Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 9. szám - Magyar bírói határozatok végrehajthatósága Ausztriában

mutatást nem készíttetett, és így a szerző által pusztán az ügyvédi névsor alapján összeállított kimutatás több helyen korrekcióra fog szorulni, miután nagyon sok esetben nem fedi a • bejegyzés dátuma az ügyvédi gyakorlat, megkezdésének időpontját. Különösen a háború utáni bejegyzések statisztikájánál nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni a megszállott területekről történt számos átjegyzést, ahol sokszor öreg diplomák húzódnak meg a fiatal évszámok mögött, valamint a közhivatali pályákról átlépő és a teljes nyugdíjélvezet, biztos fedezékében maradt ügyvédek kategóriáját sem. Ezek alapján méltán vetődik föl az a gondolat, nem lenne-e helyesebb az ügyvédi névsorban a budapesti lajstromba történt fölvétel időpontja helyett az ügyvédi gyakorlat időtartamát híven feltüntető első kamarai bejegyzés dátumát megjelölni, mert Szerintünk az utóbbi sokkal fontosabb, és minden olyan esetben, amikor a két időpont nem vág össze, mindennemű félreértés kiküszöbölhető lesz. Egyébiránt így is figyelemreméltó adatokat találunk a szerző alábbi tabellájában : 1895 előtti bejegyzés 132 vagyis 4-16% 1895—1900. 118 3-71% 1900. évi 33 < 095% 1901. « « 34 1-07"., 1902. . . 28 0-88% 1903. • > t 41 « 1-29% 190*. i « 48 1-50% 1905. . t 40 1-25% 190H. . 71 « 2-23% 1907. . t 56 « 1-76% 1908. « 85 « 2-66% 1909. « 59 « 1-85% 1910. « t 85 f 2-66% 1911. « 99 311% 1912. . 77 • 2-42% 1913. . • 204 6-41 % 1914. « 90 2-83% 1915. « 33 103% 1916. • « 28 « 0-88% 1917. « « 29 ()í)1 % 1918. . 116 • 3-64% 1919. « 103 3-23% 1920. . 231 J-2tí% 1921. • « 236 7-42% 1922. . 165 • 5-19% 1923. « • 108 3-39% 1924. « 90 2-83% 1925. « 123 3-87% 1926. « . 106 3-33% 1927. - • 125 « 3-93% 1928 i • 120 3-77% 1929. . . 85 « 2-66% 1930. . « 93 • 2-92% 1931. . 90 2-83% íázerző ebben a kimutatásban caezurát von a háború előtti és utáni bejegyzések között, és ezek alapján megállapítja, hogy az 1918. év óta bejegyzett ügyvédlétszám 1791-re rúg, vagyis az egész létszámnak több mint a felére (56-32%). Ezzel szemben a háború után bejegyzett ügyvédek csaknem a kétszeresét teszik a háború előtti állománynak (61-92 % : 37-90 %). Cikkíró nem a generációk egymásközötti örök küzdelméhez akar itt újabb adalékot szolgáltatni, sem pedig a háború előtt és azután bejegyzett ügyvéd generáció között fennforgó korbeli és az ezzel járó világnézeti különbségeket kidomborítani, ha ÜGYVÉDI KÖZLÖNY nem egyedül azon lényegesen megváltozott életkörülményekre mutat rá, amelyek között a háború utáni ügyvéd kényszerült egzisztenciát alapítani a háború előtt induló ügyvéddel szemben. Kétségtelen, hogy az egzisztenciaalapítás nehézségei a békeidőkhöz viszonyítva legalább is megkétszereződtek. Ha most ehhez hozzávesszük, hogy a háború utáni ügyvédek létszáma csaknem a kétszeresét teszi a háború előtti létszámnak, úgy szerző azon megállapítása, mely szerint fenti adatokkal szemben a kamara vezetőségében és választmányában 7 kartárs van azok közül, akik a háború utáni időben vétettek föl az ügyvédi kar kebelébe, csak első látásra fogadható el, inert a szerző által beállított arányszám (61-92°/0 : 11-93%) okvetlen változást fog szenvedni, ha a fentemlített szempontok szerint egy aggálytalan statisztika állíttatik össze. Léderer Aladár. Országos Ügyvédszövetség. Az Országos Ügyvédszövetség kaposvári osztálya f. évi február hó 20-án tartotta rendes osztálygyűlését, amelyen az osztály egyhangúlag elfogadta Neubauer Ferenc osztályelnök következő indítványát : Kérje fel az Országos Ügyvédszövetség kaposvári osztálya a szövetség országos elnökségét, hogy indítson mozgalmat az iránt, miszerint az 1929. évi XXX. tc-nek a közigazgatási tisztviselők képesítésére vonatkozó 66—67. §-ai oda módosíttassanak, hogy az ügyvédi oklevél az 1883. évi I. tc. 3. §-ának aj pontja értelmében továbbra is bármely közigazgatási állásra képesítsen, addig pedig, amíg ez törvényhozási úton keresztül nem vihető, az 1929. évi XXX. tc. 66. és 67. §-ai olyképpen érteimezt essenek, hogy bármilyen közigazgatási állásra ügyvédi és bírói oklevéllel bíró egyén ideiglenes minőségben ki legyen nevezhető, illetve meg legyen választható oly feltétellel, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsgát tartozik záros határidőn belül letenni és csak akkor véglegesíthető. Magyar Jogászegylet. A Magyar Jogászegylet részvény jogi bizottsága febr. 12-én tartott tizenkettedik ülésén, amelyen ismét Baumgarten Ferdinánd elnökölt, elsősorban az alaptőke leszállításának kérdésével foglalkozott. A szép és alapos előadói véleményt Hetényi József ítélőtáblai bíró dolgozta ki, a vitát pedig Sichermann Bernát hosszabb előadása vezette be. A vita tárgya a leszállítás elhatározásánál és végrehajtásánál alkalmazandó biztosítékok módja és mértéke volt. Hozzászóltak ehhez Doroghi Ervin, Bátor Viktor, Görög Frigyes ügyvédek és befejezésül az előadó Hetényi ítélőtáblai bíró. Ezután a német javaslatnak azok a szakaszai kerültek napirendre, amelyek a részvényekről, a szavazati jogról s az átváltoztatható kötvényekről szólnak. Az érdekes előadói véleményt Doroghi Ervin ügyvéd szerkesztette. A vitában, amelyet ismét Sichermann Bernát kezdett meg, szó volt különösen a többszörös szavazati joggal felruházott részvéS/ÁM. nyékről (Stimmrechtsaktien). a részvényekké átváltoztatható kötvényekről fconvertible bonds), a parin alul kibocsátásról és az elővételi jogról. Felszólaltak Kuncz Ödön professzor. LóV Tibor ítélőtáblai tanácselnök, Kohncr Artúr és Doroghy Kálmán ügyvédek és befejezésül az előadó Doroghi Ervin úgyvéd, aki legközelebb nyomtatásban megjelenő részvényjogi novella ellenjavaslatának az elővételi jogra vonatkozó részét is felolvasta. Ügyvédi Egyesü letek. A Budapesti Ügyvédúnió mint ezt egyik előző számunkban már jelentettük — március 3-án kezdi meg az ú. n. racionalizálási ankétjét a perrendtartás tárgyalásával. Ennek a résznek az előadója : Ribáry Ernő lesz. Az ankétet a következő csütörtöki napokon folytai ni fogják, mindenkor d. u. fél 7 órakor az Ügyvédi Körben. Külföldi ügyvédség hírei. y Magyar bírói határozatok végrehajthatósága Ausztriában. Az L'gy.védi Közlöny ezidei negyedik számában egy, az ügyvédi költségek biztosítására vonatkozó, a Polgári Jogi Határozatok Tárába felvett elvi határozatról emlékezik meg. Ez alkalommal a magyar ügyvédség figyelmét egy, a bécsi Oberster Gerichtshof 1931. október 16-án hozott 206,932/1931. számú határo/ zatára óhajtanám felhívni, amely határozat a Magyarországon ügyvédi költségek tekintetében hozott bírói ítéleteknek Ausz~ triában leendő végrehajtása kérdésével foglalkozik. Tapasztalatom szerint magyar ügyvédi körökben az a téves felfogás uralkodik, amely szerint magyar bíróságok által a Pp. 36. §-ában meghatározott illetékességi ok alapján hozott ítéletek Ausztriában végrehajthatók volnának. Ez a téves felfogás nyilván a két ország között fennálló kölcsönös végrehajtási jogsegélyszerződés negyedik cikkén alapszik, amely kimondja, hogy a perköltség megtérítésében marasztaló határozatok az 1905. évi hágai perjogi egyezmény 18. cikkében megjelölt esetekben kölcsönösen végrehajthatók (a pernyertes alperesnek a felperessel szemben megítélt költségei). Az említett téves felfogásból kiindulva magyar ügyvédek ismételten kieszközöltek magyar bíróságoknál ilyen ítéleteket, sőt több esetben megállapítottam azt is, hogy ilyenkor a magyar bíróságok is igazolták a felperes részére, hogy az ítélet Ausztriában leendő végrehajthatóságának előfeltételei a végrehajtási jogsegélyszerződés értelmében fennforognak. A bécsi Oberster Gerichtshof fenthivatkozott döntésében helyesen mutatott reá arra, hogy az osztrák bíróságok nincsenek felmentve annak vizsgálata alól, vájjon a kölcsönös végrehajtási jogsegélyszerződés 3. cikkének 1—15. pontjaiban felsorolt illetékességi okok valamelyike fennforog-e, még abban az esetben sem, ha a magyar bíróság már a végrehajtási jogsegély szerződésben meghatározott előfeltételek fenn-