Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 4. szám

XIV delet nem tartalmaz olyan intézkedést, amely az eladott liszteszsákoknak a vevő részére való szállítását akadályozza. Ilyen rendelkezés nem foglaltatik a liszteszsákok bejelentése tárgyában kibocsátott, ugyancsak 1939. évi december 5. napján hatálybalépett 63.900/1939. számú iparügyi miniszteri rendeletben sem. Alaptalan volt alperesnek az a védekezése is, hogy a rendeletek megjelenése előtt sem tehetett eleget szerződéses kötelezettségének, hogy nevezetesen gazdasági lehetetlenülés akadályozta a teljesítést. A bíróság a hivatalból beszerzett adatokkal megerősített saját szaktudása alapján megállapította, hogy a kérdéses időben a liszteszsákok forgalmában nem állott be oly változás, amely a gazdasági lehetetlenülés jogi fogalmát kimerítené, mert sem az általános gazdasági viszonyokban, sem különösen a zsákok üzleti forgalmában a szokásos szerződési kockázatot meghaladó olyan módosulás nem észlelhető, amely mellett a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek részéről szemelőtt tartott gazdasági egyensúlya felborult volna. Gazdasági lehetetlenülésről különösen a miatt sem lehet szó, mert a zsákszükségletek kielégítésében a kérdéses időben nehézvségek nem merültek fel. Budapest, 1940. évi január hó 4. napján. Dr. Rapoeh Jenő s. k., a választott bíróság elnöke. Fonó László s. k. választott bíró. Sztrázsik Andor s. k. választott bíró. Dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. Midőn a felek megállapodása szerint a vevő az eladóval szemben fennálló igényét attól tette függővé, hogy az ő vevője követel-e tőle valamit, s midőn megállapodtak, hogy bevárják az állatélettani és takarmányozási kísérleti állomás bizonyítványát, úgy a szokások 53. §. II. b. részében a szakértői vizsgálat kérésére előírt 14 nap nem a minta vételétől, hanem attól a naptól számítandó, midőn a vevő az eladóval közölte, hogy az ő vevője a beérkezett szakvélemény alapján szintén minőségi kifogást emel. 507/1939. szám. Indokok: Alperes védekezése alaptalan. 1939. évi június hó 20-án a 6. alatti levél tanúsága szerint azt írta alperesnek, hogy „abban állapodtunk meg személyesen, hogy a kifogásolást csak akkor intézzük el, amikor a gazdaság a kifogást velünk szemben érvényesíteni kívánja, — vagyis, mikor a gazdaság a vegyelemzést megkapja és az nem lesz megfelelő". Erre alperes a következő napon a C) alatti levélben azt írta felperesnek, hogy „azt, hogy Önök vélt kifogásukat csak akkor kívánják elintézni és ennek alapján tőlem árdifferenciát kérni csak annyiban óhajtanak, amennyiben az Önök vevője is kifogással élne velem szemben, természetesen miként személyesen most is tudomásul kell vennem, stb.". E levelek alapján a bíróság tényként megállapítja, hogy felperes alperessel szemben az áru minőségi hiányai miatt 1939. évi június hó 20-án kifogással élt és hogy a felek között egyúttal olyan megállapodás jött létre, amely szerint a megemelt 'kifogásolásból eredő jogait felperes csak akkor érvényesíti, ha az ő vevője vele szemben szintén kifogással él. Ebből a tényállásból következik az, hogy az alperesnek az a kifogása, hogy felperes a minőségi kifogás megemelésével elkésett, nem volt alapos. A bíróságnak ezután csak azt kellett vizsgálat tárgyává tennie, vájjon a szokások 53. §-ában foglalt rendelkezést, amely a szakértői vizsgálat iránti kérelem