Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 27. szám - Országos Ügyvédi Értekezlet

108 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 27. szÁM. el kell kerülni, amit azelőtt követtünk és nem egy dolgot kell követnünk, amit az­előtt elkerültünk. Én valahogy azt tapasztalom ma, hogy ezek a kérdések, amelyek ezelőtt húszon . . . évvel — mint Molnár Ferenc mondja — még teljes ellenszenvet, gyűlöletet és vissza­utasítást váltottak ki, ma azonhan mindenki elismeri, hogy a mai ügyvédi helyzetben ezekről a dolgokról komolyan kell tárgyalni. Az emberi intézmények sorsa mindig azoktól az emberektől függ, akik az intéz­ményt irányítják és kezelik. Attól függ ezeknek a kérdéseknek sorsa és erkölcsi — mondjuk meg őszintén, ma már nem szé­gyen kidomborítani — gazdasági hatása, hogy ezeket az intézményeket milyen sza­bályozások alapján teremlik meg, hogy vájjon igazsággal, szabadelvűséggel, szer­zett jogok tiszteletbentartásával, a kar autonómiájának a megőrzésével akarják-e végrehajtani, vagy pedig a hatalom ön­kényének akarják-e odaengedni, hogy bele­nyúljon az ügyvédi szám kérdésébe. A bifurkáció kérdése szintén nehéz élet­kérdése az ügyvédségnek. A nyugdíjintézet vagyonát elvesztettük, hazafiságból, mert az ügyvédi kar erején felül hadikölcsönbe fektette, s most az öreg ügyvédeknek és öregedő ügyvédeknek egész sorával talál­kozunk, akiknek nyugdíjakat nem tudunk adni és tragédiába illő jeleneteket látunk nap-nap után, jönnek nagy történelmi ne­veknek özvegyei, akiknek pénzt adunk. És jönnek főleg ügyvédek, hogy szánalom és szégyen nézni, mert nostra res agitur, amikor rájuk tekintünk. Kell valamit nyúj­tanunk a nyugdíj helyett, hogy az öregek­nek legyen végre valami előnyük is. Mond­hatom, mélyen tisztelt kartársaim, nem sok előnye van, ha az ügyvéd megöregszik. Valamikép össze lehetne kapcsolni esetleg a fiatalabb és öregebb ügyvédeket társas­irodával, úgyhogy ne történjen igazság­talanság s ez az irodai kiadásokat csökken­tené. Ezek nyers elgondolások még, de nem volnék őszinte, ha elhallgatnám ebben az illusztris társaságban, hogy hivatalos helyen komolyan szóbakerültek ezek az elgondolá­sok. Már pedig az ügyvédség érdeke, hogy a létesítendő intézményeket tegye minél jobbá, megfelelőbbé, és töltse be okosság­gal, gyakorlati célszerűséggel. Azt azonban hangsúlyozom, hogy az elméletekért ne áldozzuk fel az élet gyakor­lati előnyeit. És tegyük el az elméleteket boldogabb, szebb és jobb időkbe, amikor újra felvehetjük a régi boldog Magyarország ügyvédségének ünnepi köntösét ; addig pe­dig hétköznapi ruhában dolgozzunk a mai napért és dolgozzunk a szebb és jobb hol­napért. A mai értekezlet és az adott miniszteri válasz jogos alapot és biztosítékot nyújt arra, hogy a magyar ügyvédségre szebb és jobb napok fognak következni. Az a re­form, amelyről szó van, nagyon mélyreható reform lesz. Az első dolog a jogi oktatás reformja, nem tudom, hogy a Magyary-féle javaslat a maga egészében fog-e keresztül­menni az ankéten. Szeretett Beck Salamon barátunknak nagyon okos és bölcs fel­szólalása is rámutatott számos dologra, ami hiba, hogy benn van a javaslatban és más körülményre, amely hiba, hogy nincs benne. Az egyetemi karok, valamint a minisztérium és szerény személyem és re­mélhetőleg ügyvédbarátaim közreműködé­sével oda fogunk hatni, hogy az ügyvédség szerves összefüggésben való szempontjait már a jogi oktatásnál intézményesen meg­valósítjuk. Ezt a szempontot fogjuk követni végig az ügyvédjelölti státus kérdésében. Azt akarjuk, hogy aki ügyvéd akar lenni Magyar­országon ma, számoljon azokkal a nehéz­ségekkel, amelyekkel az ügyvédi sors és hivatás gyakorlása közben ma Magyar­országon meg kell küzdenie, viszont a kart mentesítse attól a túlterheléstől és hanyat­lástól, amit a felesleges ügyvédképzés az egész vonalon jelent. Nem lehet érdekünk, hogy a kar színvonala sülyedjen, hanem, hogy azt minél magasabbra emeljük. Bele kell nyúlni a fegyelmi szabályzat kérdésébe is. A mai elavult és sok tekintet­ben elévült szabályzat a maga idejében meg­felelő lehetett, de a mai igényeket nem elé­gíti ki, úgyhogy kénytelenek vagyunk juris analógiával, néha legis analógiával dolgozni. Szükségünk van az új fegyelmi szabályzatra, nem az ügyvédek ellen, hanem elsősorban az ügyvédek érdekében. Ugyancsak érinteni kell az ügyvédi nyug­díjkérdést is, hogy megfeleljen a mai gazda­sági, szociális viszonyoknak, a kar anyagi helyzetének, szóval a reformnak fel kell ölelnie az ügyvédi kar minden szellemi, erkölcsi és anyagi vonatkozását. Természetes dolog, hogy ez a munka egy embernek a munkabíró képességét messze túlhaladja, azért ismétlem meg alázatos kartársi kérésemet és esedezem, — nem a magam munkájának a megkönnyítése érde­kében, hanem mert a munka ki fog hatni a messze-messze jövőbe, hosszú évtizedekre és a magyar ügyvédség sorsát jól, vagy rosszul, de érdemlegesen befolyásolni fogja — arra kérem szeretett és nagyrabecsült kollégáimat, legyenek kegyesek : foglalkoz­zanak komolyan, lelkiismeretesen és sze­retettel az ügyvédi rendtartás kérdésé­vel. Ez nem egy alkalmi törvényjavaslat, hanem a mi sorsunk, a mi jövendőnk, a mi életünk. Legyünk végre egyszer önzők és törődjünk magunkkal, védjük meg egyszer az ügyvédség ügyét is és az ügyvédség jogát is, az ügyvédség kenyerét, az ügyvédség sor­sát és az ügyvédség jövendőjét. A Budapesti Ügyvédi Kamara választ­mánya a néhai Kollár László halálával meg­üresedett ügyvédvizsgálóbizottsági tagsági helyre Varannai Istvánt választotta meg. Sajtószemle. österreichische Anwalts-Zeitung. Július 15-i száma közli Steplian Brassloff profesz­szornak terjedelmes cikkét «Das Eücktritts­recht des Kaufers beim Ratenkauf» címen. Megállapítja, hogy a jelenleg érvényben levő jog csak kismértékben adja meg a részletüzlettől való visszalépés lehetőségét. Eddig az áru átadásától számított 24 órán belül kellett a vevőnek nyilatkoznia, vissza­lép-e vagy sem.. Ezután a levél kézhez­vételétől számított három nap áll a vevő rendelkezésére. Alfréd Antal «Devisen­verordnung und Rechtsprechung» címen Klang professzor cikkére válaszol és fejte­getése során nem teszi magáévá a professzor megállapításait. Július Ullmann «Die Ver­einfachung der Fusion von Gesellschaften m. b. H.» című cikkében fejtegeti, hogy a mindenütt érezhető gazdasági válság következtében a különböző törvényhozások bizonyos kedvezményeket nyújtanak a rész­vénytársaságoknak (alaptőkeleszállítás, tar­talékok felhasználhatása, stb.), azonban a korlátolt felelősségű társaságok helyze­tén seholsem segítenek. Ezt felismerte az osztrák Legfelső Bíróság és döntésével né­mileg segített a visszá« helyzeten. Internationales Anwaltsblatt. Júniusi száma első helyen közli Friedrich Kübl-nek «Das Problem der Justizreform» című cikkét. Bizonyos újításokat követel, így a bírák személyére, az egyesbíróság intézményére vonatkozólag, igyekszik a perek elhúzá­sát meggátolni stb. Richárd Pressburger (dleform der Beteiligung des Laienelemen­tes an der Rechtsprechung*. Ismerteti nagy vonásokban a laikusok részvételé­nek történetét a bíráskodásban és fejtegeti a laikusok bíráskodásának előnyeit. Max Weiser «Der Entwurf einer deutsch-öster­reichischen Ausgleichordnung» című cikké­ben ismerteti a címben jelzett javaslatot, amely azonban formális vonatkozásaiban közelebb áll a német, mint az osztrák jog­hoz. A lap júniusi száma Márkus Ettinger «Die Selbsthilfe als Advokatur» című érde­kes cikkével végződik. Törvények. 1932. évi VIII. tc. az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról. Igazságügyi vonatkozású rendeletek. 14,000/1932. I. M. sz. rendelet a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társa­ságról szóló 1930 : V. tc. végrehajtása tár­gyában 45,000/1931. I. M. sz. alatt kibocsá­tott rendelet kiegészítéséről és módosításá­ról (Bpesti Közi. 137. szám). 91,600/1932. P. M. sz. rendelet a beho­zatali forgalomban fizetendő vámforgalmi adóra és forgalmi adóváltságokra vonat­kozószabályokról (Bpesti Közi. 136. szám). 92,000/1932. P. M. sz. rendelet a textiliák forgalmi adóváltságát szabályozó rende­letek kiegészítése tárgyában (Bpesti Közi. 136. szám). Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kar­társakat az írógépszolgálat óriási előnyeiről. Felelős szerkesztő: Or. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-9S.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : (Jéczy Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents