Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám

IV peresnek 15 pengő 50 filléres áron. Az első kötés tekintetében a felek megállapodtak abban, hogy azt 1 pengő 50 filléres bonifikációval stornírozzák és hogy az ez alapon mutatkozó 900 pengőt alperes felperesnek 1939. évi január hó 9-ig megfizeti. Alperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, hanem január hó 9-én azt közölte felperessel, hogy képtelen tartozását megfizetni. Alperesnek e bejelentése folytán felperes a második kötést január hó 10-én lebonyolította. A lebonyolítás folytán 720 pengő árkülönbözet és 60 pengő ügynöki jutalék merült fel. Felperes az első kötésnél megállapított 900 pengőt és a második kötés kapcsán felmerült 780 pengőt, összesen 1680 pengőt, mint tőkét és ennek járulékait követelte keresetében alperestől. A 900 pengő valódiságát és lejártát alperes elismerte. A második kötés után érvényesített kártérítési követeléssel szemben alperes védekezést terjesztett elő. Állította, hogy a január hó 9-i levélben foglaltak nem alkalmasak arra, hogy vele szemben fizetésképtelenség megállapíttassék, ehhez képest felperest nem illeti meg a lebonyolítás joga. Ezenfelül tagadta a felmerült árkülönbözet összegszerű helyességét. A kikötött áruüzleti szokások 75. §-ának a) pontja értelmében a fizetésképtelenség beáll, ha a fél önmaga kijelenti, hogy fizetésképtelen. Az iratokhoz D) alatt csatolt 1939. évi január hó 9-i keletű levelében alperes azt írta felperesnek, hogy ezidőszerint kénytelen tartozását lefizetni és felperes türelmét kéri, hogy kötelezettségének eleget tehessen. Hozzátette, hogy szerencsétlen üzletei teljesen felemésztették üzleti tőkéjét és kénytelen volt rokonaihoz fordulni, akik kezükbe vették ügyei rendezését. Miután pedig ehhez idő kell, kéri, hogy felperes ne csináljon neki hiábavaló költséget, mert ezzel csak a kibontakozását akadályozza meg. A bíróság megállapítja, hogy a DJ alatti levélben foglaltak teljesen kimerítik azt a tényállást, amelyet a szokások hivatkozott 75. §-ának a) pontja megállapít. A szokások 76. §-ának a) pontja értelmében, ha az egyik szerződő fél a teljesítési határidő lejárta előtt fizetésképtelenné válik, a másik fél köteles legkésőbb a fizetésképtelenség tudomásraj utását követő hétköznapon az ügyletet annak lejárati határidejére fedezni, illetőleg lebonyolítani és terhére, vagy javára mutatkozó különbözetet a fizetésképtelennel elszámolni. Felperesnek az az eljárása tehát, hogy a második ügyletet 1939. évi január hó 10-én lebonyolította, jogos volt. A bíróság a kényszereladást még sem tekintette alperes rovására foganatosítottnak, mert a felperes részéről bemutatott E) alatti lebonyolítást igazoló kötlevél fedezeti vételről és nem kényszereladásról szól, nem vehette azonban figyelembe a miatt sem, mert a keresetben feltüntetett 14 pengő 30 filléres lebonyolítási ár nem felel meg a tőzsdei, illetőleg a piaci áraknak. A bíróság e miatt feljegyzései és szakértelme alapján megállapítván, hogy a második ügyletnél figyelemmel az 1939. évi január hó 10-i piaci, illetőleg tőzsdei árakra, az árkülönbözet q-ként 90 fillért tett ki, alperes terhére összesen 540 pengőt állapított meg. Budapest, 1939. évi január hó 30. napján. Politzer Sándor, a választott bíróság elnöke, dr. Klár András választott bíró, Dános Ármin választott bíró, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 60160. — Révai-nyomda, Budapest. F. k.: dr. Szende Tibor