Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 1. szám

2 TŐZSDEI JOG 1. sz. a vevő az elszállítási rendelkezést kellő időben megadta, az eladó, feltéve, ha a vevő részéről adandó göngyölet már birtokába jutott, az árut a rendelkezés kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles elküldeni, mert különben a vevő a 65. §-ban felsorolt jogok egyikét gyakorolhatja. Nem volt vitás peres felek között az, hogy az elszállítási rendelkezést alperes felperesnek július hó 30-án küldte el. A felperes azt állította ugyan, hogy a közbeeső vasárnapra tekintettel a diszpozíció hozzá csak augusztus 2-án érkezett meg. A bíróság felperesnek ezt az állítását azonban a per elbírálása szempontjából közömbösnek tartja, mert feltéve, hogy az elszállítási rendelkezést tartalmazó alperesi levél már július hó 31-én felperesnek birtokában volt, őneki csak az volt kötelessége, hogy ettől a naptól számított 8 napon belül, tehát augusztus hó 8-ig az árut vasúton elküldje. Ebből következik az, hogy alperesnek az óvása, amely szerint az ügylettől elállolt, amenyag-iben felperes már augusztus hó 6-án az árut fel nem adta, jogtalan és időelőtti volt. Tekintettel arra, hogy a kereset alapjául szolgáló szerződés értelmében az eladó az árut a vevő részére a teljesítés helyéről vasúton tartozott elküldeni, abban a kérdésben, hogy az áru elszállításának mikor kell történnie, az ezt a kérdést szabályozó 25/a §-a a szokásoknak nyer alkalmazást és ily esetben a szokásoknak az alperes által felhívott 19. §-a, amely szerint a „Budapesten kívül azonnal teljesítendő ügyleteknél ... az árut az ügylet megkötésétől számított 8 nap alatt kell szállítani," helyt nem foghat, — alperesnek erre a szokványhelyre alapított védekezését figyelembe nem vehette a bíróság. A bíróság a felszámított telefonköltséget teljes összegében megítélte alperes terhére, mert ez a költség a nem tagadott felperesi állítás szerint az alperes átvételi késedelmével kapcsolatban merült fii és ezt azon a címen, hogy az rezsiköltség, felperes nem tartozik viselni. Budapest, 1937. évi november hó 10. napján. Katona Zsigmond egyesbíró, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 3. 472/1936. V. B. számú ítélet indokolásából: Az 1937. évi június 1-i tárgyalást a bíróság berekesztette azzal, hogy ítéletét külön határnapon fogja a peres felek előtt kihirdetni és ezen határnapra a feleket meg is idézte. Ezen végzés kihirdetése után — tehát már peren kívül — a bíróság azt ajánlotta a peres feleknek, hogy kössenek egyezséget és felhívta őket arra, hogy amennyiben az egyezség létrejönne, azt jelentsék be a bíróságnak. Felperes kijelentette, hogy hajlandó azonnal megkötni azt az egyezséget, amelyet a bíróság megállapít, alperesek pedig kijelentették, hogy erre a maguk részéről is hajlandók. A bíróság közölte a peres felekkel, hogy az egyezség szövege, amelyet a felek közös kérelmére megállapított, a következő: stb. Felperes vonakodott ezt az egyezséget aláírni. A bíróság ezután közölte peres felekkel, hogy a tárgyalás berekesztésére és az ítélet kihirdetésére vonatkozó végzését fenntartja. 1937 június 12-én felperes 458/1937. s. i., szám alatt általa új tényclöadásoknak minősített előadásokat tartalmazó kérvényt nyújtott be a bírósághoz, azt kérve, hogy a bíróság engedje meg, hogy ezen új előadásokat szóval előterjeszthesse és hogy a bíróság e célból a tárgyalást újból nyissa meg. A bíróság 1937 június 19-én meghozott végzésével arra utasította a felperest, hogy az ezen kérvényben foglalt, a tárgyalás megnyitására irányuló kérelmét — tekintettel arra, hogy a bíróság eljárási szabályainak 13. §-a értelmében írásbeli beadványok figyelembe nem vehetők — — szóval terjessze elő. Az 1937. évi november 2-i határnapon alperesnek jogi képviselője azt vitatta, hogy peren kívül a peres felek között érvényes egyezség jött létre, amely hatályossá vált akkor, amikor az ábban foglalt feltétel, vagy időhatározás bekövetkezett, amikor a bíróság az egyezség tartalmát megállapította és azt a peres felekkel közölte. Az a körülmény, hogy felperes megtagadta a létrejött egyezség szövegének aláírását, nem változtat azon a tényen, hogy az egyezség perfekt. Felperes azon bírói kérdésre, hogy vitássá teszi-e azt, hogy 1937 június 1-én alávetette magát a bíróság által megállapítandó egyezségnek, kijelentette, hogy ezt nem teszi vitássá. A kifejtettek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek között 1937 június 1-én peren kívüli egyezség jött létre olyképpen, hogy a peres felek az egyezség feltételeinek megállapítását a bíróság tagjaira bízták. Világosan kitűnik ez egyrészt a peres feleknek az 1937. évi június 1-i tárgyalás berekesztése után tett és a tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt kijelentéseiből, másrészt felperesnek az 1937. évi november 2-i tárgyaláson bírói kérdésre adott azon válaszából, hogy nem teszi vitássá azt, hogy a június 1-i tárgyalási berekesztése után alávetette magát a bíróság által megállapítandó egyezségnek. A bíróság tagjai ezt a megbízást elvállalták, az egyezség feltételeit megállapították, az egyezség szövegét írásba foglalták és azt a peres felekkel közölték. A bíróság tagjainak ezen nyilatkozata folytán a peres felek által teljes érvénnyel megkötött egyezség anyagi tartalma kitöltetett. Kiemeli a bíróság, hogy az egyezségkötésnek az a módja, hogy a peres felek a perben eljárt bíróság tagjaira, mint a vitás kérdéseket egyrészt a perből, másrészt szakértelmük folytán ismerő bizalmi emberekre bízzák az egyezség feltételeinek megállapítását és azután a bíróság tagjai által megszövegezett egyezséget bírói egyezség formájába foglalják, a tőzsdebíróság előtt évtizedek óta szokásos, gyakran igénybevett egyezségkötési mód, amelynek az a célja és lényege, hogy a vitás kérdéseket, azokat alaposan ismerő, pártatlan szakemberek döntsék el, de olyan formában, hogy a felek békés megegyezésre irányuló szándéka az üzleti összeköttetés fenntartása, vagy a személyes jóviszony megóvása érdekében kifejezésre jusson és a bíróság tudomása szerint még nem volt eset arra, hogy a felek valamelyike nehézségeket gördített volna az elé, hogy ily módon megkötött egyezség bírói egyezség formájába foglaltassék. Felperes azáltal, hogy a bíróság tagjai által megszövegezett egyezséget aláírni vonakodott — ami annál szokatlanabb és feltűnőbb, mert éppen felperes volt az, aki az egyezségkötésnek ezt a módját az adott esetben javaslatba hozta —,