Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 4. szám

XV előterjesztését rövid, 14 napos határidőhöz köti, felperes megsértette-e? Midőn a felek megállapodása szerint felperes az alperessel szemben fennálló igényét — ezzel nyilván alperes javára gyakorolt előzékenységet — attól tette függővé, vájjon az ő vevője követel-e tőle valamit, s midőn a megállapodás szerint a felek megakarták várni a m. kir. Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás szakvéleményét, — erre a 6. alatti levélben utalás történt — akkor a szokások 53. §-ának II. b. részében az (1) bekezdésben foglalt az a szabály, hogy a szakértői vizsgálat iránti kérelem „a minta vételétől számított 14 napon túl csak közösen'' terjeszthető elő, természetszerűleg nem nyerhet alkalmazást és a bíróság megállapítása szerint a 14 napos határidő attól a naptól kezd folyni, midőn a vevő az eladóval közölte, hogy az ő vevője a beérkezett szakvélemény alapján szintén minőségi kifogást emel. Felperes az uradalomtól július 18-án kapott errenézve értesítést, a július hó 24. napján előterjesztett egyoldalú expertise iránti kérelem, tehát nem volt elkésettnek minősíthető. Budapest, 1939. évi november hó 16. napján. Szegő Aladár s. k., a választott bíróság elnöke. Bischoff László s. k. választott bíró. Szily Márton s. k. választott bíró. Dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. A tőzsdei áruüzleti szokások 35. §-ának 4. bekezdése, mely szerint, ha a paritásként megjelölt földrajzi helyen több vasúti állomás van, úgy az eladó ezek bármelyikén szállíthat, nem nyer alkalmazást, ha az áru nem a paritásos állomáson adatik feL 685/1939. v. b. szám. Indokok: Alperes védekezésének lényege az volt, hogy miután paritás és irány Szolnok adott el és minthogy a tőzsdei áruüzleti szokások 35. §-a szerint, ha a paritásként megjelölt helyen több vasúti állomás van, úgy az eladó az állomások bármelyikéről szállíthat, ennélfogva alperes jogosítva volt Szolnok személypályaudvarról szállítani és az ezalapon mutatkozó fuvardíjat elszámolni. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. A tőzsdei áruüzleti szokások 35. §-ának 4. bekezdése, mely szerint, ha a paritásként megjelölt földrajzi helyen több vasúti állomás van, úgy az eladó ezek bármelyikén szállíthat, a jelen esetre nem alkalmazható, mert a feladás nem Szolnokon, hanem egy más feladóállomáson történt, holott a most hivatkozott szakasz csak az esetben nyer alkalmazást, ha az áru a paritásos állomáson adatik fel. Alaptalannak találta a bíróság az alperes védekezését azért is, mert az ügylet létrejöttekor mindkét fél tudatában volt annak, hogy az áru Szolnokon leendő hajóátrakodásra vétetik, márpedig ez csak Szolnok teherpályaudvaron lehetséges, személypályaudvaron pedig csak akkor, ha az áru a Szolnoki Mezőgazdasági Közraktárak címére érkezik, amelynek Szolnok személypályaudvaron van a telepe. De figyelmen kívül kellett hagyni az alperes védekezését azért is, mert még ha az áru Szolnokon került volna feladásra, akkor sem jöhetne Szolnok személypályaudvar fuvardíj alkalmazásba, mert az alperes áruját Szolnok személypályaudvar úgysem vette volna fel, tekintettel arra, hogy Szolnok személypályaudvarról csak az üzletszabályzat második füzetének hetedik részében felsorolt árukat szabad feladni, melyek között a búza nem szerepel és csak az ott felsorolt cégek adhatnak