Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 1. szám - Az újesztendő

1 . S/.ÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY mány hatáskörébe tartozik (Ü. R. 73. §), és így nem volt helye az elsőfokú fegyelmi bíróság határozatában annak a megállapításnak, hogy panaszlott magatartása «még kisebb kötelességmulasztást sem képez*. (Üft. 288/1931. Elnök Osvald, előadó aiikklich.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Kártérítési per az ügyvéd ellen, haszonbérösszegének késedelmes lefizetése miatt. A kártérítési kereset alapjául a felperes az alperesnek, mint megbízott ügyvédjének, azt a vétkes cselekményét jelölte meg, •amely miatt a fegyelmi bíróság az ügyvéd vétkességét jogerősen megállapította és pénz hírsággal sújtotta. Követeli pedig az alperestől annak az elmaradt haszonnak megtérítését, amelyet a felperes azáltal szenvedett, hogy a haszonbérbeadók pereiben a bíróság a haszonbérleteket a lejárat -előtt azonnali hatállyal megszüntette s így •elesett a hátralevő két év hasznától, amelyet 10,400 pengőben számít fel. A fellebbezési bíróságnak a kereseti igényt elutasító ítélete ellen a felperes eljárási szabályok megsértését panaszolja. Ezek a támadások azonban ahptalanok. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-a élteimében a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatásával állapította meg a tényállást és okszerűen jutott arra a meggyőződésre, hogy az alperes mulasztása nincs okozati összefüggésben azzal, hogy a felpn'es haszonbérlete a lejárat előtt felbontatott s hogy ennélfogva ő a hátralévő haszonbérleti időre eső haszontól elesett. Ebben a megállapításban nem sértett a feli' bbezési bíróság eljárási szabályt azzal, hogy a felperes által felhívott községi jegyzőt tanuké]) ki nem hallgatta, sem azáltal, hogy elfogadta K. Jenő ügyvédnek a fegyelmi ügyben tett tanúvallomását, egyrészt mert a bíróság nem köteles minden megajánlott bizonyítékra a bizonyításfelvételt foganatosítani, ha attól meggyőződése szerint eredmény nem várható, vagy ha a bizonyítandó tény — mint a, jelen esetben is — nem volt ügydöntő, másrészt pedig más ügyben kivett tanúvallomás éppúgy, mint más bizonyító adat, szolgálhat bizonyítékul és lehet szabad mérlegelés tárgya. A perben eljáró ügyvéd — mint az őt megbízó fél jogi képviselője — ha a meghatalmazása ebben a tekintetben kifejezetten nincs korlátozva (Bp. 105. § második bek.) — mindenkor jogosult annak kijelentésére, hogy ügyfele minő feltételek mellett hajlandó a per megszüntetésére. Márpedig i megállapított tényállás szerint K. Jenő ügyvéd az alperes elleni fegyelmi eljárásban haszonbérbeadó képviseletében kijelentette, hogy a haszonbérbeadó által a felperes ellen a haszonbérleti viszony felbontása iránt folyamatba tett pert akkor sem szüntette volna meg, ha az alperes a felperestől átvett 8.000,000 K-t az ő kezéhez nyomban lefizette'volna. Az pedig nincs megállapítva, hogy K. Jenő ügyvéd — ügyfele képviseletében — ilyen nyilatkozat megtételére nem volt feljogosítva. Minthogy az ekként irányadó tényállás szerint a felperesnek a haszonbérletből való kimozdítása és az alperes késedelmes tizet ése között a kártérítésre alapul szolgálható okozati összefüggés meg nem állapítható, s minthogy a felperes kárkövetelésként egyedül a keresetlevélben megjelölt elvont haSzont kívánta megítélni s egyéb kárigényt az alperes vétkes mulasztásából eredőnek nem érvényesített, keresetének jogos alapja nincs. (P. VI. 1733/1930. Elnök: Rárz. előadó: Herényi.) Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Külföldiek pereiben megítélt perköltséget sem szabad kifizetni? Külföldi hitelező 38.600 csehkorona tőke és járulékai erejéig végrehajtást kért. A szegedi törvényszék 3734/1931. sz. végzésével a kérelmet elutasította és a perköltségre se rendelte el a végrehajtást következő indokolással : (•Minthogy az alperes kimutatta, hogy a Magyar Nemzeti Banktól a fizetésre engedélyt kért és pengőben cseh koronára való átváltoztatását kérte, de kérelme elutasítta-tott, amely esetben a 4550/1931. M. E. sz. rendelet 5. § b) pontja szerint a követelés behajtása végett végrehajtást elrendelni nem szabad; ez az uhidúly a perköltség tekintetében 18 fenruíll, mert bár e részben a végrehajtást a felperesnek Szegeden lakó ügyvédei a maguk nevében és javára kérték, azonban a perköltség mint járulék osztja a főkövetelés jogi sorsát és bár a 38. sz. jogegységi döntvény szerint a kielégítési végrehajtás a perköltég erejéig a felet képviselő ügyvéd javára is elrendelhető azért, mert az ügyvédet a fél javára megítélt perköltség tekintetében a törvényes zálcgjeg illeti n»g, azonban az ugyané kérdésben hozott 39. sz. jogegységi döntvényben kifejezésre jut az az álláspont is, hogy az ügyvédet a perköltség tekintetében éppen csak a törvényes zálogjog illeti meg, de a hitelező e részben is maga nyertes fél marad, vagyis ebben az esetben a perköltség tekintetében is maga a külföldi felperes a hitelező, akinek a részére pedig a Magyar Nemzeti Bank engedélye hiányában fizetést teljesíteni belföldi személy kezeihez sem szabadó. Ehhez a furcsa és az ügyvédi kar érdekeit sértő döntéshez nem kell sok magyarázó szót fűznünk. A Ppé. 18. §-a legszerencsétlenebb §-a törvénytárunknak. Ha ez a szerencsétlen § a devizarendeletek labirintusába beletéved, nem csoda, ha a szerencsétlen paragrafusok kereszteződése ilyen szörnyszülöttet hoz napvilágra. A 18. § szerint a költséget az ügyvéd kezéhez kell fizetni, és az ügyvédnek erre az összegre elsőbbségi joga van mindenkivel szemhen. Ezer eset közül 999-ben tényleg az ügyvédet illeti meg a, megállapított költség. Az esetek egy ezrelékében fordul elő, hogy az ügyvédnek ki kell adni a költséget vagy annak egy töredékét, mert az ügyvéd — történnek még csodák — költség) ire előlegel kapott. De még ezen ritka esetben sem lehet eltiltani a külföldi hitelező ügyvédjét, hogy a pengőben megállapított perköltséget behajtsa. A Jogt. Közi. (1931. évi. 244) közölte a Budapesti Törvényszék P. 89,858/1931. sz. döntését, mely kimondotta, hogy «Nem vonható ezen tilalom alá az az eset. amidőn ^ belföldi adós, bár külföldi javára", de utóbbinak belföldi képviselője, kezéhez belföldön tartozik pengőben fizetést teljesítenie. A devizapápák eléggé szigorúak, ne [együnk pápábbak a pápánál. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Postai értesítés bírói határozatok jogerejéről. Ha a gyakorlatban oly jól bevált ügyvédi vétívvel meg is kapom az értesítést a kézbesítés időpontjáról, a törvényes határidő eltelte után még külön meg kell győződnöm arról, élt-e az ellenfél jogorvoslattal. Ennek megállapítása ma csak a drága érte* sitó'lap igénybevétele mellett lehetséges. Hogy ezen a hiányon segítsünk, rendszeresíteni kellene — legcélszerűbben perforált válaszlevelezőlap formájában — egy «jogerő-kérdőlap»-nak nevezhető nyomtatványt, mely felvilágosítást nyújtana a felől, hogy: aj a felet érdeklő bírói határozat ellen érkezett-e be jogorvoslat (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem, ellentmondás, kifogás, felfolyamodás), ha igen, mikor és minő jogorvoslat ; b) érkezett-e letéti kérvény, ha igen. mikor és minő összeg erejéig. A megcímzést és a kitöltést az érdeklődő ügyvédnek kellene elvégeznie, a válasz éppúgy hivatalból portómentesen érkezne vissza az ügyvédhez, mint ma az ügyvédi vétív. A kérdőlap ára méltányosan volna megszabandó és az előállítási költségen felüli rész hasonlóan, mint az az ügyvédi vétívnél történik, a bírósági gépírószolgálat javadalmazására volna fordítandó. Yági József. Külföldi ügyvédség hírei. Választottbíróság a hamburgi ügyvédi kamarában. Amit a budapesti ügyvédi kar é.vek hosszú sora óta sürget, azt megvalósította a hamburgi kamara. A hamburgi választ ott bíróság azonban nem áll kizárólag ügyvédekből. Főcélja, hogy elnököt rendeljen ki, ha a bírák nem tudnak az elnök személyében megállapodni és bírót rendeljen ki, ha az alperes nem nevezi meg bíráját. Érdekes újítása az eljárásnak, hogy a bíróság az ítélet tervezetét kihirdetés előtt megküldi a feleknek. Egy héten belül a felek megtehetik észrevételeiket, ha az ítéletbe tévedés vagy félreértés csúszott be. Ki akarják ezzel zárni, hogy a fellebbezhet étlen ítéletbe tévedések kerüljenek. Háromszáz nőügyvéd van Franciaországbaft. Ezek közül 200 Párizsban. A párizsi egyetemen ezidőszerint ezer a joghallgatónők száma. Minthogy a nők bírák nem lehetnek és a közigazgatás nagyrészében vagy egyáltalában nem tudnak elhelyezkedni, vagy csak a segédhivatalokban, az ezer nőügyvéd túlnyomó része az ügyvédek számát fogja szaporítani. Az ügyvédi élet kuriózumai. Nincs veszélyesebb, mint a végrendelet alakszerűsége. Még a közjegyző által készített, végrendeletek is gyakran esnek áldozatul törvényeink túlzásba vitt formalizmusának. Okulásul egy rendkívül érdekes esetet mutatunk be, mely méltán foglalhat helyet az ügyvédi élet kuriózumai között. Röviddel ezelőtt egy tekintélyes nagytudású ügyvéd halt meg. Végrendeletét Budapest egyik legkiválóbb közjegyzője készítette. Tanuként két budapesti ügyvéd