Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám

III báx alperes a kötlevél kijavítása ellen nyomban tiltakozott, az árut vasúton szállította a közraktárakba, miáltal a vasúti kocsiból az uszályba való berakodás és az emiatt szükségessé vált zsákolás folytán 68 pengó' 93 fillér többletköltség merült fel, amelyet jogosan vonhatott le a vételárból. Az ügylet létrejöttére vonatkozó körülmények tisztázásáig a vételár egy részét visszatartotta, ezért utalta csak 1937 október 23-án át a felperesnek a 356 pengő 32 fillért, mert ő igenis ennyit utalt át és nem mint felperes vitatja, 356 pengő 32 fillért. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Ha való is az, hogy felperes a kötlevél tartalmát önkényesen kijavította, nevezetesen Szegedi Tárházhoz szállítva kitételt paritás és irány Szegedre javította ki és ha igaz is alperes azon védekezése, aminek a vizsgálatába a bíróság nem is bocsátkozott, hogy a felek közti megállapodás az volt, hogy a szállítás Szeged Tárházakhoz történik, akkor is eleget tett felperes alperessel szemben fennálló szállítási kötelezettségének, mert a Szeged Tárházhoz szállítva kikötés nem jelenti azt, amit alperes abba belemagyarázni akar, hogy tudniillik a szállításnak tengelyen kellett volna a Közraktárba történni és nem vasúton. Ha alperes ezt célozta volna, ezzel akarván elérni, hogy az uszályba való berakás költségei csökkentessenek, akkor a kötlevélbe azt kellett volna belevennie, hogy Szegedi Tárházakba tengelyen szállítva. De a bíróság véleménye szerint alperes azzal is gondatlanságot követett el, hogy amidőn a kijavított kötleveleket megkapta, az ellen a 4. •/• alatti szerint ugyan tiltakozott, de ekkor sem jelölte meg határozottan, hogy az árunak tengelyen való szállításához ragaszkodik, mert így az uszályba való berakodás költségei kisebbek, hanem azt jelentette ki, hogy ha felperes a kötlevelet megfelelően ki nem javítja, úgy a tőzsdei szokványok értelmében jár el. A tőzsdei szokványok azonban alperesnek többféle jogot biztosítottak volna erre az esetre, csak azt az egyet nem, amit választott, hogy tudniillik a vételárból jogtalanul levonást eszközöljön. Minthogy felperes a szerződésben vállalt szállítási kötelezettségének eleget tett, mert az árut vasúton a Szegedi Tárházakba, tehát a rendeltetési helyre szállította, minthogy a felperesre közömbös, hogy ezáltal az uszályba való berakás többe került alperesnek, minthogy ha az áru nem vasúton, hanem tengelyen szállíttatott volna a közraktárakba, minthogy a berakás körül felmerült többletköltséget így alperes a vételárból nem volt jogosítva levonni, ennélfogva alperest a hátralékos vételárnak a megfizetésében marasztalni kellett. Budapest, 1937. évi november hó 26. napján. Katona Zsigmond s. k., a választott bíróságelnöke. Berger Mór s. k., választott bíró. Weisz János s. k., választott bíró. Dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. Ha az adós azt írja hitelezőjének, hogy ezidőszerint képtelen tartozását lefizetni és a hitelező türelmét kéri, hogy kötelezettségének eleget tehessen és hozzáteszi, hogy szerencsétlen üzletei teljesen felemésztették üzleti tőkéjét, kénytelen rokonaihoz fordulni, akik kezükbe vették ügyeinek rendezését, úgy ezek a közlések teljesen kimerítik azt a tényállást, melyet a tőzsdei szokások 75. §-ának a) pontja megállapít. 39/1939. szám. Indokok. A kereseti előadás szerint alperes felperestől 1938. évi október hó 27-én 600 q tengerit vásárolt 13 pengő 80 filléres egységáron. 1938. évi október hó 29-én további 600 q tengerit adott el felperes al-