Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 29. szám - Mens Sana [törvénykezési szünet]

II. évfolyam. 29. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1932. jól. 30. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 V Mens Sana in corpore sano — olyan igazság, amelytől az igazságot kereső ügyvédet sem lehet el­ütni. Az ügyvédnek is joga van ahhoz, hogy a napjainkban fokozottabb kopásnak és ron­gálódásnak kitett idegeit a megszokott ro­botból való teljes kikapcsolódás útján helyre­állíthassa. A most kísérletképpen de facto megvalósított törvénykezési szünet tehát okvetlenül de jure intézménnyé fejlesztendő és tökéletesítendő. A törvénykezési szünet az ügyvédi töme­gek egészségét szolgálja, mert hiszen kevés számú és az általános gazdasági krízis foly­tán egyre kevesebb számú jól szituált kar­társaink eddig is megtalálták és ezután is meg fogják találni a módját annak, hogy míg ők székhelyüktől távol egészségük helyreállításával foglalkoznak, jól felszerelt irodai apparátusuk zökkenő nélkül vigye tovább az ügyeket. Azokról a tömegekről van szó, akiknek idegei ma kettős jogcímen kopnak. Kopnak nemcsak azért, mert szel­lemi munkások, hanem mert a létért foly­tatott mai keserves küzdelem egy év alatt tíz békeévre valót fogyaszt el az idegek ere­jéből. Az orvosság : a néhány hétig tartó teljes kikapcsolódás, amit a székhelyüket gazdasági okokból elhagyni nem tudó ügy­védek számára csak a de jure törvénykezési szünet biztosíthat. A de facto szünetben nem oldható meg a jogorvoslati határidők folyásának megsza­kadása, ami nélkül pedig a szünet célját nem éri el. Nem lehet ugyanis a napi mun­kából való kikapcsolódásról beszélni, ha az ügyvéd mentesül ugyan a bírósági tárgya­lások alól, azonban éppen ilyen érdemleges, csak éppen sokkal több időt kívánó munká­val iratokat kell szerkesztenie. Ennek a kér­désnek annál is inkább nagy a jelentősége, mert a bírák szabadságidejük megkezdése előtt gyakran ambicionálják az ügyek be­fejezését, az ítéletek kiadását, a felsőbíró­ságok pedig a szünet előtt eszközlik az őszi kitűzéseket és így a fellebbezések és válasz­iratok nagy tömege volna éppen a szünet­ben elkészítendő. Teljesen elhibázott, hogy az a néhány bíró, aki személyi körülményei miatt a szü­net utánra teszi szabadságát, a szünet ideje alatt saját referádájának az esetek túlnyomó részében nem fontos és nem sürgős ügyeit lássa el és pl. egy 20 pengős ügyben kitűzött tárgyalással tegye illúzóriussá a szüneti in­tézményt ugyanakkor, amikor a valóban halaszthatatlan ügyek a szünet miatt kése­delmet szenvednek. A szünet alatt hivata­lukban maradó bírák tehát kizárólag in­spekciószerű szolgálatot végezzenek abból a célból, hogy azok az ügyek, amelyek a szüneti szabályok szerint ellátandók, valóban gyorsan és az ügyvéd számára a legkevesebb időveszteséggel legyenek el­intézhetők. A szünet témájához tartozik, hogy te­gyünk saját magunk olyan intézkedéseket, amelyek a hat hétig tartó törvénykezési szünet céljának elérését előmozdítani alkal­masak. A két legmelegebb nyári hónapban, júliusban és augusztusban, amikorra esik általában az ügyfelek szabadságideje is, valósítsuk meg az ügyvédi irodákban az osztatlan, d. e. 8 órától d. u. 2 óráig tartó munka­időt. «Nem túlságos követelmény)), — olvas­suk egy ügyvédbaráti társaság közlemé­nyeiben — «ha az ügyvéd azt kéri, hogy leg­alább a nyári hónapokban a kliens alkal­mazkodjék az ő munkaidejéhez és tegye lehetővé, hogy az ügyvéd is szentelhessen néhány órát egészségének. Alig hisszük, hogy az egyhuzamban tartott irodai órák miatt bárki is elveszítené akár csak egyetlen ügy­felét, viszont abból az összegből, amelyet a délutáni kéregetők az ügyvédektől szinte naponta igénybe vesznek, kitelik a délutáni fürdőzés vagy szórakozás költsége.)) A nyári osztatlan munkaidő rendszere­sítése után könnyű lesz a szombati osztatlan munkaidőt az egész éven át nálunk is megvaló­sítani, úgy, amint ezt a nagy nyugati váro­sok ügyvédsége már régen megtette. Mai nyomorúságunkban egyetlen tőkénk munkabírásunk és egészségünk. Ne mulasz­szuk el tehát azt, amit ennek érdekében magunk megtehetünk. Konrád Ernő. Hírek a vidéki kamarák köréből. A Nyíregyházi Ügyvédi Kamara választ­mánya legutóbbi ülésében a következő ha­tározatot hozta : A Nyíregyházi Ügyvédi Kamara mélysé­ges megöbbenéssel értei-ült azokról az egyre rövidebb időközökben megismétlődő nyilvá­nos támadásokról, amelyek a tárgyilagosság határait messze túllépve a kar egészének becsületét és tekintélyét sértő és a közvéle­mény téves irányítására is alkalmas indo­kolatlan általánosításokra vezettek. Az ügy­védség a puszta létért folytatott ember­feletti küzdelmében mindeddig tartózko­dott attól, hogy a nemzet közvéleményét a saját bajaival foglalkoztassa. Most azonban, amidőn egyetlen meg­maradt és legféltettebb kincséről, a kar megtámadott becsületéről van szó, a Nyír­egyházi Ügyvédi Kamara erkölcsi köteles­ségének tartja, hogy ennek védelmében az alaptalan támadásokat visszautasítva til­takozzék az ellen, mintha a kar hagyomá­ny; ihoz, emelkedett erkölcsi felfogásához és történelmi múltjához egyaránt méltatlanul az igazságszolgáltatás érdekeinek megvaló­sítására irányuló működése során csupán saját anyagi érdekeit kívánná előmozdí­tani. A Nyíregyházi Ügyvédi Kamarának tör­vényes hatáskörében és tekintélyének teljes súlyával tiltakozni kell az ellen, hogy csak a kivételként előfordulható visszaélések a kar becsületét mélyen sértő általánosításra szol­gáljanak alapul. Amikor a kamara a kar be­csületének megvédelmezését a főfelügyeleti joggal együtt járó kötelességre való utalás­sal <v/, igazságügyi kormányzattól elvárja, egyben felirattal fordul az igazságügyminisz­terhez aziránt, hogy a kar egyeteme ellen irányuló alaptalan támadásokat a parla­ment nyilvánossága előtt utasítsa vissza és gondoskodjék arról, hogy az ügyvédi kar a hivatalos működése során őt ért alaptalan támadásokkal szemben az ügyvédi immuni­tásnak törvénybe cikkelyezésóvel megvédel­meztessék. A választmány utasítja a kamara elnök­ségét, hogy e jkvi határozatát a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz terjessze fel. Ne zúgolódjék, hogy az idézés sikertelen­sége miatt hiába jött el a tárgyalásra, mert ezért csak saját magát okolhatja. Miért nem használ ügyvédi vét ívet?

Next

/
Thumbnails
Contents