Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 10. szám

40 TŐZSDEI JOG 11. SZ. A D) és E) alattiakból kitünőleg felperes hajlandónak mutatkozott a kifogásolástól a mintavonásig felmerült kocsiálláspénz megtérítésére abban az esetben, ha alperes annak felmerültét igazolja. Minthogy alperes sem ennek, sem az általa igényelt, a kereseti összeget kitevő kocsiálláspénz felmerültét mind a mai napig nem igazolta és annak felmerültét az általa felmutatott 4 darab fuvarlevélből a bíróság megállapítani nem tudta, alperes ez okból is jogtalanul helyezte levonásba felperes vételárköveteléséből a kereseti követelést, miért is a bíróság alperest a kereseti összeg megfizetésére és mint pervesztest a felmerült költségek viselésére is kötelezte. Budapest, 1938. évi október hó 17. napján. Katona Zsigmond egyesbíró, dr. Duchon Lipót jogügyi titkár. 66. 371/1938. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1500 q biborheremagot vásárolt paritás Győr, waggonba rakva, vagy hajóhoz szállítva, vevő választása szerint. Az áru rendben leszállítást nyert, alperes azonban az árunak a hajóállomáshoz történt szállításával kapcsolatban Győr városa által felszámított kövezetvámot nem fizette meg. Ennek megítélésére irányul a kereset. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy miután a kötlevél szerint az áru paritás Győr waggonba rakva, vagy hajóhoz szállítva történt, ennélfogva nem Győr volt a teljesítési hely, s ha az árut Győrből nem szállították tovább, úgy kövezetvám fel sem merülhetett. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. Minthogy az eladás paritás Győr waggonba rakva, vagy hajón szállítva történt, minthogy az árunak a hajóhoz való szállítása folytán feltétlenül kövezetvám merült fel, minthogy a tőzsdei áruüzleti szokások 31. §-a szerint a teljesítés helyén létező kövezetvámot az eladó viseli, ennek következtében az összegszerűség tekintetében nem vitás kereseti követelés megfizetésében elmarasztalni, egyben mint pervesztest a felmerült perköltségek és illetékek megfizetésére kötelezni kellett. Budapest, 1938. évi október hó 11. napján. Friedlánder Emil a vál. bíróság elnöke, Manovill Alfréd, Wehner Kornél választott bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 67. 406/1938. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségekben marasztalni. Előadta, hogy a szóbanforgó zab június 4-én, a pünkösdi kettős ünnepet megelőző szombat délután érkezett meg a rendeltetési állomásra, a kőbányai pályaudvarra. Ennekfolytán alperes csak június 7-én került abba a helyzetbe, hogy az árut megvizsgálja. 150 q zab annyira megtölti a nagywaggont, hogy csak igen nehezen lehet a waggonba behatolni és az egész árumennyiséget nem lehet alaposan és megbízhatóan megvizsgálni. Minthogy a fizikailag lehetséges vizsgálat azt mutatta, hogy az áru megfelelő, alperes megkezdte a kirakást és csak a zab jelentékeny részének kirakása után vette észre, hogy a waggon alján, a sarokban 4420 kg teljesen használhatatlan, nagy mértékben szemetes áru fekszik. Ezt a 4420 kg-ot a waggonban hagyta és nyomban felhívta felperest közös mintavételre, majd minthogy felperes ezt megtagadta, a tőzsde titkári hivatal útján vétetett mintát a szóbanforgó mennyiségből. Ezen minta alapján, mivel felperes az expertizen sem volt hajlandó megjelenni, egyoldalú expertizt tartatott, amelynek eredményeként a szakértőbizottság 5% értékkevesbletet állapított meg az alperes javára. Ez az értékkevesblet, valamint a kifogásolással, mintavétellel és expertizálással kapcsolatos költségek összege adja a vételárból levont tőkét. Felperes ezzel szemben egyebek közt arra mutatott, hogy nincsen semmi technikai akadálya egy zabwaggon alapos megvizsgálásának, tehát alperesnek, ha kellő gondossággal járt volna el, az állítólagos minőségi hiányt már a waggon megbontása előtt meg lehetett és meg kellelt volna állapítani. A forgalom biztonságát nagy mértékben veszélyeztetné, ha a vevőnek joga lenne az áru megérkezését követő harmadik napon, az árumennyiség túlnyomó részének a vasúti kocsiból való kirakása után minőségi kifogást emelnie. A bíróság alperes védekezését nem találta alaposnak. A szokványok 48. §-ának idevágó rendelkezése szerint, ha a vevő az árut kirakja, mielőtt abból a szokványoknak megfelelően mustrát vonatott volna, az árut nem kifogásoltnak kell tekinteni. Téves az az alperesi álláspont, amely szerint fizikailag lehetetlen a 150 q zabot tartalmazó vasúti kocsinak alapos megvizsgálása, mielőtt a kocsiból a zabnak egy része kirakatnék, mert megfelelő „stecher" segítségével az alapos vizsgálat a kirakás megkezdése előtt is foganatosítható. Ennekfolytán az adott esetben nincsen semmi ok arra, hogy a szokványoknak fentebb említett — a forgalom biztonsága szempontjából nagy fontossággal bíró — rendelkezése ne alkalmaztassak. Ezek szerint tehát alperesnek azon eljárása folytán, hogy az árunak egy részét — mégpedig jelentékeny részét — a vasúti kocsiból kirakta, az árut nem kifogásoltnak kell tekinteni, tehát alperesnek a kifogásolásra alapított, beszámítani kívánt követelése nem volt figyelembe vehető. Minthogy nem volt vitás az, hogy alperes a vételárból a kereseti összeggel felperesnek adósa maradt, beszámítási kifogása pedig a kifejtettek szerint nem volt figyelembe vehető, kötelezni kellett alperest a kereseti összegnek és kamatainak, továbbá mivel ezek szerint teljesen pervesztes lett, az összes perköltségeknek a megfizetésére. Budapest, 1938. évi szeptember hó 28. napján. Dr. Papp Szász Tamás a vál. bíróság elnöke, Fried Izsó, dr. Liptay Lajos választott bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. Mindetl í°£ász' kereskedő és •i...li,...iiii-1iUMau közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)