Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 14. szám - Pollák Illés reminiscenciák

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 61 hanem a fehér asztalnál is. Az ügyvédi vacsoráknak fénypontja Pollák Illés felköszönt őj e volt. Az ő toastjai káprázatos 1 űzijátékok voltak. Azzal a különbséggel, hogy a tűzijáték sziporkázó részei nyomtalanul elenyésznek, míg Pollák Illés szellemének szikrái felejthetetlenek maradnak. Lapunk más helyén felelevenítjük azokat a gyönyörű szavakat, melyeket felköszöntó'i keretében az ügyvédi hivatásról mondói I. De a teljesség kedvéért kiegészítjük a komoly idézeteket néhány tréfás ironikus ötletével, melyekkel felköszöntó'i! fűszerezte. Bizonyára sokan emlékeznek arra, milyen maró gúnnyal ostorozta az igazságszolgáltatás lassúságát. Legjobb volna, mondotta egy ízben, ha az elsőfokú bíróság a földszinten, a másodfokú az első emeleten, a harmadfokú a második emeleten szolgáltatna igazságot. De úgy, hogy a két emelet nyitott volna és a két felső fórum végig hallgathatná a/ elsőfokú tárgyalást. Az elsőfokú ítéletet azonnal meg kellene fellebbezni és a fellebbezési bíróság nyomban meghozná a másodfokú ítéletet és utána a harmadik fokú kimondaná az utolsó szót. Más alkalommal tréfásan azt mondotta, hogy három fok túlságosan kevés. Nagyon szép, ha a három fok három különböző módon megindokolt ítéletet hoz, de milyen gyönyörű perspektíva nyílnék, ha három helyett kilencfokú jogorvoslatnak volna helye. Magnus berlini ügyvédnek «Die Rechtsanwaltschaft» című gyűjteményében Pollák Illés írta a magyar ügyvédségről szóló részt. A budapesti ügyvédek súlyos helyzetét következő szavakkal jellemezte : «Hogy miként tud megélni a 3500 budapesti ügyvéd, az saját maguk előtt a legnagyobb rejtély*. Palásty Irén híres ügyében, midőn a rendőrség kifogásolta a művésznő túlságosan mélyen kivágott ruháját, Pollák Illés egy napilapban foglalkozott a kényes aktával ós a cikkét így fejezte be : «Tant de bruit pour une toilette». Befejezésül leírjuk még Pollák egyik legnevezetesebb felköszöntőjét, mely annak idején igen nagy feltűnést keltett, előrebocsátva néhány magyarázó szót. * * * Nagy szenzációja volt.a budapesti ügyvédi karnak, midőn egyszerre hat tagját tüntette ki Ferenc József a in. kir. udvari tanácsosi címmel. Akkor még igen ritka veit ez a kitüntetés, az ügyvédek közül csak Brüll Ignác volt udvari tanácsos. A budapesti ügyvédi kör ünnepi lakomát- rendezett a «Méltóságos» kartársak tiszteletére. Brüll Ignác üdvözölte a kitüntetetteket. Miután az egyik udvari tanácsos megköszönte az ünneplést, felhangzott a szokásos «Halljuk Pollák Illést!)) Ezúttal nemcsak azért akarták hallani a kollégák a nagy szónokot, mert minden ünnepi lakomának legnagyobb eseménye az ő toastja volt, hanem mert tudták, hogy Pollák Illést politikai okokból súlyos mellőzés érte. A minden oldalról felhangzó «Halljuk»-nak engedve, Pollák Illés felemelkedik. «Nem értem - úgymond — az előttem felszólalt kollégámat, aki a hat kitüntetett nevében köszönetet mondott a kitüntetésért ö- felségének, a ma* gas kormánynak, sőt — minthogy szerinte a kitüntetés az egész ügyvédségnek szól — az egész karnak, csak éppen nekem nem. Pedig én voltam az. aki rámutattam arra, hogy ezekre a kitüntetésekre a bonoratior osztálynak van jogos igénye. De a magas kormánynak le kellett szállnia egész a, szalámigyárosokig, míg észrevette, hogy az ügyvédek között is vannak —• szalámigyárosok.» •— Viharos derültség percekig lehetetlenné tette a toast folytatását. Mikor végre szóhoz jutott Pollák Illés, így folytatta : <<Esküszöm, nem ezt akartam mondani. A kormánynak le kellett szállnia a szalámigyárosokig, míg észrevette, hogy az ügyvédi karban is vannak oly kiváló egyéniségek, akik erre a kitüntetésre érdeniesek». Pollák Illés toastjának élét Baracs Marcell felköszöntője vette el : <<Pollák Illés felköszöntője azt a. borkereskedőt juttatja, eszembe, aki halálos ágyán elárulta fiainak, hogy szőlőből is lehet bort, készíteni. Pollák Illés felköszöntőjéből azt láthatjuk, hogy savanyú szőlőből is lehet édes bori készíteni)). Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyveHarc'a postával. A Te. életbeléptetése tudvalevőleg az amúgyis agyonsanyargatott ügyvédi kart egy újabb és nem kis teherrel sújtotta, midőn lehetővé tette, hogy nemcsak a bíróságok, de a végrehajtók is posta útján kézbesít hessék hirdetményeiket és az általuk felvett végrehajtási j< gyzőkönyveket. Ezek a postai küldemények portókötelesek. A bürokrácia kifürkészhetetlen titka, hogy miért, de tény az, hogy ezeket a,/, iratokat sohasem rendes levélborítékokban, hanem a legnehezebb pakolópapírban csomagolva küldik, miáltal még a rendes postai díjakon felül 8—16 fillérnyi súlytöbblctdíjat is kell az ügyvédeknek fizetni, rendszerint olyan ügyekben, melyben érdekeltségük már régen megszűnt. Egyes kartársak ez ellen akként igyekeztek védekezni, hogy ezeket a bérmentesítetten leveleket nem fogadták el, midőn is a posta kót-háronmapi késéssel kényszer útján kézbesítette azokat a nélkül, hogy a bérmentesítési díjat beszedte volna. A kincstár azonban nem hagyta magát, és amint ez a praxis kezdett általánossá válni, a posta kimutatásokat készített az így ki nem váltott levelekről ós a Postai Szabályzat 121. § 2. pontja alapján ezeket a díjakat közadók módjára hajtja be. Természetes, hogy a behajtás körül újabb költségek merülnek fel az ügyvédek terhére és ezeket a költségeket éppen úgy, mint a bérmentesítési díjakat, a felekre áthárítani lehetetlen. A Te. ezen «bölcs)) rendelkezése, amint láthatjuk, az ügyvédekre nézve újabb kiadásokat és vexaturákat jelentett, de a postának sínes belőle tulajdonképpen haszna, mert a kétszeres kézbesítéssel, a kimutatások készítésével, a kimutatásoknak az adóhivatalokhoz való áttételével és a behajtással járó nagy munka egyúttal nagy kiadást is jelent, amely ezeket a portójövedelmeket teljesen felemészti. Miután a Te. idevonatkozó rendelkezése nem cogens, .feli vetődik a kórdós, nem lehetne-e az ügyvédek ós a posta között egyenlőtlen fegyverekkel dúló eme áldatlan háborúságnak akként véget vetni, hogy ha az ügyvéd a végrehajtóval írásban közli, hogy bizonyos ügyekben árverési hirdetményekre nem reflektál, mert abban érdekeltsége megszűnt, vagy inert amúgy sem tartja, behajthatónak a követelést, úgy a végrehajtók ne küldjenek ilyen hirdetményeket, továbbá hogy közönséges levélborítékokat használjanak csomagolópapír helyett ós végül különösen nem sürgős esetekben és helyben, régi módszer szerint kézbesítő útján kézbesítsenek és csak kivételesen sürgős esetekben éljenek a Te. által adott postai kézbesítés lehetőségével. A törvénykezési illetékszabályok megváltoztatása. Klug Emil és Mezey Sándor indítványai. Az ügyvédség tudatában van annak a szükségnek, mely az illetékek emelését elodázhatatlanná lette, s indítványai az állam pénzügyi bevételeinek csökkentésére nem irányulhatnak. Az adók és illetékek emelését azonban csak a jelenlegi pénzügyi helyzettel s csupán a pénzügyi krízis idejére találja, indokolhatónak. Ezért indítványozzuk: 1. Mondassók ki, hogy az 5100— 1931. M. E., illetve az 5800/1931. M. E. sz. rendeletekben foglalt illetékfelemelések, mint szükségilletékrendelkezések hatálya csak addig az időpontig tart, ameddig az egyenes adózás terén életbeléptetett szükségadók hatályban fognak maradni. Ez időpont eltelte után olyan új, lényegesen leszállított tételeket tartalmazó törvénykezési illetékrendszer lépjen életbe, amely a pertárgy értékével s ezzel kapcsolatban a felek szociális helyzetével számol s az eddiginél olcsóbb és rövidebb törvénykezési eljárás elvét segíti érvényesülni. 2. Az illetéktételek a végrehajtási eljárásban is lényegesen leszállítandók. Vissza kell állítani azt a szabályt, hogy a végrehajtási kérvényben kért zálogjogi előjegyzés, illetve bekebelezés illetéke a kérvény első példányán rovassék le. 3. Az 5800/1931. M. E. sz. rendelet 2. §-ának 2. bekezdésében körülírt feltétlen ügyvédi felelősség fenntartandó. Az ugyanezen 2. § 3. bekezdésében szabályozott felelősség azonban úgy a fél, mint az ügyvéd szempontjából reformálandó, éspedig : Abban az esetben, ha az ügyvéd a törvénykezési illetéket, nem rójja le, az illetéket a félre csak egyszeres összegében vessék ki, s annak ber fizetésére 30 nap alatt kötelezzék, de azzal, hogy ha az előírt illetéket 30 nap alatt be nem fizetné, azontúl bírság fejében annak további 50 %-át is köteles lesz megfizetni. A fél részére e meghagyás ügyvédje kezéhez kézbesíi lessék. Az üuyvéd a fél terhére előírt törvénykezési illetékért, éspedig azokért, amelyeket a rendelet idézett §-a körülírt, másodsorban, s csak abban az esetben legyen felelős, ha az az ügyfélen a megkísérelt ha tósági végrehajtási eljárás lefolytatása dacára behajthatatlannak bizonyult. Az ügyvéd fizetési kötelezettsége az erről küldendő értesít és kézhezvél elét követő 30 nap alatt álljon be azzal a szigorítással, hogy e 30 nap eltelte után az előírt illeték további 50 %-át is tartozik bírság címén megfizetni. 4. Azoknak az ügyvédeknek, akik az 1931. december 31-ig terhükre előírt