Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 4. szám

14 TŐZSDEI JOG 4. 87. kereseti ügyletet csak közvetítette. Ügy az F/2 alatt csatolt kötlevélben, mint a 2. alatt csatolt cllenkötlevélben eladóként VV. uradalmi intézősége, vevőként a felperes, az ügylet közvetítőjeként pedig alperes szerepel, ez ezen kötlevelekben foglalt tőzsdebírósági hatásköri kikötés tehát csak a W. uradalomra és felperesre vonatkozhatik, ellenben az nem terjeszthető ki alperesre, mint közvetítő ügynökre. Az igaz, hogy alperes az F/2 alatti kötlevelet saját személyében írta alá és az ügyletre adott előleget is saját személyében vette kézhez, azonban az ügylet megkötésekor figyelmeztette a felperest, hogy az ügylet megkötése csak akkor válik véglegessé, ha azt az uradalom jóváhagyta, mert alperes az ügylet közvetítésére csak fenntartással kapott limitet. Ezt alperes a 3. alatti levélben 1937 október hó 5-én írásban is lerögzítette. Ezzel szemben felperes azt adta elő, hogy az F/2 alatti kötlevélben címzésként azért használta a W. uradalmi intézőség nevét, mert ezzel azt akarta kifejezni, hogy W. uradalomból származó árut vásárolt. Miután alperes az F/2 alatti kötlevelet aláírta, ebben a tőzsdebíróság hatásköre szabályszerűen ki van kötve, ennélfogva felperes csak a tőzsdebíróság előtt indíthatta keresetét alperes ellen, az a kérdés pedig, hogy alperes, mint ügynök, vagy mint szerződő fél felel-e, nem a hatáskör keretébe, hanem a per érdemére tartozik. Csatolta az F/3 és F/4 alatti kötleveleket, melyeket 1936 október 14-én ugyancsak az alperes írta alá saját nevében, ezekben is a W. uradalom szerepelt eladóként és ezek az ügyletek mégis rendben lebonyolíttattak, tehát alperes, aki az uradalom állandó bizományosa volt, mint ilyen az uradalom ügyleteit a saját, nevében is megköthette. A bíróság az alperes kifogását alaposnak találta. Az F/2 alatti kötlevél, amelyre felperes a hatáskört alapítja, W. uradalmi intézőségének van címezve s ebben felperes mint vevő, az uradalom mint eladó, alperes pedig mint az ügylet közvetítője szerepel. Ha felperes alperessel saját személyében kötötte volna meg az ügyletet s őt tekintette volna szerződő félnek, úgy tekintettel arra, hogy a kötlevél a saját blankettáján íródott és az írott szöveget abba ő gépeitette be, kétségtelenül alperest szerepeltette volna eladóként és nem az uradalmat. Igaz, hogy alperes az F/2 alatti kötlevél következő záradékát „a fenti levél tartalmát magamra nézve is kötelezőnek elismerem" aláírta, azáltal azonban nem lépett be az ügyletbe ügyletkötő félként, hanem továbbra is megmaradt közvetítő ügynöknek, aminek a kötlevélben kifejezetten felvan tüntetve. Áll ez különösen azért, mert felperes a 2) alatti ellenkötlevélben is, amelyet mint vevő egyedül írt alá, a W. uradalmi intézőséget szerepelteti eladóként, alperest pedig közvetítőként. Hogy alperes csak közvetítő ügynök volt, ezt igazolják még az F/2 alatti kötlevél kiállítása után kelt 3), F/5 és (F/6 alatti levelek, amelyekben alperes közölte felperessel, hogy neki előbb az uradalommal kell érintkezésbe lépni, mert az ügylet perfektuálása az uradalom jóváhagyásától függ, tekintettel arra, hogy alperes csak fenntartásos limitet kapott. Felperes az alperes ezen közléseit kifogás nélkül tudomásul vette, pedig ha alperes nemcsupán közvetítő ügynök, hanem szerződő fél lett volna, akkor felperesnek az alperes ezen közléseit azzal kellett volna visszautasítania, hogy neki az uradalomhoz semmi köze, mert ő nem az uradalommal, hanem alperessel szerződött. Az F/3 és F/4 alatt csatolt kötlevelek semmiben sem támogatják a felperesi álláspontot, mert abból, hogy alperes azokat saját személyében írta alá és az ezekben körülírt ügyletek az uradalom által mégis rendben lebonyolíttattak, más nem következik, mint az, hogy az uradalom az alperes által közvetített ezen két ügyletet jóváhagyta, de legkevésbé következik az, hogy az F/2 alattiban foglalt ügylet csak azért, mert az F/2 alattit alperes is aláírta, őt mint eladót kötelezné, akkor midőn az F/2 alatti kötlevél semmi kétséget sem hagy fenn aziránt, hogy alperes csak az ügyletet közvetítő ügynök volt. Minthogy a tőz^debíósági hatásköri kikötést szigorúan és nem kiterjesztőleg kell magyarázni, ennélfogva az F/2 alatti kötlevélben foglalt tőzsdebírósági kikötés nem vonatkozhatik alperesre, aki az F/2 alattiban mint közvetítő, s nem mint Ugyletkötő fél szerepel, mindezeknél fogva hatáskör hiányában a pert megszüntetni és felperest a helytelen fellépése által okozott költségek és illetékek megfizetésére is kötelezni kellett. Budapest, 1938. évi január hó 25. napján. Friedlánder Emil, a vál. bíróság elnöke, Pellegrini Félix, vál. bíró, fKáldor Sándor, vál. bíró, dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. P. V. 1758/1938/9. szám. Végzés: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: Az elsőfokon eljárt választott bíróság az F/2 alatt csatolt kötlevél, 2. alatti ' ellenkötlevél és a perbeli adatok alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes nem eladó volt, hanem csupán közvetítette a felperes mint vevő és W. uradalmi intézősége, mint eladó között azt az Ügyletet, amelynek nemteljesítése miatt érvényesíti felperes a kereseti követelést. Minthogy vonatkozó indokaiból helyes a választott bíróságnak az a jogi következtetése is, hogy a kötlevélben foglalt hatásköri kikötés az alperesre mint közvetítőre nem vonatkozik, egymagában az a körülmény pedig, hogy alperes terménybizományos, a bizonyított tényekkel .szemben nem vonja szükségképpen maga után azt, hogy alperes a kereseti ügyletet is bizományosi minőségben kötötte, s ekként a pernek hatáskör hiányából való megszüntetése eljárási szabályt nem sért, felperesnek folyamodása nélkülözi tehát a jogi alapot, a kir. Ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem adhatott. Budapest, 1938. évi február hó 28. napján. Uzonyi Imre s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. Gedeon Alajos s. k. kir. Ítélőtáblai biró, előadó, dr. Jókay Sándor s. k. a III. fiz. csop. jeli. felr. kir Ítélőtáblai biró, szavazó. 22. P. V. 114/1938. A Budapesti kir. Ítélőtábla mint felfolyamodási bíróság, a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága által 1469/1930. v. b. szám alatt hozott ítélet ellen benyújtott felfolyamodás folytán meghozta a következő végzést:«A kir. Ítélőtábla a felfolyamodásnak nem ad helyt. Indokok: Az elsőfokon eljárt Budapesti Áru- és Értéktőzsde választott bírósága áltál hozott ítéletek ellen kizárólag az 1881. évi LIX. tc. 96. §-ának a) — g) pontjaiban taxatíve felsorolt alaki sérelem miatt van helye felfolyamodásnak.