Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 27. szám - Országos Ügyvédi Értekezlet

27. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 107 Az ügyvédek vezetése alatt működő intézmény egyrészt adós-katasztert fektet fel, másrészt az ügy egész végrehajtási stádiumát végigvezeti és a behajtás ódiumától mentesíti az ügyvédet, A megbízó alapdíjat és sikeres behajtás esetén bizonyos százalékot fizet. Megbízást a szervezet csak ügyvédektől fogadhat el. A tiszta nyereség a résztvevő ügyvédek között az igénybevétel arányában osztandó fel. Vitéz Pétery Aladár, a Budapesti Ügyvédi Kamara főpénztárosa, a budapesti kamara átszervezését javasolja akként, hogy a kamara közgyűlésében a választmány öszszes tagjain, a Kúria ügyvédi tanácsának, valamint az ügyvédvizsgáló-bizottság ügyvédtagjain kívül még kétszáz közgyűlési tag legyen. E közgyűlési tagokat a kamara tagjai választanák. Szalay Zoltán, a Szövetség főtitkára, azt javasolja, hogy az igazságügyminisztérium felügyeleti osztályán olyan állás rendszeresíthessék, — az ország összes kamarái által eszközlendő díjazással —• amelyet gyakorló ügyvéddel töltenének be. Benkő Géza, Hajdú vármegye tiszti főügyésze, kívánatosnak tartja, hogy a közigazgatási jogi törvények előkészítése rendjén is mindenkor kéressék ki az ügyvédi kar véleménye. Az új közigazgatási eljárási jog megállapításánál figyelemmel kell arra lenni, hogy az ügyvédi kar érdemleges munkaalkalmakhoz jusson. Nagy Dezső Bálint előadó szerint a bírósági adminisztráció terén olymérvű racionalizálás volt elérhető, részben törvényes, részben felügyeleti hatósági intézkedésekkel és jórészt az ügyvédi kar áldozatkészségének igénybevételével, hogy a bírósági adminisztrációs munkát nagymértékben csökkentette és könnyebbé tette. A közigazgatásban ez a munka csak lassan halad előre, aminek legfőbb oka, hogy a közigazgatási eljárásba az ügyvédi képviselet biztosításának hiányával az ügyvédség nem tudott szervesen bekapcsolódni. Szivessy Lehel a jogi képzés reformját sürgeti. Ribáry Géza szerint az igazságszolgáltatás racionalizálása terén ínég sok a teendő. Rámutat az Ügyvédi Unió legutóbbi ankétjára, amelyen a perrendtartás racionalizálását illetően igen nagyszámú javaslat merült fel. Ezért az előadói javaslat megfelelő kiegészítését ajánlja. A délelőtt folyamán az értekezlet elnökségének meghívására Magyary Zoltán egyetemi tanár, kormánybiztos tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a közigazgatás racionalizálásáról és rámutatott arra, hogy ennek első feltétele az, hogy megfelelő emberek álljanak a közigazgatás élén. A minisztériumokban már jóformán elkészültek az ősszel nagy nyilvánosság elé kerülő vonatkozó munkálatok. Déli egy órakor a parlamentben küldöttség terjesztette az igazságügyminiszter elé a legsürgősebb kari kívánalmakat, A kamara épületében megtartott közebéden Dési Géza, a Szövetség központi társelnöke ismertette a megalkotandó új ügyvédi rendtartás alapelveit, majd Medoigy Gábor szólalt fel. Délután a bizottságok ültek össze tárgyalásra. A Kramer Emil elnöklete mellett összeülő szervezeti kérdéseket tárgyaló bizottságban Király Ferenc, mint előadó, ismertette az Országos Ügyvédi Értekezletek előzményeit, az analóg külföldi intézményeket és az országos kari szervezetek felállítására irányuló külföldi törekvéseket, majd beterjesztette tervezetét, Többek hozzászólása után az értekezlet úgy határozott, hogy fontosnak tartja, hogy a Szövetségen kívül az ügyvédi kamarák is mint tagok vegyenek részt az értekezleten. A résztvevők számát a munka eredményességének biztosítása okából korlátozandónak találta. A kari kérdéseket tárgyaló bizottság Gerlóczy Endre elnöklete mellett ült össze és Medvigy Gábor és Molnár Márton előadói működése mellett főleg a földteher rendezéssel kapcsolatos ügyvédi kérdésekkel foglalkozott, A rendtartási bizottság Pajor Rezső elnöklésével működött és Varannai István előadói előterjesztése után az ügyvédi rendtartás reformjának kérdésével foglalkozott, A bizottsági ülések végeztével összeülő teljes-ülésen Kovácsy Dénes előadó a Nyugdíjintézei ügyeivel kapcsolatosan tett javaslatot oly értelemben, hogy a fennálló jelenlegi tartozások kiegyenlítésére és a hátralékok további emelkedésének meggátlása céljából késedelem nélkül hajtassák végre a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénynek a meghat almazási külön bélyegről szóló intézkedése és az így befolyó jövedelem elsősorban az 1932. január 1-ét megelőző időből származó olyan nyugdíjintézeti hátraléktartozásokra fordítandó, amelyek a hátralékos tagok ellen vezetett végrehajtások útján vagy egyéb okokból behajihatatlanoknak bizonyultak. Másodsorban fordíttassék azon tartozások kiegyenlítésére, amelyek maguk a hátralékban lévő kamarák ellen vezetett végrehajtás útján jelentkeznek behajthatatlanoknak. A jövőben a kamarák közgyűlésein is csak olyan nyugdíjjárulék elengedése iránti kérelem tárgyalható, amelyekre nézve beható vizsgálat állapította meg a kérelmező fizetőképtelenségét. A zavartalan beszedés céljából állandó pénzbeszedő szolgálat szervezendő. Kívánatos lenne a havi tízpengős nyugdíjintézeti járuléknak 20 pengőre való felemelése. Minthogy a kifejlődő vitában az értekezlet egyöntetű megállapodásra jutni nem tudott, ezért elnök a kérdést a napirendről levette. Ezután a teljes-ülés elfogadta a határozati javaslatokat, amelyeket lajpunk legközelebbi számában ismertetünk. Végül elhatározta az Értekezlet, hogy legközelebbi ülését ősszel tartja meg. Az értekezlet tasnádi Nagy András társelnök zárószavaival ért véget. A kiküldöttek a Margitszigeten gyűltek össze uzsonnára. Szemle. Dési Géza pohár köszöntője. Az országos ügyvédi értekezlet ebédjén Dési Géza pohárköszöntő keretében nyilatkozott arról a megbízásról, melyet Zsitvay Tibor igazságügyminisztertől az ügyvédi rendtartás reformjának előkészítésére vonatkozólag kapott. A pohárköszöntőnek e kérdésre vonatkozó része így szólt : Az igazságügyminiszter úr ma, amikor az ügyvédi értekezlet küldötteit fogadta, nagyrabecsült és szeretett Nyulászy János barátunk tömör, okos, bölcs és a lényeget felölelő megnyilatkozására — úgy érzem, mindnyájunk nevében mondhatom — nemcsak megértéssel, de együttérzéssel és szeretettel válaszolt. Kiemelte az igazságügyminiszter úr azt, hogy ő vér az ügyvédség véréből és nekem az a meggyőződésem, — és ezt ebben a körben becsületesen tanúsítom — hogy minden időben és alkalommal, amikor az ügyvédséget támadták, az igazságügyminiszter úr nemcsak hivatalosan, de hivatottan is védelmünkre kelt, Ma célzott arra, hogy az ügyvédséghez ő vissza fog térni, de nekem az a meggyőződésem, hogy ő ma is benn van az ügyvédségben és boldog és büszke lesz, ha az ügyvédi sors javítása tekintetében a maximumot eléri. Az igazságügyminiszter úr kiemelte az ügyvédi rendtartást. Ennek a kérdésnek végleges javaslatát az igazságügyminiszter fogja megállapítani. A mi kötelességünk az, hogy ennek a hivatalos javaslatnak keretét töltsük be igazsággal, helyes, okos, életrevaló és célszerű tartalommal. Én nem akarok egyéb lenni ennek a megtisztelő megbízatásnak végrehajtása során, mint visszhangja az én kartársaim szavának, az én kartársaim szívének. A nyarat arra fogom felhasználni, hogy mindenkihez fordulok, aki e kérdésben érdekelt és érdeklődik, és itt külön kiemelem az én szeretett vezéremet, a Budapesti Ügyvédi Kamara érdemes, nagyrabecsült, szívünkbe zárt elnökét , aki nemcsak a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, hanem a magyar ügyvédségnek édesatyja, aki naponta 25 órát dolgozik az ügyvédségért és én azt hiszem, hogy amikor Pap József álmodik, akkor az ügyvédi sors jobbrafordulását álmodja. De minden érdekelt hivatalos testülethez, valamint minden kollégához bizalommal és szeretettel fordulok, hogy a mi a kérdéshez tartozik vagy tartozhat, legyenek kegyesek, közöljék velem. Végre is az a cél, hogy nem egy egyéni elgondolásnak egyoldalúsága, hanem az egész ügyvédi közvélemény megnyilatkozásának eredője adja annak az ügyvédi rendtartásnak a szellemét, a szövegét és a tartalmát, Én ezt a legdemokratikusabb alapon akarom megszerkeszteni, és meg vagyok győződve, hogy minél többen szólunk hozzá, annál jobb és célszerűbb lesz a javaslat. A miniszter úr említett ma bizonyos kardinális kérdéseket. Az egyik volt a numerus clausus kérdése, a másik a bifurkáció. Amikor Pollák Rlés egy közgyűlésen felvetette ezt a-két kérdést, csak kora, tekintélye és népszerűsége óvta meg attól, hogy az ellenvéleményt ne erősebb és érzékelhetőbb formában mutassák meg vele szemben. Jobb időnek jobb felfogása, boldogabb időknek derűs, napsugaras, verőfényes világa volt az, amikor a kérdésekkel ex asse, elméletileg, eszményien foglalkoztunk és nem is gondoltunk arra, hogy valamikor a kenyérnek mindennapos harca, a nyomorúságnak nem elméleti, hanem gyakorlati kérdései fognak belenyúlni az ügyvédi eszményi gondolkodásba és a mindennapi kenyérért való küzdelemben sok mindent