Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 33. szám - A Nemzetközi Ügyvédúnió hágai kongresszusa [1. r.]

130 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 33. SZÁM. melyet a törvényhozás és kormányzat részéről remélhetünk, a közvélemény ezen előkészítése és megnyerése nélkül lehetetlen. Legyen szabad egy példára hivatkoznom. 1914-ben mint az ügyvédjelöltek országos szövetségének ügyvezető elnöke, egyik mozgatója voltam azon mozgalomnak, amely megváltoztatni kívánta az ú. ri. szervezeti novellát, mely az ügyvédség elnyerésének feltételeit a már bejegyzett ügyvédjelöltekre nézve is súlyosbította. Lehetetlennek látszott a küzdelem egy törvénnyel szemben, melyet a képviselőház és főrendiház csak épp akkor fogadott el és amelyet a király csak épp akkor szentesített volt, még lehetetlenebbnek látszik a feladat, ha tekintetbe vesszük, hogy a törvény megváltoztatását oly vaskezű kormányelnöknél kellett kieszközölni, mint az akkori miniszterelnök, Tisza István. Az ő politikai környezetéhez tartozó képviselők egyike adta akkor azt a kitűnő tanácsot, hogy kérjük Tiszától csak azt, kérdezze meg kérelmünk felett az ügyvédi kamarát és aztán igyekezzünk az ügyvédi kamarát nékünk kedvező állásfoglalásra bírni. Tisza a kérést, hogy t. i. az ügyvédi kamara véleményét kikéri, teljesítette, annál is inkább mert hisz felette valószínűtlennek látszott, hogy az ügyvédség saját érdekeivel szemben az ügyvédjelöltek kérelmét javalja. Ám a lehetetlennek látszó feladat sikerült, az ügyvédséget saját érdekeinek ellenére is sikerült a kérés igazságos voltáról meggyőzni, az ügyvédi kamara a kérés teljesítése mellett nyilatkozott és ezzel a csata meg volt nyerve. Tisza beterjesztette a csak imént szentesített törvény módosítását tartalmazó új törvényjavaslatot, mely törvényerőre is emelkedett és így az ügyvédjelölti kar kívánságai teljesültek. Ezen példa nyomdokain haladva merem állítani és javasolni, hogy az ügyvédségnek egyik legfontosabb teendője, hogy megnyerje jogos kívánságainak azt a közvéleményt, mely végeredményben az ügyvédség működésének oly sok hasznát látja, mert a törvényhozási és kormányzati segítőeszközöknek ez elengedhetetlen előfeltétele. Természetes azonban, hogy addig is,amíg ez megvalósul, más úton is keresni kell a segítés eszközeit, melyeket legfőkép az ügyvédi szolidaritás ápolásában, ebből kifolyólag a kötelező költségelőleg megvalósításában, továbbá a bíróság és ügyvédség közötti megértő viszony kifejlesztésében és végül a kérlelhetetlenül és minden vonatkozásban megvalósított racionalizációban látok. Ezek mikénti megvalósításának részletes tárgyalása azonban jelen cikk megengedhető terjedelmét túlhaladná. A Nemzetközi Üyyvédúnió hágai kongresszusa. A Nemzetek Szövetségének égisze alaH működő Nemzetközi Ügyvédúnió, amelynek m< szervezésében évekkel ezelőtt tudv;.levően a magyar Országos Ügyvéd szövetség is jelentékeny részt vett, ezévi — negyt dik — kongresszusát július hó 28—31. napjain tartotta Hágában Brasseur luxemburgi szí nátor és ügyvédi kamarai elnök elnöklete alatt. A konferencián az Európa-szerte fennálló gazdasági nehézségek ellenére is meglepő szép számban képviseltették magukat az ügyvédi szervezetek ; Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Némi tország, Bománia, Spanyolország és Svájc ügyvédi alakulatai kiküldötteik útján vettek részt, míg Angolország, az Amerikai Egyesült-Államok, Japán és Kanada megfigyelőik útján vettek részt a kongresszuson. Magyar részről a konferencián az Országos Ügyvédszövetség megbízásából Havas Károly, Király Ferenc és Oppler Emil voltak jelen. Az ünnepi megnyitó ülés után, amelyen Teldersnek, a hollandiai Ügyvédszövetség és a hágai Ügyvédi Kamara elnökének, valamint a hollandiai igazságügyminiszternek, továbbá Brasseur kongresszusi elnöknek, Arnaudnak, a Francia Ügyvédszövetség elnökének, La Fontaine belga szenátornak felszólalásait hallgattuk és Appleton tanárnak Goethe-centenáriumi emlékbeszédében gyönyörködtünk, a konferencia áttért a napirendjére tűzött kérdések tárgyalására, amelyeket részben teljesülésein, részben bizottsági ülésekben vett megvitatás alá. E kérdések részben kari vonatkozásúak, részben pedig az ügyvédséget is érint őleg jogi, illetve jogpolitikai jelentőségűek voltak. A napirend kari vonatkozású fontjai közül a legkiemelkedőbb volt az egyes nemzeti ügyvédi karok mai helyzetének és reformkívánalmainak áttekintése, kapcsolatban az ügyvédségnek az 1920—1931. években országonként észlelhető statisztikai adataival, amelyeket a Nemzetközi Ügyvédúnió a Nemzetek Szövetségének Nemzetközi Munkaügyi Hivatala számára kíván összefoglalni. E tekintetben magyar részről Király Ferencnek és ifj. Szigeti Lászlónak «a magyar ügyvédség szervezetéről, helyzetéről és aktuális problémáiról)) írásban beterjesztett részletes jelentése, valamint Vályi Lajosnak a «magyar ügyvédségnek az 1920—31. évekre vonatkozó számbeli adatait bőséges statisztikai kimutatások és grafikonok kapcsán bemutató jelentése szolgáltak a konferenciának a szükséges felvilágosításokkal. A kari kérdésekkel kapcsolatos problémák közül a konferencia a szellemi munkások kiválogatása és elhelyezése, valamint a diploma nélküli kontároknak a kari hivatás területeire való benyomulása tekintetében hozott határozatokat. Megállapította, hogy a diplomások száma olyan emelkedő tendenciát mutat, amely az utánpótlásnál mutatkozó szükségleteket messze meghaladja, miért is az ügyvédi karoknál is a kebelükbe felveendő ügyvédekkel szemben a szelekció erősebb szüksége mutatkozik, amivel kapcsolatos az a kívánalom is, hogy az egyetemi tanulmányok és az ügyvédjelölti gyakorlat komolysága intenzívebbé tétessék. A zugírászoknak az ügyvédi hivatás területeire észlelhető fokozott benyomulása tekintetében a kongresszus a világ ügyvédi kamaráit felhívandóknak találta arra, hogy a zugírászok ellen a legerélyesebben küzdjenek és minden rendelkezésükre álló eszközzel hassanak oda, hogy az ügyvédi hivatás körébe tartozó munkaterület az ügyvédek számára mtgóvassék. Az egyes államok nyugdíjügyi intézményeinek mai szervezete és helyzete tekintetében a bolgár Danailoff tett előterjesztést és javaslatokat. A konferencia érdeklődéssel hallgatta Petrovici romániai kiküldöttnek az új román ügyvédi rendtartásról és a romániai ügyvédi jóléti célokra rendszeresített ügyvédi segítő bélyegekről tartott előadását. Az ügyvédséget érintő nemzetközi vonatkozású jogi, illetve jogpolitikai kérdések közül a konferencia a külföldiek kiutasításának, a nemzetközi vegyes bíróságok felállításának, valamint az ügyvédnek a részvénytársaságokban elfoglalt szerepének problémáival foglalkozott. A külföldieknek csupán bírósági eljárás útján lehetséges kiutasítása szorgalmazását tárgyaló vitában a magyar Országos Ügyvédszövetség Hajnal Henrik dolgozatát terjesztette elő, amely az ezidőszerint fennálló és idevonatkozó magyar joganyagot ismertette. A tárgyalásoknál a nélkül, hogy magyar részről itt állásfoglalás történt volna, Havas Károly szólalt fel. A konferencia e tárgyban úgy határozott, hogy megismételte előző évi — luxemburgi — kongresszusán hozott határozatát, amely szerint az egyes kormányoknál szorgalmazandó, hogy a külföldiek kiutasítását olyan bírói eljárás intézményesítésével intézzék, amely az érdekelteknek megadja a védelem jogosultságát és az iratbetekintési jog garanciáját ; kívánatosnak nyilvánította továbbá azt is, hogy a kiutasításra vonatkozó eljárási szabályok nemzet közileg egységesíti essenek. (Folytatjuk.) Hírek a vidéki kamarák köréből. A Szolnoki Ügyvédi Kamara évi jelentésében többek között a következőket írja : A becsület védelmének hatályosabbátételét a törvényhozás már évtizedekkel ezelőtt kimondotta. A büntetőügyek e részének illetékkel «sujtása»nemcsak illuzóriussá teszi ezt a fokozottabb védelmet, de a védelem igénybevételét sokszor lehetetlenné teszi, ami csak újabb bűncselekmények elkövetésére vezet, mert nem számol a magyar ember természetével és tág teret nyit az önbíráskodásnak, az erkölcsök eldurvulásának. * * * Még mindig történnek intézkedések, melyek némely felfogás szerint már hatályon kívül helyezett rendelkezéseken alapulnak. Ez jogbizonytalanságra és a törvényes intézkedésekbe vetett bizalom megrendülésére kell hogy vezessen. * * *