyegzés által csah akkor tekinthető tökéletesen teljesítettnek, amikor az okiratra vagy irományra felragasztott bélyegjegy a 21. §-t kövei ő §-ok rendelkezései szerint nem írandó keresztül. A 22. § értelmében ugyanis a bélyegjegyek keresztülírása elmaradhat az ott 1—6. alatt felsorolt irományoknál és okiratoknál, vagyis olyanoknál, amelyek a kiállításuk időpontjában még bélyegjeggyel ellátandók nem voltak. Ezektől az esetektől azonban teljesen különbözik a bélyeg- és illetékszabályok 20. §-ában tárgyalt azon eset, amelyben olyan okiratról van szó, — és ez a szabály — (samelynek tekintetében az alapelv az, hogy a bélye gköteles okirat vagy iromány a szabályszerű bélyeggel eleve .ellátott papíron állíttassék ki s a bélyegilleték le rovása végett a megszabott értékű bélyegjegy az okirat vagy iromány ívének első lapjára oly módon ragasztassék fel, hogy az irat szövegének legalább egy sora, nempedig az irat címe, a bélyegjegy alsó színes részén keresztülírassék.)) Ugyanezen § utolsó bekezdése pedig határozottan aképpen rendelkezik, hogy mz okiratra a kiállítás után utólag felragasztott bélyegjegy nemlétezőnek tekintetik)). Kétségtelen, hogy a, meghatalmazás a bélyeg- és illetékszabályok 20. §-a szerint azon okiratok közé tartozik, amelyek a szabályszerű bélyeggel eleve ellátott papíron állítandó ki. Mihelyt tehát a meghatalmazás az aláírás, vagyis kiállítás után utólag láttatik el bélyegjeggyel, akkor ezen okirat már olyannak tekintendő, mintha azon bélyegjegy nem is léteznék. Nagyon helyes ennélfogva a budapesti központi kir. járásbíróság elnökségének figyelmeztetése, és a jánlatos is, hogy az ügyvédek ezt a figyelmeztetési saját érdekükben kövessék, or Rezső. II. Abban egyetértünk hozzászóló kartársunkkal, hogy ajánlatos, miszerint ügyvéd ka rtársaink a központi kir. járásbíróság elnökségének figyelmeztetését kövessék — ezt már előző közleményünkben is hangsúlyoztuk. Hogy azonban a szóbanforgó figyelmeztetés jogilag is helytálló lenne, azzal szemben aggályainkat változatlanul fenntartjuk. 1. A bélyeg- és illetékszabályok 21. §-át nem helyesen idézi hozzászóló kartársunk, mert ezen szakasz nem azt mondja, hogy a bélyeglerovás a (hivatalos felülbélyegzés által csak akkor tekinthető tökéletesen teljesítettnek, amikor az okiratra vagy irományra felragasztott bélyegjegy a 21. §-t követő §-ok rendi Ik< zései szerint n< m írandó keresztül)), hanem a 21. szakasz úgy szól, hogy «mindazokban az esetekben, midőn az okiratra vagy irományra felragasztott bélyegjegy a következő §-ok rendelkezései szerint nem íratik keresztül, a bélyeglerovás csak a hivatalos felülbélyegzés által teljesíttetik tökéletesem. Ebből folyik, hogy a bélyeglerovás a hivatalos felülbélyegzés által mindenkép tökéletesen teljesítettnek tekintendő, és különösen áll ez oly esetekben, mikor — mint a meghatalmazások felbélyegzésénél — a hivatalos felülbélyegzés kötelezőleg előírva van. 2. Hibásan idézi hozzászóló kartársunk a bélyeg- és illetékszabályok 20. §-át is, mert ez a szakasz nem beszél «olyan» .(?) okmányról, «melynek tekintetében az alapelv az, hogy a bélye gköteles okirat vagy iromány a szabálysze rű bélyeggel eleve ellátott papíron állíttassék ki», hanem a 20. szakasz minden bélyegköteles okirat vagy irományra egyaránt kimondja az egyébként helyesen idézett alapelvet. 3. A 20. § utolsó bekezdésének azon szabálya pedig, hogy «iz okiratra a kiállítás után utólag felr, gc.sztott bélyegjegy nem létezőnek tekintetik)), szintén nem erősíti meg hozzászóló kartársunk álláspontját, mert amint egy átírt bélyegből nem következik, hogy Étz a kiállítás előtt ragasztatott fel, azonkép egy felülbélyegzett bélyegből nem következik, hogy az a kiállítás után lett volna felragasztva. Nem állítottuk és nem állítjuk most sem, hogy a meghatalmazások megleletezése a bélyeg át nem írása okából kétséget kizáróan jogt alan lt nne. hogy azonban az ily leletezés olyankor, amikor az át nem írt bélyeg szabályszerűen felülbélyegezve lett, legalább is aggályos, azt változatlanul fi nntartjuk. rg. A Magyar Nemzeti Bank a 4500/931. és 4550/931. M. E. rendeletek alkalmazása tárgyában augusztus 26-án körlevelet intézett a pénzintézetekhez, melvet a Jogt, Közi. (1931. évf. 169. 1.) közölt," E rendelet kiegészítéseképpen 1931. november 20-án újabb (21. számú) körlevelet intézett a megbízott pénzintézi tekhez, melyet szószerint közlünk : Külföldiek belföldi pengőszámlái. 1. A Magyar Nemzeti Bank további intézkedésig jövőben pengőösszegeknek külföldiek belföldi számláin való jóváírása iránti kérelmeket a következő elvek szerint fogja elbírálni : a) Áruügyletből származó devizaigények -pengőelknértékémk jóváírása iránti kérelmek elbírálásánál ugyanolyan elvek fognak alkalmaz:';r-t nyerni, mint a devizák kiutalásánál, b) Külföldről érkezeti elfogadott váltók ellenértékét, hasonlóan az e gyeli beszedendő címletekéhez, ezután csak bizonylatok beterjesztése niellett, előzetes engedély alapján szabad jóváírni. A Magyar Nemzeti Bank jóváírási engedélye esetén a beküldő külföldi bankcégnek olyértelmű rendelkezése, misze litit a beszedett címletek