Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 10. szám

38 TŐZSDEI JOü megindokolta. Minthogy ekként a választott bíróság határozatában foglalt indokokból eljárási szabálysértés nélkül állapította meg hatáskörét, a kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem adott. Budapest, 1938. évi szeptember hó 28. napján. Uzonyi Imre kir. ítélőtáblai tanácselnök. Dr. Gedeon Alajos kir. ítélőtáblai bíró, előadó. Dr. Jókay Sándor a III. fiz. csop. jeli. felr. kir. ítélőtáblai bíró. Anyagi jog 63. 507/1938. Nem volt vitás peres felek között az, hogy a szerződés értelmében paritás Budapest vasútállomás volt az alperes által eladott mák szállítandó. Ily esetben a kikötött áruüzleti szokások 25. a) §-a nyer alkalmazást, amelynek hatodik bekezdése értelmében, ha a vevő az elszállítási rendelkezést kellő időben megadta, az eladó, feltéve, hogy a vevő részéről adandó göngyölet már birtokába jutott, az árut a rendelkezés kézbevételétől számított nyoic napon belül köteles elküldeni. Vitás volt a felek között, hogy alperes, a vevő megfelelő minőségű zsákot küldött az áru elszállításához. A bíróság ennek a kérdésnek a tisztázását feleslegesnek találta, mert megállapította, hogy felperes az elszállítási rendelkezés kézhezvételétől számított 8 napon belül eleget tett szállítási kötelezettségének. A 2. alatti levél tanusága szerint július 16-án alperes kérdést intézett felpereshez, hogy mikor tud szállítani, azzal, hogy a közlés birtokában az elszállítási rendelkezését megadja. Midőn alperes július hó 18-án a 3. alatti tanúsága szerint kérdését megismételte, felperes július hó 20-án a B) alattiban közölte, hogy a fuvarlevelet és az elszállítási rendelkezést küldje el alperes felperesnek, hogy felperes a mákot folyó hó 26-án elszállíthassa. Alperes felperesnek utóbbi közléséből arra következtetett, hogy felperes 26-ára felmondotta a szállítást és hogy ekkor szállítani tartozott. Ez az állásfoglalás azonban téves, mert a szokások 25. a) §-ának alkalmazása esetén az eladót a felmondás nem kötelezi oly értelemben, hogy az esetre, ha az általa megjtlölt napon szállítás nem történik, annak alapján késedelmet lehetne megállapítani. A felek által csatolt levelezés és a tényállás alapján egyébként is azt kellett megállapítani, hogy a július hó 26-ának megjelölése felperes részéről csak a tájékoztatást célozta s késedelmet az ő terhére csak az esetben lehetne megállapítani, ha az elszállítási rendelkezés kézhezvételétől számított, a szokásokban megjelölt határidőn belül nem tett volna eleget szállítási kötelezettségének. Minthogy pedig alperes maga adta elő, hogy a diszpozíciót csak július hó 20-a után adta meg, a bíróság azt állapította meg, hogy a július hó 27-i szállítással felperes késedelembe nem esett. Késedelemről azonban ez esetben azért sem lehet szó, mert a július hó 27-i 4. alatt csatolt alperesi levélben a vevő azt közölte felperessel, hogy a szállításnak feltétlenül aznap kell megtörténnie; 27-én pedig az áru a tényállás szerint valóban elküldetett. Az alperesi ellenkövetelés ezek szerint kellő jogalappal sem rendelkezett. Ettől eltekintve azonban alaptalannak bizonyult amiatt is, mert 1938. évi július hó 27-én alperes az állítólagos felperesi késedelem miatt a szokások 65. §-ának a) pontja értelmében óvást emelvén, azt közölte felperessel, hogy araennyiben az ő vevője tőle kártérítést fog kérni, úgy ezt kénytelen lesz felperesre áthárítani. A bíróság anélkül, hogy ezúttal állást foglalt volna abban a kérdésben, hogy a szokások 65. §-ának a) pontjában érintett késedelemből eredő káron érthető-e a bekövetkezett áralakulás szerint mutatkozó árkülönbözet, azt állapította meg tényként, hogy alperesnek saját előadása szerint sem igényelt tőle a vevője kártérítést, és az alperes kár címén az áralakulás szerint jelentkező árdifferenciát követelt; — úgy hogy alperes a saját álláspontjának és óvásának megfelelően sem követelhetett semmi> felperestől. Az alperesi ellenkövetelés alaptalannak bizonyulván, a bíróság őt az összegszerűen nem vitás kereseti tőkében, annak kamataiban, pervesztessége folytán az okozott kéltségek viselésében elmarasztalta. Budapest, 1938. évi október hó 17. napján. Politzer Sándor a vál. bíróság elnöke, Dános Ármin, Káldor Sándor választott bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 64. 511/1938. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1938 május 14-én 3 waggon, 1937. évi termésű zsupszalmát vásárolt 6 pengő 75 filléres árban paritás Szentgotthárd, prompt szállításra. A minőségért az eladó az első külföldi érkezési állomásig szavatolt. Az első két waggont alperes rendben leszállította, a harmadik waggonra azonban arravaló hivatkozással, hogy Oszkó községből száj- és körömfájás miatt szállítani nem képes, szállítási haladékot kért és kapott is többízben. Legutolsó szállítási határidőként felperes 1938 július 28-át tűzte ki. Alperes e napon az árut Oszkó állomáson be is rakta, azonban feladni nem tudta, mert arról az állomásról német állomásra csakis behozatali engedéllyel lehetett szállítani, miután az fertőzött hely volt. A kötlevélben foglalt kikötés folytán alperes olyan vidékről tartozott szállítani, ahol a feladás tekintetében ilyen korlátozás fenn nem áll, ezért felperes július 29-én óvással élt a tőzsdei szokások 65. §-ának c) pontja alapján és július 30-án közölte alperessel az FI. alatti kárszámláját. Felperes vételárelőleget, árkülönbözetet és egyéb kárt követelt keresetében. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy a kötlevélben foglalt ama kikötés folytán, hogy az eladás paritás Szombathely történt, felperesnek kellett volna gondoskodnia az Ausztriába érvényes behozatali engedélyről, miután felperes tudomásul vette, hogy alperes Oszkó állomásról kívánja a kérdéses vagont feladni, onnan azonban a szájés körömfájás folytán csak kiviteli engedéllyel lehetett szállítani. Minthogy felperes ilyen behozatali engedélyt szerezni nem tudott, nem felperes volt jogosítva az ügylettől elállani és az árut exekutíve az alperes terhére másutt megvenni, hanem alperesnek van joga az ügylettől elállani és felperestől kártérítést követelni. A bíróság az alperes védekezésést alaptalannak találta. A kötlevél szerint alperes paritás Szentgotthárd adott el. Ennek következtében alperes bármely állomásról szállíthatott, mert a paritás