Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 13. szám - A királyi ügyész a szerencsétlen bűnbeesett ügyvéd elleni [...]

13. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 55 nyilatkoztak írásban, ezúttal csak Sicher•mann foglalkozott, azután ezt a, vitát a következő ülésre halasztották. Ügyvédi Egyesületek. Az Ügyvédek érdekvédelmi pártja december 10-én este a Koyal-szálló nagytermében társas vacsorát rendezett. A rendezőség súlyt helyezett arra, hogy a vacsorán minden ügyvédi párt és minden csoport képviselve legyen és ezt a célját e] is érte, mert a megjelent közel 250 ügyvéd valóban minden budapesti ügyvédalakulat tagjaiból került ki. Vámbéry Rusztém — az érdekvédelmi párt elnöke — igen szellemes beszédben üdvözölte a megjelent vendégeket, majd Pap József, Baracs Marcell, Fábián Béla, Blauner Mór, Gerlóczy Endre, Pajor Rezső és Hegedűs József szólaltak fel, végül pedig Rwpipert Rezső, az érdekvédelmi párt társelnöke köszönte meg az igen érdekes felszólalásokat. Hegedűs József felszólalása ban éles szavakkal bírálta Lindmayer kir. ügyésznek egy aznap délelőtti tárgyaláson elhangzott igaztalan támadását az ügyvédi kar ellen és elégtételszerzésre hívta fel a Budapesti Ügyvédi Kamara vezetőségét. Az Ügyvédek Reformszövetségének szakbizottsága Glűcksthal Andor elnöklete alatt az elmúlt héten több ülésben foglalkozott a törvénykezési illetékek reformjának kérdésével. Előadók : Vági József, Wagner György, Steinhaus Ernő és Hódy János voltak. Hozzászóltak még a, kérdéshez Klug Emil, Nagy Dezső Bálint és a Ribáry-csoport képviseletében megjelent Mezei Sándor is. A bizottság végül is azt a javaslatot fogadta el, amely szerint abba a kéidésbe, hogy az új illetéktörvény milyen rendszert kíván követni és hogy eltér-e az eddigi rendszertől, befolyni nem kíván, kívánja azonban szociális szempontból az illetékek mértékének —- különösen az alacsonyabb értékű pereknél — lényeges leszállítását és az ügyvédség fe^élősségének tényleges megszűntei égéi. Nagy Dezső Bálint az Országos Ügyvédszövetség igazgatótanácsi ülése elé terjesztett javaslatában is ezeket a szempontokat tartotta helyesnek és használta fel az iga /.ságügyi kormányhoz intézendő felterjesztés megszövegezésénél. Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. A budapesti kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság, váltópereket tárgyaló 28-as tanácsa 1931. évi december hó 5. napjának délelőttjére 17 (tizenhét) fellebbezés nyilvános előadását és 2 (két) fellebbezés szóbeli tárgyalását tűzte ki. A 17 nyilvános előadásból 1f2 10 órára 8, 10 órára ugyancsak 3, V2 11 órára 7 és 11 órára 4 ügy volt kitűzve, a szóbeli tárgyalások közül pedig az egyik V2 12- a másik 12 órára. A nyilvános előadásra kitűzött 17 ügy közül az első 1/210 órás üggyel a tanács 1/2 11 óra után végzett, 12 órára elintézett még 6 nyilvános előadásos ügyet, úgyhogy 12 órakor, amikor a kitűzés sorrendje szerini a legutolsó ügy is soron lett volna, még 10 nyilvános előadásnak és 2 szóbeli tárgyalásnak a megtartása volt hátra. A nyilvános előadásra került 17 ügy, a perek substratumát tekintve, jelentéktelennek nem tekinthető, mert a 17 nyilvános előadásos ügy közül csak 1 volt olyan, amelynek substratuma a 100 pengőn alul maradt, 7 per tárgya mozgott 100 pengőn felül és 500 pengő alatt, 3 nyilvános előadásos ügynek a tárgya meghaladta az 500 pengőt és 1000 pengőnél kisebb volt, míg 6 nyilvános előadásos ügynek az értéke 1000— 2000 pengő között mozgott. Az ügyek kitűzésének ez a módja, különös figyelemmel arra, hogy az ügyek túlnyomó részében a fellebbezési bíróság végső fokon-jár el, kétségkívül az elintézés alaposságának a rovására megy és ezenkívül súlyos sérelmet jelent az ügyvédekre is. akik ekkép kénytelenek idejüket órák hoszszat céltalan várakozással elfecsérelni. Több oldalról panaszkodnak ügyvéd kollégáink a miatt, hogy a, budapesti központi kir. járásbíróság a váltófizetési meghagyásokban 15—30°/0-kal kevesebb perköltséget állapít meg, mint amennyi a legújabban kiadott ügyvédi díjszabás szerint járna. Az ügyvédek a gyakorlatban saját érdeküket feláldozzák ügyfelük érdeke helyett és nem. szokták jogorvoslatokkal a peres eljárás folytatását késleltetni. így azonban igazán sokra rúghat az a kár, amely az ilyesfajta költségmegállapítások folytán az ügyvédi kart éri. Nem hisszük, hogy a bíróság kitűnő vezetői intencióinak megfelel ez a legújabb gyakorlat és ezért ezúton hívjuk fel erre a figyelmet! A 25 pengőn alóli végrehajtások. Debrecenből kaptuk a következő panaszt: «A Te. rendelkezése szerint a 25 pengőn alóli végrehajtások foganatosítása a városi adóhivatalhoz tartozik. Itt azonban a magánfelek végrehajtási kérvényeit csak negyedévenként összegyűjtve a negyedév végén intézik el. Ekkor is azonban az adóstól behajtott összegeket az adós köztartozásaira fordítják s csak ha köztartozásai ki vannak egyenlítve, fordítják a fennmaradó összegeket a magánfelek kielégítésére. Mim hogy pedig alig képzelhető olyan végrehajtás alá kerülő adós, akinek hátralékos köztartozása ne volna, de olyan adós is ritka, akitől úgy a hátralékos köztartozás, mint magántartozása is egy végrehajtás során behajtatik, elképzelhető, mikor kerül sorra a magánhitelező követelése! Vájjon ez volt-e a Te. alkotóinak is az intenciója? Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Addig, amíg a bíró maga volt kénytelen jegyzőkönyvezni, még valahogy menthető volt, hogy a felek és tanuk kihallgatása során mellőzte a felek által föltett feleslegesnek vélt kérdéseket. A gépírás bevezetése óta nagy hibának 1 ártom ezt az arbitrárius tutElőzési rendszert. Gyakran a bíró nem tudja megítélni, miért tartja a fél fontosnak a feltett kérdést. A bíró köteles minden esetben jkv-be venni az összes kérdéseket és aztán joga van azokat kellő megokolással mellőzni. A másodfokú bíróságnak, más felfogása lehet, a fellebbezési bíró máskép látja a tényállást, a fellebbezési bhó már a kérdés feltevéséből is következtethet arra, hogyan módosulná a tényállás, ha a mellőzött kérdésre válaszol a fél vagy a tanu. Ugyanez a helyzet a tanuhallgatás technikája dolgában is. A Pp. szerint a bíró adjon módot a tanúnak tudomása folyamatos előadására. E helyett az esetek nagyobi) részében a siető bíró a kereset történeti részének rendjében úgy adja fel a kérdést, hogy a tanu, aki rendszerint megijedt, szorongó, elfogódott típusa a bíróság előtt először szereplő embernek — csíik igennel vagy nemmel feleibei. Ha ezután az ilyen kérdezésnek nyomán a tényállás valamely formában már így is kialakultnak látszik a bíró előtt, a gőzerővel dolgozó., munkával terhelt bíró igen könnyen hajlik a felek által indítványozott kérdések elutasítására. Azonban semmiképpen sem jogos és nem is helyes a kérdések kihagyása, a jegyzőkönyvből, mert a közvetlen szóbeli tárgyalási elvnek egyik sarkalatos pontja az, hogy az ügyre tartozó minden nyilatkozatnak, kijelentésnek és kérdésnek nyoma legyen a jegyzőkönyvben. Dóczi Sámuel. A fizetési meghagyások blankettái. Általános a panasz a miatt, hogy a fizetési meghagyások hivatalos blankettái a gyakorlati, követelményeknek nem felelnek meg, ami annál nagyobb bajt jelent, mert a Te. 50. §-a értelmében a fizetési meghagyások kiadmánytervezeteit a hivatalos űrlapokon kell kiállítani. Ezen hivatalos űrlapokon óriási helyet foglal el egy bekeretezett figyelmeztetés, amely egy, a, köztudatba már amúgy is átment rendelkezést tartalmaz, és amely éppúgy megtenné hatásál, ha azzal nem venné igénybe a rendelkezésre álló helynek negyedrészét ;. ezenkívül a hivatalos űrlapon egész csomó üres sor van olyan helyeken, ahol arra semmi szükség nincs, ellenben a hivatalos űrlapon nincs annyi hely, hogy tisztességesen be lehetne írni a legfontosabb adatokat az adósnak és különösen ha több adós van, ezeknek nevét, nincs annyi hely, hogy a hitelező ügyvédje alkalmazhassa saját bélyegzőjét, ha a kamatfizetés több időponttól datálódik, különböző tőkeöszszegek után, akkor ezeket képtelenség beleírni stb. Mindezen hiányosságokat már a bíróságok is észlelték és ennek folyományaként a budapesti központi kir. járásbíróság még ez év november havában felterjesztést intézett a budapesti törvényszók elnökéhez a szóbanforgó hivatalos űrlapok megváltoztatása iránt. Ugyanezt a célt szolgálja azon beadvány is, amelyet Ribáry Géza kartársunk nyújtott be a budapesti kir. törvényszék elnökéhez, amely beadvány mellett egy teljesen kész tervezet is elfekszik, amely a gyakorlat tapasztalatait minden tekintetben figyelembe veszi. Miután itt tisztára egy technikai intézkedésről van csak szó, kívánatos lenne, ha a hivatalos űrlapokat előállító váci kir. országos fegyintézet minden hivatalos formalitás mellőzésével a legsürgősebben felhívatnék^ hogy a jelenlegi készletek elfogytával a fizetési meghagyások űrlapjait kizárólag a bemutatott és a gyakorlati követelményeknek megfelelő minta szerint nyomassa.