Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 14. szám - Juhász Andor az ügyvédi hivatásról

I. évfolyam. 14. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1931. dec. M ii ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAS&T^J"' Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3 Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal : Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. TARTALOM. Juhász Andor az ügyvédi hivatásról. — Pollák Illés. — Pollák Illés az ügyvédi hivatásról. — Budapesti Ügyvédi Kamara. — Hírek a vidéki ügyvédség köréből. — Magyar Jogászegylet. — Ügyvédi Egyesületek. — Az Ügyvédi Tanács gyakorlatából. — A kir. Kúria legújabb polgári jogegységi döntvényei. — A kir. Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. — Pollák Illés reminiscenciák. — Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. — A törvénykezési illetékszabályok megváltoztatása. — Indítványok az ügyvédi kar érdekében. — Külföldi ügyvédség hírei. — Szemle. — Sajtószemle. — Igazságügyi vonatkozású rendeletek. Juhász Andor az ügyvédi hivatásról. Az 1981. év a magyar ügyvédi kar fekete esztendeje volt. Nemcsak a megélhetési viszonyok rosszabbodtak aggasztó módon. Még nagyobb csapást jelent, hogy az ügyvédi kar ellenségei is megszaporodtak. Megint divatosak lettek az ügyvédi kar elleni támadások. A karácsonyi ünnep áhítatos hangulatát nem akarjuk azzal rontani, hogy felsorakoztassuk azokat az alaptalan támadásokat, sértéseket, gyanúsításokat, melyek a lefolyt szerencsétlen évben a kart érték. A karácsony ünnepéhez illőbb, ha megemlékezünk arról, aki mindig barátja volt a karnak. Állítsuk szembe az 1931-i támadásokkal azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a legnagyobb magyar bíró : Juhász Andor tett az évek folyamán. Szociális, gazdasági és technikai életünk mai fejlettsége és a modern jogrendszerek sokfelé ágazása mellett az igazság érvényesülésének nélkülözhetlen őre és előmozdítója, a jogát féltő, igazságáért küzdő embernek kellően meg nem becsülhető barátja és támasza a hivatása magaslatán álló ügyvéd. A bírói és ügyvédi karnak egymást megbecsülve és támogatva, az apró félreértések mérgét össze nem gyűjtve, élethivatásuk súlyát és bajait átérezve és méltányolva, a közös nagy cél érdekében kell egyesülnie ezekben a történelmi időkben. Mind a két élethivatásnak magasabb kvalifikációja különben is egységes. Jó bíró és jó ügyvéd egyaránt csak jellemes, sokat tapasztalt, mélyen érző, jó ember lehet. A magyar jogszolgáltatás ügye csak abban az esetben arathat végleges győzelmet, ha annak lobogóját bíró ós ügyvéd becsületes, erős kezekkel együttesen emelik magasra. (1915. január 28. Megnyitó beszéd az első perfelvételi- tárgyaláson.) Mint minden intézménynek, úgy az igazságszolgáltatásnak is a szolgálatába lépett férfiak, a bírák és ügyvédek adnak eleven tartalmat. A bírói és ügyvédi kar az a hatalmas két főpillér, amelyen az igazságszolgáltatás merész boltozata nyugszik. Ezeknek a pilléreknek a szilárdságától, összekötő kapcsaik épségétől függ az egész alkotmány biztonsága és ellenálló ereje. Akármelyikük roskadozik, összeomlása fenyegeti az egész alkotást. Nem lehet jó az igazságszolgáltatás, ha egy kitűnő bírói testületnek egy gyönge, lelkiismeretlen ügyvédi kar a kerékkötője, viszont a legkitűnőbb ügyvédi testület törekvéseinek is hajótörést kell szenvedniük, ha a bírói székeket gyönge, vértelen hivatalnoksereg tartja megszállva. Ezért kívánatos, hogy a bírói ós ügyvédi kar értelmi, erkölcsi és exisztenciális színvonala a közlekedőcsövek törvénye szerint lehetőleg egyenletesen emelkedjék minél magasabbra. (1920. ápr. 15. igazságszolgáltatási viszonyainkról.» Előadás az Ügyvédi Körben.) * * * A jogvédelem intézményeinek története arról tanúskodik, hogy a népek közmeggyőződósében korábban érlelődik meg a bírói és csak későbben az ügyvédi hivatás szükségének a felismerése. Kezdel leges kultúra, átlátszó életviszonyok és primitív jogforrások korszakában sem a jogát kereső ember, sem az igazságot szolgáltató bíró nem érzi még a hivatásos jogvódő hiányát. Mihelyt azonban az emberi művelődós fejlődésével az életviszonyok változatossága és szövevényessége rohamosan megszaporítja és nehezebben kiismerhetővé teszi a védelemre szoruló érdekeket, a jogbiztonság utáni vágyakozás nyomban előtérbe állítja az ügyvédi szervezet mellőzhetlenségét. B valóban úgy áll a dolog, hogy az állami let kezdetleges állapotában Justicia épületének egész súlyát egyetlen erkölcsi pillér, a bírói testület is megbírja, fejlettebb társadalmi és gazdasági viszonyok között az épület biztonsága az ügyvédi testület részéről is alátámasztást igényel. Közel négy évtizedes bírósági tapasztalataim alapján alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy a bírói ós ügyvédi kar harmonikus együttműködése a korszerű és alapos ítélkezésnek értékes garanciája. Egyébiránt mind a két életpályának sok rokonvonása van. Ezúttal csak kettőt kívánok felemlíteni. Az első az, hogy egyik hivatást sem szabad ügyszeretet és morális emelkedettség nélkül rideg kenyérkeresetként folytatni, a másik az, hogy mind a két intézménynek, mint élő organizmusnak, szabad levegőre van szüksége. A bíróra nézve a bírói függetlenség, az ügyvédre nézve az ügyvédi szólásszabadság teremti meg az életképességükhöz megkívánt egészséges atmoszférát, felesleges hangsúlyoznom, hogy a bírói függetlenség nem egyértelmű a bírói kötelességektől való mentességgel, az ügyvédi szólásszabadság pedig a szólás jogával való visszaéléssel. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar ügyvédség, amely a közelmúltban ünnepelte — a bírói testületek őszinte szerencsekívánatai közepette •— az ügyvédi rendtartás félszázados évfordulóját és amely mindig hivatása magaslatán állott, rendületlen hazafisággal, intellektuális erejének egész súlyával fogja a jövőben is támogatni a bíróságot az igazság hűséges szolgálatában. (1924. december 20. Ünnepi beszéd. 200 éves ünnep.) Össze kellene már egyszer ülniök az illetékes tényezőknek és nyugodtan, szenvedélytől mentesen meg kellene beszólniök a magyar jogászproblémát, hogy a végkatasztrófát, ha ez még lehetséges, elkerüljük.