Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 4. szám

16 TŐZSDEI JOG 4. PZ. rakta, mihelyt a rejtett 'hibára, illetve a kereskedelmi csalásra rájött, az árut jogosan kifogásolhatta. Minthogy felperes és szállítója a közös mintavonást megtagadták, alperes a tőzsde titkári hivatala útján jogosam vonhatott mustrát, s jogosan tarthatott egyoldalú expertízt. Tekintettel arra, hogy az expertízbizottság 1938. január 21-én az árut visszautasíthatónak minősítette, emiiélfogva alperes az áru vételárával nem tartozik. Ezzel az alperesi védekezéssel szemben a felperes előadta, hogy a tökmag természete olyan, hogy másfél tonnás vagonba szúróval a vágón fenekéig le lehet érni, ha tehát a vágón alja felé tényleg föld és piszok volt, úgy azt nyomban a kirnkás előtt is meg lehetett volna állapítani. Miután alperes ezt a köteles gondosságot elmu'.asz tolta, az áru kirakását január 19-én délután megkezdte, a . a^ónt egész éjszaka őrizetlenül hagyta, a kirakást másnap délelőtt folytatta és a minőségi kifogásolást, amelynél azonban sem rendelkezésrebocsaiasról, sem rejtett hibáról, sem polgáu csalásról szó nem volt, csak a 37 q kirakása után emellé meg, így az áru ki nem lakolt része ellen a tözsdeszokványok 48. §-a alapján löbbé minőségi kifogást nemi emelhetett. Felperes tehát a mintavonáson való részvételét jogosan tagadhatta meg. Polgári csalásról azért nem lehet szó, mert ha a tökmagot megrostálják, a piszok és föld abból kihull, a tökmag megmarad, legfeljebb kevesebb lesz, éppen ezért alperes még ha az áru egy részét nem rakta volna is ki, nem kérhette volna az áru visszautasítását, hanem legfeljebb csak az értékkevesblet megtérítését. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. Alperes az áru kifogásolása tekintetében mulasztást követett el, amennyiben azt a kirakás előtt nyomban nem vizsgálta meg, holott ennek a jelen esetben semmi akadálya nem volt, tekintve, hogy az áru nagy, úgynevezett Gh, tehát másfél tonnát meghaladó vagonban szállíttatott, melybe a szúróval a vágón aljáig be lehetett hatolni. Ellenkeznék a kereskedelmi forgalom biztonságával, hogy a vevő az áru egy részét kirakhassa, azt a telepén lévő vagonba másfél napig nyitva tarthassa és csak másnap, amidőn már majdnem a vágón felerészét kirakta, emelhesse meg minőségi kifogását és bocsáthassa az árut az eladó rendelkezésére. A vevőt terhelő ama korlátozás alól,, hogy az árut nyomban a vagonból való kirakás megkezdése előtt kell megvizsgálni, kifogásolni s a szokványokban a minta megvonására előírt időig érintetlenül hagyni, alperes csak az esetben mentesülne, ha kereskedelmi csalást lehetne megállapítani; ilyent azonban a bíróság megállapítani nem tudott, mert a mintavonásnál eljárt tőzsdei tisztviselő meghallgatása után megállapította, hogy a vagonban talált föld és piszok nem a vágón bizonyos részén volt elrakva, hanem szétszórtan az egész vagonban, ennélfogva ez a minőségi hiány az alperest csak arra jogosította volna fel, hogy az árut a kirakás megkezdése előtt kifogásolja és a kifogásolt áru után a közösen vont minta alapján értékkevesbletet követelhessen. Minthogy a fentebb kifejtettek szerint az árut nem kifogásoltnnk kellett tekinteni, felperest vételár megfizetésében marasztalni kellett. Budapest, 1938. február 1. napján. Politzer Sándor, a vál. bíróság elnöke, Wehner Kon.él vál. bíró, Dános Ármin vál. bíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. Lásd a következő esetet is. 24. 530/1937. V. B. Nem volt vitás, hogy alperes a felperes által 1937. szeptember 13-án leszállított 1:50 q vöröskölesből 75 q-t a vasútnál a vagonból kirakatott. Alperes az áru kirakását a minőségi kifogásolás és rendelkezésre-bocsátás ellenére csak akkor hagyta abba, amikor felperes megbízottja a mintavonás végett megjelent. Tekintettel arra, hogy alperes előadása szerint a kirakott 75 q áru minősége megfelelő volt, alperest ezen mennyiség tekintetében a minőségi kifogástól elállottnak tekintendő, ezért ezen mennyiséget alperes átvenni és ennek — kötlevél szerinti vételárát — felperesnek megfizetni tartozik. Az a tény, hogy alperes a vagonból a 75 q-t kirakatta, nem fosztja meg őt attól, hogy a vagonban hagyott 75 q tekintetében minőségi kifogását fenntartsa. A bíróság szakértelme, de a tanúk vallomása alapján is megállapítja, hogy alperesnek nem volt módjában' a 75 q kirakása előtt a vágón alsó és belső részében elhelyezett zsákolt áru minőségét megállapítani. Olyan esetben ugyanis, amidőn ilyen zsákolt árut zárt vagonban szállítanak, a zsákokat úgy elmozdítani és elhelyezni nem lehet, hogy a vágón alsó és belső részében levő zsákokhoz hozzá lehessen férni és azokat minőségileg meg lehessen vizsgálni. Felperes a vagonban maradt 75 q-nak az azonosságát kétségbe nem vonván', jogtalanul tagadta meg a közös minta vonását és így alperesnek az áruüzleti szokások 51. §-a szerint kötelessége volt a közraktár által hivatalos mintát vonatni. Felperesnek azon kifogása, hogy alperesnek a közjegyző útján kellett volna hivatalos mintát vonatni, azért nem helytálló, mert az áruüzleti szokások 51. §-a szerint abban az esetben, ha az áru nem tőzsde körzetében fekszik, hanem, mint a jelen esetben közraktár területén, elsősorban a közraktár az a hivatalos szerv, amely a mintavonásra jogosult. A közraktár pedig közigazgatási rendészeti szabályok alatt áll, amelynek elfogulatlanságához kétség nem férhet és ezért felperesnek az a kifogása, hogy a közraktár alperes megbízásából járván el, nem lehetett semleges szerv, szintén nem volt figyelembe vehető. A kifejtettek következtében a közraktár által vont hivatalos minta alapján hozott szakértői vélemény felperesre nézve is kötelező hatállyal bír és minthogy ez a szakértői vélemény az árut visszautasította, felperes nem követelheti a 75 q vételárának megtérítését alperestől. Alperesnek az egész 150 q egységes elbírálására alapított védekezését a bíróság azért nem találta helyénvalónak, mert a szóbanforgó áru csekélyebb értékű, a piacon bőségben található és így semmi akadálya sincs annak, hogy alperes ezt a 75 q-t a szükséges 1 vágón mennyiségére kiegészítse. Budapest, 1938. január 5. Szegő Aladár, a vál. bíróság elnöke, Fried Izsó vál. bíró, Elek Ferenc vál. bíró, dr. Duchon Lipót jogügyi titkár. Lásd az előző esetet is. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I)