Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 14. szám - Pollák Illés - Pollák Illés az ügyvédi hivatásról

58 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 14. SZÁM. Ha mindenik törvénytervezet ós hasonló kísérlet már születése pillanatában egy forradalmi jellegű ellenáramlattal találja magát szemben, akkor bekövetkezhetik ;i nómtörődésnek, a mozdulatlanságnak mindennél veszedelmesebb állapota. Komolyan, higgadtan, izgató jelszavak nélkül kellene a további ügyvédinfláció meggátlásának a kérdését napirendre tűzni s ezzel kapcsolatosan azt is megvitatni, hogy miképpen lehetne utal nyitni a jogászi tudásnak ós jogvédő' hivatásnak olyan területeken, amelyek még felvevőképesek. Egész jogásztársadalmunk a legteljesebb bizalommal fordulhat ezekben a nagy kérdésekben Zsitvay Tibor igazságügyminiszter úrhoz, aki az ügyvédi testület köréből lépett igazságügyi kormányunk élére és aki — mint egyik nagybíránk fia — abban a kivételes lelki diszpozícióban van, mint amilyenben én is — az ügyvéd fia — vagyok, hogy az egyik jogászhivatás szeretetét az abban eltöltött évek érlelték meg bennünk, a testvérpálya megbecsülését pedig az anyatejjel szívtuk magunkba. (1930. ápr. 29. A törvénykezés egyszerűsítéséről. A Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédi Kör teljes-ülése.) * * * 1931. karácsony ünnepén hálásan olvassuk a Kúria elnökének szavait. Vigaszt és reményt merítünk belőlük. Amíg a legnagyobb magyar bíró ily szeretettel és elismeréssel beszél a magyar ügyvédi karról, addig nem szabad elcsüggednünk. Pollák Illés emlékezetének gyászünnepélyen áldozott a közelmúltban az Országos Ügyvédszövetség. Az ünnepségen nemcsak az árván maradt jóbarátokat és az ügyvédség reprezentánsait láttuk, hanem megjelent azon az igazságügyminiszter képviselője is, tanújelét adván ezzel annak, hogy a kar kiválóságai részére életükben vagy haláluk után erről a magas helyről is kijár a tisztelet és a megbecsülés. Pollák Illés emlékét nem azért volt szükséges felidézni, mintha ő már csupán az emlékezésé, avagy talán a feledésé volna, mert a mai szomorú időkben, eszméiben, tanításaiban és hagyományaiban még inkább közöttünk él, mint élt akkor, amidőn őt, mint az ügyvédi hivatás harcosainak mindig tiszta fegyverekkel küzdő vezérét, nap-nap mellett színről-színre láthattuk. De szükség volt az ünnepségre azért, hogy díszes keretek között demonstratíve tehessünk hitvallást az ő ügyvédi eszményeinek ós a benne megtestesült eszményi ügyvédnek értékállandósága mellett. A nagy férfiak lel'k4ből sugárzó erőnek és ideálj. ik reális Hrréfcének mindig az a próbaköve, hogy túlélik-e azt, aki nekik életet adott, int rt egy vonzó, magasröptű szuggesztív (Egyéniség környe zetóre, barátaira és pályatársaira sokszor csak addig tud hatni, amíg közöttük lehet, de ha elkövetkezik a halál, akkor vele együtt eszméi is sírba szállnak. Pollák Illés azok közül való volt, akiknek halhatatlansága a földi elmúlással kezdődik. Lélek áradt belőle, mely továbbra is él és 1( lkesíteni lúd, egy nemesebb, tisztább, derültebb világ reflexé sugárzott tekintetéből, mely mindenkit, aki vele beszélt, halk, csendes belső mosolygásra késztetett, egy szebb jövendő biztató ígéretét hordva magában. Kövessük példáját , emelkedjünk fc 1 hozzá örömben, tisztaságban, békességben és fogadjuk meg a szeretetnek, a közelgő Karácsonynak szent ünnepén, hogy az ügyvédi hivatás megbecsülését az ő szellemében fogjuk munkával, tisztességgel, kitartással, erős akarattal és mindig magasra emelt tekintettel kivívni és megőrizni. Dr. Gerlóczy Endre. y: PolJák Illés az ügyvédi hivatásról. «Ha visszapillantást vetek életpályámra, felvetem a kérdést, miért maradtam ügyvéd, holott más pályák is vonzottak. Válaszom az, hogy korán ismertein fel az ügyvédség nagy és szép szerepét a társadalom anyagcseréje terén. A társadalom anyagcseréje sok salakkal jár, csakúgy, mint az emberi szervezet anyagcseréje. De az igazi ügyvéd, aki ennek a társadalmi anyagcserének középpontjában áll, meg tudja őrizni kezének tisztaságát éppúgy, mint a Nemzeti Színház csomópontjában álló rendőr, aki kezével irányítja a keresztező utcák hatalmas és sok szennyel járó forgalmát a nélkül, hogy fehér kesztyűjét beszennyezné. Ez a rendőr különben is úgy tűnik fel előttem, mint az ügyvédi foglalkozás szimbóluma. A haza, az alkotmány és erkölcs sziklaszilárd talapzatán állunk. És éppúgy, amint a rendőr felett fénylő korong lebeg, úgy lógnak fejünk felet t a lebegőben a jogszabályok színük* t folyton változtatva. Csak az a szomorú különbség közöttünk és a rendőr között, hogy ő nem lóg a világító koronggal együtt a levegőben, mint mi.» (Jogt. Közi. 1927. évf. 34. 1.) * * * Vannak, akik a vállalt ügyben nem respektálják a elistancia pátoszát és annyira azonosítják magukat az ügyféllel, hogy gyűlölködésüket is vállalják és ökölharccá teszik, amit finom acélpengékkel kell megvívni. Az ügyvéd ne szálljon le az ügyfél porondjára, ne azonosítsa magát vele, ahogy ezt egy hamis jelszó hirdeti, hanem tegye magáévá nem is az ügyet, hanem ennek csak a jogi konstrukcióját, ennek is, csak hogy úgy mondjam, az astraltestét és gesztiónkat végezzük úgy, miként a nyugati államok tisztjei a harcban : fehér kesztyűben, hogy az ügy mocsokja bozzánk fel ne érjen. (Jogt. Közi. 1924. évf. 186. 1.) * * * Az ügyvédség csak a legmagasabb etikai alapon állhat meg. Ha ezt elhagyjuk, mi leszünk az elsők, kiket a romok el fognak temetni. * * * Ha tisztában vagyunk azzal, hogy ügyvédség nélkül jogállamot fenntartani, jogot szolgáltatni és eleven jogi életet élni nem lehel, — aminthogy ez kétségtelen — akkor az ügyvédség helyzetének biztosítása és jogi életünkben az ő helyének megvetése elsőrangú állami szükséglet és akkor az ügyvédségnek oly szervezetet kell teremteni, mely amidőn a megélhetését bizte>sítja ós vagyoni fennmaradásának lehetőségét megadja, egyben erkölcsi értékét, emelkedését és állását úgy ki-, mint befelé is biztosítékokkal ellátja és legalább néhány nemzedékre kihatóan a zaklató kérdést leveszi a napirendről. (Pollák Illés ügyvédi Rendtartás tervezetének indokolása.) Budapesti Ügyvédi Kamara. Nagy választási harcra készül a budapesti ügyvédi kar. Mintegy húsz párt, csoport, kör lázasan készül, szervezkedik. Még sohasem volt olyan fontos, hogy kik kerülnek a budapesti ügyvédi kamara élére, mint most. Az ország katasztrofális helyzete megadta az utolsó döfést az eddig is súlyos anyagi gondokkal küzdő karnak. A kenyérért való gondokon kívül nagy elkeseredést szülnek a minden oldalról jövő súlyos támadások. Ebben a válságos időben' a kamara vezetőségének felfelé és lefelé is erélyesnek kell lennie. Felfelé erélyesen követelnie kell, hogy végre tegyen valamit az igazságügyi kormány az ügyvédi kar érdekében és különösen gerinces ellentállást kell kifejtemé az ügyvédi kar munkaterületének minden további megnyirbálása ellen. Követelnie kell legalább az állam anyagi megterhelése nélkül keresztülvihető reformokat. De lefelé is erélyesnek kell lennie, hogy a jogos elkeseredés ne váltson ki oly mozgalmakat és megnyilvánulásokat, melyek az ügyvédi kar megtépázott tekintélyét még jobban aláássák. Változatlanul erélyesnek kell lennie a fegyelmi bíráskodás terén is a súlyos idők dacára. Minden egyes választó tartsa szem előtt, hogy a kicsinyes személyi torzsalkodásokárát a kar egyeteme fizetné meg. Tudom, hogy a budapesti ügyvédi kar a legsötétebb kétségbeeséssel néz a jövőbe. Tudom, hogy a kar tekintélyes és igen értékes része az utolsó évek kudarcai folytán közömbössé vált a kari autonómiával szemben. Ezek az igen tiszteletreméltó kartársak megfeledkeznek arról, hogy ha talán sok segítséget nem is várhatunk, de ha az igazságügyi reformok iránya változatlan marad, akkor még azt a kis darab kenyeret is elvesztjük, amit a gazdasági katasztrófa és az utolsó évek igazságügyi reformjai meghagytak. A mai súlyos időben előnyösnek látszik, hogy a mult választások 3—4 pártjával szemben húsz párt szervezi a választókat. Kevesei>l> lesz tehát az indolens és teljesen tájékozatlan választó, aki csak egy barátja kedvóért szavaz, a többivel pedig nem törődik. De