Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 10. szám

VI. évfolyam, 1fr szám Megjelenik minden hé elején BuJapest, 1938 november 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Szerkeszti: Dr. KENDE ERNŐ tőzsdei h. főtitkár. Felelős szerkesztő ; Dr. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egébz évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota ül. emelet cimre küldendők JOGOYAKORLAT Alaki jog 62. 448/1938. v. b. szám. Végzés. A bíróság hatáskörét megállapítja és utasítja alperest érdemi védekezésének előterjesztésére. Indokok. Alperes az alapon kérte a hatáskör leszállítását, hogy a peres felek között korábban számtalan ügylet jött létre, amelyeknél a rendes bíróság hatáskörét kötötték ki. A kereseti ügyletet tartalmazó kötlevélben ugyan bentfoglaltatik a tőzsdebírósági hatásköri kikötés, ezt a kikötést azonban tévedésből nem húzták ki, de bizonyítani kívánta, hogy utólag az alperes elismerte, hogy a kereseti búzaügylet tekintetében sem áll fenn a tözsdebíróság hatásköre. Ha azonban a tőzsdebírósági hatáskör kikötése fennforogna is, az akkor is érvénytelen, mert a kötlevél, amelyben ez a kikötés foglaltatik, nem felel meg a polgári perrendtartás 317. §-ában előírt feltételeknek, nevezetesen nincs két tanú által előttemezve. A bíróság az alperes kifogását alaptalannak találta. Közömbös, hogy a peres felek között korábban létrejött ügyleteknél a tőzsdebíróság, avagy a rendes bíróság hatásköre volt-e kikötve, mert ahogyan abból, hogy a korábban létrejött ügyleteknél a rendes bíróság hatásköre volt kikötve, nem lehet arra következtetést vonni, hogy ugyanezt szándékolták a peres felek a jelen esetben is tenni, épúgy viszont abból, hogy a korábbi ügyleteknél álb'tólag ki volt-e kötve a tőzsdebíróság, nem lehetne következtetni arra, hogy annak a jelen esetben is ki kellett kötve lennie. Ezért a bíróság ezen tényelőadást nem is tette vizsgálat tárgyává és az errevonatkozólag felajánlott alperesi bizonyítást mint feleslegest mellőzte. Az alperes azon bizonyítási indítványát, hogy a felperesi vezérigazgató a kötlevél keltét követőleg elismerte volna, hogy a tözsdebíróság hatásköre nem áll fenn, a bíróság azért utasította el, mert felperesnek semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogv az ilven vagóntételeknél szokásos tőzsdebírósági hatásköri kikötéstől eltekintsen és annak utólagos hatályon kívül helyezéséhez minden ok nélkül hozzájáruljon. Erre annál kevésbé volt szüksége, mert alperes, aki az árut átvette, az ügyletet tehát utólag is jóváhagyta, a tőzsdebírósági hatásköri kikötés miatt csak akkor kezdett panaszkodni, amidőn peres felek között a szállításból kifolyólag már jogvita merült fel. Azt az alperesi védekezést, hogy a kereseti kötlevélből a tőzsdebírósági hatásköri kikötést tartalmazó záradékot a felek tévedésből felejtették el kihúzni, azért nem lehetett figyelembe venni, mert nem lehetett feltételezni alperesről, mint egy nagy földbirtok előkelő tulajdonosáról, vagy annak gazdaságilag képzett intézőjéről, hogy a kötlevélbe feltűnő nagy betűkkel benyomatott és a tőzsdebírósági hatásköri kikötést tartalmazó záradékot el ne olvasta és a tőzsdebírósági hatásköri kikötés ellen, amennyiben az a felek megállapodása ellenére került volna a kötlevélbe, nyomban ne tiltakozott volna, ha pedig a szöveget elolvasta és a kötlevelet kifogás nélkül aláirta, úgy az aláírás következményeit viselni tartozik és a Szabályszerű tőzsdebírósági hatásköri kikötést most utólag joghatályosan nem kifogásolhatja. Végül alaptalannak találta a bíróság alperesnek azt a kifogását is, hogy még ha a kötlevélben szabályszerűen ki is lett volna kötve a tőzsdebíróság hatásköre, úgy az érvénytelen, mert a kötlevél nem felel meg a polgári perrendtartás 317. §-ában foglalt követelményeknek. Alaptalannak találta pedig a bíróság ezt a kifogást azért, mert a tőzsdei választott bíróság hatáskörét nem a polgári perrendtartás, hanem az azt életbeléptető törvény 24. §-a szerint az 1881. LIX. tc. 94. S-a szabályozza, mely a kifejezett írásbeli alávetésen felül más alakszerűséget, tehát tanúk által való előttemezést nem ír elő. Budapest, 1938. évi augusztus hó 5. napján. Dr. Domony Móric, a vál. bíróság elnöke, dr. Országh Sándor, dr. Papp Szász Tamás választott bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. P. V. 10.225/1938. szám. Végzés. A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: Az alperes által felfolyamodásában felhozott az a körülmény, hogy az elsőfokon eljárt választott bíróság az alperes által indítványozott tanúkihallgatás foganatosítása nélkül hozta meg a pergátló kifogás tárgyában határozatát, az 1881. évi 59. tc. 96. §-ában felsorolt alaki sérelmek egyike alá sem sorozható, a felfolyamodásnak ezért helyt adni annál kevésbé lehetett, mert a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának eljárási szabályainak 2."). §-a értelmében a bíróság a felek által felhozott bizonyítékokat szabadon mérlegeli s a perrend szabályaihoz kötve nincs, (amennyiben tehát eleget tesz indokolási kötelezettségének, mérlegelésének eredménye felfolyamodás tárgya nem lehet. Már pedig a választott bíróság azt, hogy az alperes által hivatkozott tanuk kihallgatását miért tartja szükségtelennek, részletesen