Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1938 / 11. szám
VI. évfolyam, 11.* szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1938 december 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Szerkeszti: Dr. KENDE ERNŐ tőzsdei h. főtitkár. Felelős szerkesztő: Dr. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egész évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők JOGGYAKORLAT Anyagi jog 68. 423/1938. V. B. Az áruüzleti szokások különös határozatai lisztre és őrleményekre vonatkozó fejezetének 8. §-a szerint a korpát tartalmazó zsákoknak minden egyes szállítmánynál azonos súllyal kell birniok, vagyis a korpa külön kikötés nélkül is egalizálva szállítandó. Ennekfolytán az egalizálásnak nem túlzottan felszámított költségei az eladót terhelik. Nem volt vitás, hogy a kötlevél szerint — a kikötött szokvány-ok 33. §-a első bekezdésének megfelelően — a vételár a hivatalos feladási súly alapján volt fizetendő. Ugyancsak nem volt vitás, hogy a feladáskor a hivatalos mérlegelés elmulasztatott. A kikötött szokványok 33. §-ának 2. bekezdése szerint, ha az eladó a hivatalos mérlegelést elmulasztja, a vevőnek jogában áll a súlyt a lerakodóállomáson hivatalosan megállapittatni és ilyen esetben a hivatalosan megállapított hiányt az eladó a vevőnek megtéríteni tartozik. Ugyanezen § 3. bekezdése szerint azonban, ha a vevő elmulasztja a súly hivatalos megállapítását, a fuvarlevélben kitett súly szolgál az elszámolásra alapul. Kétségtelen, hogy a súly hivatalos megállapítása alatt a vasúti állomáson a vasút megfelelő közegei által eszközölt súlymegállapítás értendő. Minthogy ezt alperes nem vitásan elmulasztotta és ehelyett a saját telepén, községi közeg jelenlétében végezte el a mérlegelést, a fentebb idézett szokványrendelkezés értelmében a fuvarlevélben kitett súly szolgál az elszámolásra alapul. Ennélfogva alperesnek a fuvarlevélben kitett súly és a tényleges súly közötti eltérés alapján súlyhiány címén eszközölt levonása, valamint a szokványoknak meg nem felelő módon eszközöli súlymegállapítás költségei címén eszközöli kétrendbeli levonása nem lévén jogos, alperest ezen összegek megfizetésére kötelezni kellett. Budapest, 1938. évi július 26. napján. Friedlánder Emil egyesbíró. dr. Engel György jogügyi titkár. * Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a folyó év (VI. évf.) október l én megjelent szám helyesen a 9. szám, folyó év november l én megjelent szám pedig a 10 69. 571/1938. Nem volt vitás, hogy alperes 1938 június 27-én, a Sz. Gazdaságtól megvásárolt 100 q, 1938. évi termésű, egészséges, száraz, rostált, vasmegyei, jó átlagminőségíí, 97% tisztaságú biborheremagot mázsánként 50 pengős áron, ab Vasvár vasúti vagonba rakva, 1938 július 11. napjáig történő szállításra, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a biborheremagnak a budapesti tőzsdén vidéki állomásra jegyzett középára, 1938 augusztus 31-éig 50 pengő fölé emelkednék, alperes tartozik a Sz. Gazdaságnak az utóbbi által 1938 augusztus 31-éig terjedő időszakban, előzetesen — mégpedig legkésőbben 48 órával előbb — megjelölendő napon jegyzett középár és az 50 pengős szerződési ár közötti különbözet felét megtéríteni. Ugyancsak nem volt vitás az, hogy felperes a Sz. Gazdaság megbízásából 1938 augusztus 30-án sürgönyileg közölte alperessel, hogy a Sz. Gazdaság az 1938. augusztus 31-i középár alapulvételével kívánja elszámolni az áremelkedés folytán őt megillető háralékos vételárat. Végül nem volt vitás, hogy H. Gy., a Sz. Gazdaság tulajdonosa a peresített ügyletből eredő összes jogait, így az 50 pengőt meghaladó ártöbblet megfizetésére irányuló követelését is felperesre engedélyezte. Felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság kötelezze alperest a szerződési ár és az augusztus 31-i, felperes szerint 80 pengőt kitevő középár közötti, mázsánként 30 pengőt kitevő különbözet felének, mázsánként 15 pengőnek, 100 q-nál tehát 1500 pengőnek és járulékainak megfizetésére. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani. Rámutatott arra, hogy felperes jogelődje nem tett eleget annak a kötelezettségnek, amely szerint előzetesen, mégpedig legkésőbben 48 órával előbb tartozott volna megjelölni azt a napot, amelyet az árkülönbözet megállapításánál alapulvenni kívánt. Felperes jogelődje ugyanis csak augusztus 30-i sürgönyében, tehát elkésetten közölte alperes^ sel azt, hogy az elszámolást az augusztus 31-én jegyzendő középár alapulvételével kívánja megejteni. Ennekfolytán alperes felfogása szerint teljesen elvesztette jogát az árkülönbözet felének igényléséhez. Vitatta, hogy a 80 pengős árat semmiképen sem lehet az elszámolás alapjául elfogadni, mert felperes saját előadása szerint a budapesti tőzsdén, ab vidéki feladóállomás jegyzett középár az irányadó, ez pedig augusztus 31-én is