Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám

IV peresnek 15 pengő 50 filléres áron. Az első kötés tekintetében a felek meg­állapodtak abban, hogy azt 1 pengő 50 filléres bonifikációval stornírozzák és hogy az ez alapon mutatkozó 900 pengőt alperes felperesnek 1939. évi január hó 9-ig megfizeti. Alperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, hanem január hó 9-én azt közölte felperessel, hogy képtelen tartozását megfizetni. Alperesnek e bejelentése folytán felperes a második kötést január hó 10-én lebonyolította. A lebonyolítás folytán 720 pengő árkülönbözet és 60 pengő ügynöki jutalék merült fel. Felperes az első kötésnél megállapított 900 pen­gőt és a második kötés kapcsán felmerült 780 pengőt, összesen 1680 pengőt, mint tőkét és ennek járulékait követelte keresetében alperestől. A 900 pengő valódiságát és lejártát alperes elismerte. A második kötés után érvényesített kártérítési követeléssel szemben alperes védekezést terjesztett elő. Állította, hogy a január hó 9-i levélben foglaltak nem alkalmasak arra, hogy vele szemben fizetésképtelenség megállapíttassék, ehhez képest felperest nem illeti meg a lebonyolítás joga. Ezenfelül tagadta a felmerült árkülönbözet összeg­szerű helyességét. A kikötött áruüzleti szokások 75. §-ának a) pontja értel­mében a fizetésképtelenség beáll, ha a fél önmaga kijelenti, hogy fizetéskép­telen. Az iratokhoz D) alatt csatolt 1939. évi január hó 9-i keletű levelé­ben alperes azt írta felperesnek, hogy ezidőszerint kénytelen tartozását le­fizetni és felperes türelmét kéri, hogy kötelezettségének eleget tehessen. Hozzá­tette, hogy szerencsétlen üzletei teljesen felemésztették üzleti tőkéjét és kény­telen volt rokonaihoz fordulni, akik kezükbe vették ügyei rendezését. Miután pedig ehhez idő kell, kéri, hogy felperes ne csináljon neki hiábavaló költ­séget, mert ezzel csak a kibontakozását akadályozza meg. A bíróság meg­állapítja, hogy a DJ alatti levélben foglaltak teljesen kimerítik azt a tény­állást, amelyet a szokások hivatkozott 75. §-ának a) pontja megállapít. A szokások 76. §-ának a) pontja értelmében, ha az egyik szerződő fél a telje­sítési határidő lejárta előtt fizetésképtelenné válik, a másik fél köteles leg­később a fizetésképtelenség tudomásraj utását követő hétköznapon az ügy­letet annak lejárati határidejére fedezni, illetőleg lebonyolítani és terhére, vagy javára mutatkozó különbözetet a fizetésképtelennel elszámolni. Felpe­resnek az az eljárása tehát, hogy a második ügyletet 1939. évi január hó 10-én lebonyolította, jogos volt. A bíróság a kényszereladást még sem tekin­tette alperes rovására foganatosítottnak, mert a felperes részéről bemutatott E) alatti lebonyolítást igazoló kötlevél fedezeti vételről és nem kényszer­eladásról szól, nem vehette azonban figyelembe a miatt sem, mert a kereset­ben feltüntetett 14 pengő 30 filléres lebonyolítási ár nem felel meg a tőzsdei, illetőleg a piaci áraknak. A bíróság e miatt feljegyzései és szakértelme alap­ján megállapítván, hogy a második ügyletnél figyelemmel az 1939. évi január hó 10-i piaci, illetőleg tőzsdei árakra, az árkülönbözet q-ként 90 fillért tett ki, alperes terhére összesen 540 pengőt állapított meg. Budapest, 1939. évi január hó 30. napján. Politzer Sándor, a választott bíróság elnöke, dr. Klár András választott bíró, Dános Ármin választott bíró, dr. Kende Ernő jog­ügyi titkár. 60160. — Révai-nyomda, Budapest. F. k.: dr. Szende Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents