Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 7. szám - Megértjük, hogy azok az igazságügyi reformok [...]

7. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 31 val nem a napi aktualitás szempontjából, hanem elvileges szemszögből foglalkozott és tüzetes vizsgálat tárgyává tette a rögtönbíráskodás alapjául szolgáló törvényhelyeket ós az eljárást szabályozó rendeleteket. Vizsgálta, fennforognak-e a kivételes jellegű rögtönbíráskodás immár egy évtizedet meghaladó hatálybanlétónek előfeltételei és behatóan fejtegette a statáriális bíráskodás szükségességére, célszerűségére és várható eredményeire vonatkozó kérdéseket. Az élénk tetszéssel fogadott eló'adást vita követte, amelynek során elhangzott felszólalásokról jövő számunkban fogunk tudósítani. Az Ügyvédek Reformszövetsége október -30-án tagértekezletet tartott, amelyen az ügyvédi szervezet reformjának aktuális kérdéseit, ú. m. a zártszám, szakügyvédség ós bifurkáció kérdéseit tárgyalta. Az ülésen megjelent az igazságügyminisztérium felügyeleti osztályának vezetője, Kirchner Viktor kir. kúriai bíró, továbbá Farnos Dezső min. osztálytanácsos. Az Ügyvédjelöltek Országos Szövetsége november 1-én tartotta meg tisztújító rendes közgyűlését. A közgyűlés a főtitkár által előterjesztett évi jelentést egyhangúlag tudomásul vette és az új tisztikart megválasztotta. Elnök lett újból: Szentiványi János, társelnökök : Korbuly Kornél ós Rákos István, alelnökök : Feleky Tibor és Vágó Bálint, főtitkár : Herskovits Mihály József. A budapesti kerület elnöke : Britz Lajos, társelnökök : Erdélyi Endre és Szálai Imre, főtitkár : Ballá Miklós. A közgyűlés a lelépő elnököl, Neugröschel Endrét tiszteletbeli elnökké választotta. Az Ügyvédi Tanács gyakorlatából. A kir. Kúria Ügyvédi Tanácsa az elsőfokú fegyelmi bíróság határozatát megváltoztatja, X ügyvéd budapesti lakos ellen az t). E. 68. § 6^ pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárást és egyszersmind a vizsgálatot elrendeli stb. Indokolás : A panasz szerint a panaszos által ennek a cégnek alkalmazottja ellen indított bűnügyben panaszlott járt el utóbbinak jogi képviselőjeként és az eljárás folyamán panaszos ügyvédjéhez intézett levelében készfizető kezességét ajánlotta fel ügyfelének 223 pengő tartozásáért arra az esetre, ha a cég feljelentését visszavonja. Panaszos ezt az ajánlatot elfogadta s a feljelentését visszavonta, minek folytán a bűnvádi eljárás megszűnt. Ettől kezdve azonban sem panaszlott, sem ügyfele az üggyel nem törődött, a fizetésre való felszólítást panaszlott válasz nélkül hagyta, az ellene, mint kezes ellen indított perben egyáltalán nem védekezett, a végrehajtás során pedig kitűnt, hogy lefoglalható vagyona nincs. Panaszlott tehát — a panasz szerint — fizetésképtelenségének tudatában rosszhiszeműen vállalt kezességet, mert fizetési szándéka egyáltalán nem volt s csupán az ügyfele ellen tett bűnvádi feljelentés visszavonását akarta elérni. Panaszlott igazoló nyilatkozatában azzal védekezett, hogy bár megtette a szóbanforgó kezességi nyilatkozatát, azt magára kötelezőnek nem tartotta azért, mert panaszos ügyvédje az ajánlatot elfogadó válaszlevelében nem ragaszkodott szigorúan az ő ajánlatához ; az ajánlott feltételeket súlyosbította azzal, hogy 30 pengő költséget is reá akart hárítani. Ezt a levelet panaszlott újabb ajánlatnak tekintette, melyre válaszolni sem tartotta érdemesnek. Panaszlottnak ez a védekezése azonban helytállónak nem mutatkozik. A védekezésének első részét ugyanis kezességvállaló levelének szövege, további részét pedig az a körülmény látszik megcáfolni, hogy a bűnvádi feljelentést visszavonó kérvényt panaszostól elfogadta, annak benyújtása után a bűnvádi eljárás meg is szűnt, márpedig ha a megállapodásnak a kezességvállalásra vonatkozó részét érvénytelennek tekintette, akkor az ennek ellentételéül adott kedvezményt, a feljelentés visszavonását, sem fogadhatta volna el. Panaszlottnak ez a magatartása arra enged következtetni, hogy csak az ügyfele ellen indított bűnvádi eljárás megszüntetését szándékozott elérni, a nélkül, -hogy a kezességvállalásból származó kötelezettségét komolyan vette volna s ekként cselekménye az Ü. K. 68. § b) pontjába ütköző fegyelmi vétség tónyálladékának megállapítására alkalmasnak mutatkozik. (Üft. 127/931. Elnök: Osvald, előadó: Dési.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. A koronaromlás idejében felmerült ügyvédi költségek megállapítása. Az alperes magánjogi pénztartozása ezideig egyáltalán még koronaértékben sem volt összegszerűen meghatározva, nem lehet tehát ez esetben helye annak, hogy az 1928 : XII. tc. 1. §-a értelmében a felperes által felszámított tevékenységek díjazásának megállapításában a koronaértékben beállt változás és a törvény 12. §-ában foglalt méltányossági tekintetek figyelembe vétessenek. Mert a jelen esetben az a kérdés, hogy a felperesnek a koronaromlás ideje alatt (1920/21. évben) végzett érdemleges tevékenysége mily öszszeggel van megfelelően díjazva, nem a költségjegyzék tételeinek kelte, hanem a bírói ítélkezés időpontja szerint bírálandó el és a megállapítás pengőórtékben történik, következőleg itt sem átértékelésnek, sem az 1928 : XII. tc.-ben foglalt jogelvek alkalmazásának (hitelezői késedelem, ingatlan értékemelkedés stb.) helye nincsen. (P. VI. 4437/1930. Elnök : Bácz, előadó : Herényi.) Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Pest vármegye főszolgabírájának kihágási bíráskodása. A kihágási bíráskodás nem mindig jelentéktelen igazságügyi szempontból, márcsak azért sem, mert a bűnösséget megállapító jogerős határozat a kártérítési perek megindítása szempontjából döntő jelentőséggel bír. Ezért a kihágási ügyek elintézésénél az ügyvédi jogsegély igénybevétele igen gyakori. A • pestvármegyei központi főszolgabíró mint kihágási bíró ítélkezik a Budapest környékén elfekvő községek kihágási ügyeiben. Feltűnő, hogy amíg a pestvidéki kir. törvényszék teljes apparátusával kiszáll a községekbe, nehogy a tanukat tömegesen kelljen munkájuktól elszólítani, beidézni és nekik költséget okozni, a központi járás főszolgabírója Budapestre idézi ezeket a tömegeket. Egészen középkorba illő kép, hogy a hideg, keskeny és teljesen sötét folyosón összezsúfolt tömegekben áll a beidézett közönség, éspedig még 10—11 órakor is azok, akiket 8 órára idéztek. Az eljáró főszolgabíró — aki a nagy nyilvánosság előtt ítélkezik — senkit szobájába be nem enged és így az ügyvédek is a sötét, bűzös, huzatos, szörnyű helyen szorongva várják órákon át, amíg sorra kerülnek. Kívánatos volna, hogy ez a szomorú állapot megszűnjön. Felhívjuk erre a helyzetre a vármegye alispánja figyelmét. Szemle. A kötelező költségelőleg kérdésében meghozott kamarai határozat élénk viszhangot keltett nemcsak az ország egész ügyvédsége, hanem a nagyközönség körében is. A vidéki kamarák a budapesti ügyvédi kamara által elfogadott határozati javaslatot megkapták és most sorra foglalkozni fognak a kérdéssel. Moldoványi István, a budapesti közp. kir. járásbíróság elnökhelyettese, aki igazságszolgáltatási gyakorlati kérdésekben az egyik legkiválóbb szaktekintély, odanyilatkozott, hogy a kötelező költségelőleg megvalósításában látja az ügyvédség mai súlyos helyzetében a segítésnek legfőbb és talán egyetlen lehető eszközét. Értesülésünk szerint a jóhiszeműen fizetni kívánó ügyfelek nagyrésze is úgy fogadta a szóbanforgó határozatot, mint a mai idők legtermészetesebb követelményét, minekfolytán a legtöbben nemcsak hogy szó nélkül teljesítették ügyvédeik idevonatkozó kérelmét, hanem voltak olyanok is, akik a szóbanforgó kamarai határozat hatása alatt ezt önként fel is ajánlották. Mindez azt bizonyítja, hogy a nagyon is időszerű indítványnak már pusztán a felvetése is eredményesnek mondható. Az egyes illetékek újabb megállapításáról szóló 5100/1931. M. E. sz. rendeletet az 5800/1931. M. E. sz. rendelet módosította. Megállapítható, hogy ezen módosító rendelet nem hozott megnyugvást, a rendelet 1. §-ában foglalt illetékleszállítások gyakorlati szempontból jelentéktelenek, a rendelet 2. §-ának, az ügyvédi felelősséget szabályozó intézkedései értéktelenek. Az ügyvéd felelőssége nem lett megszüntetve, hanem az elsőleges felelősség helyébe a másodlagos felelősség lépett. Fizetőképes klienseknél mindegy az ügyvédre, hogy a felelőssége elsődleges-e vagy másodlagos, viszont nemfizetőképes klienseknél mindegy az ügyvédre, hogy felelőssége másodlagos-e vagy elsődleges. A helyzet annyiban még rosszabbodott az eddigihez viszonyítva, hogy eddig az ügyvéd az illetéket lerótta elsődleges felelőssége alapján és a lerótt illetéket módjában állott a hozzá befolyt pénzekből levonni, míg