Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 1. szám

1. sz. TŐZSDEI JOG 3 megakadályozta ugyan azt, hogy a per bírói egyezséggel nyerjen befejezést, azonban felperesnek ez a magatartása nem érinti a fentiek szerint létrejött peren kívüli egyezség érvényét, mert a peren kívüli egyezség megkötése nincsen semmiféle alakisághoz kötve, tehát már akkor érvényesen létrejött, amikor a felek a fentebb idézett egybehangzó kijelentéseket megtették. Ezt az egyezséget a felperes csak az általános magánjogi szabályok aiapján támadhatná meg, azonban nem is állította azt, hogy az egyezséget kényszer, tévedés, vagy megtévesztés hatása alatt létesítette volna. Minthogy a kifejtettek szerint a peres felek a köztük felmerült vitát peren kívüli egyezséggel, elintézték, a bíróság nem foglalkozhatott a felek úital a per érdemére vonatkozólag előadottakkal, hanem ítéletében annak kimondására kellett szorítkoznia, hogy felperes az egyezségben elvállalt kötelezettségét teljesíteni tartozik. Minthogy az egyezség szerint felperes az abban meghatározott tökét és perköltséget 1937 június 9-ig tartozott volna alperesnek megfizetni, kötelezni kellett őt úgy a töke, mint a perkölség június 9-től járó törvényes kamatának megfizetésére is. Továbbá, minthogy felperes adott okot arra, hogy az egyezség megkötése után is költségek merültek fel, ezeknek megfizetésére is őt kellelt kötelezni. Budapest, 1937 november hó 4. napján. Schwarz Jakab, a vál. bíróság elnöke, Bartha Imre, dr. Papp-Szász Tamás vál. bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. 4. 583/1937. V. B. A bíróság állandó gyakorlata, hogy elmaradt hasznot csak az esetben ítél meg, ha a vevő kellő időben értesítette az eladót, hogy az árut drágábban továbbadta s hogy így a szállítási határidő be n«m tartása elmaradt hasznától fosztaná meg a vevőt. A bíróság megállapítja, hogy a kellő időben való értesítésnek felperes részéről legkésőbb a rendelkezés megadásakor, vagyis 1937 szeptember 20-án kellett volna megtörténnie. Ilyen értesítés azonban a felperes részéről nem történt, pedig a jelen esetben felperest e tekintetben még fokozottab kötelezettség terhelte, egyrészt, mert a kötlevélbeli ár és a továbbeladási ár között igen nagy különbözet volt, másrészt azért is, mert a kötlevélben kikötött szállítási határidőt a peres felek hallgatólag meghosszabbították anélkül, hogy ennek határidejét írásban pontosan megrögzítették volna. Felperes tehát elmaradt hasznot nem követelhet, hanem miután alperes szerződésellenes árut szállított, őt csak a szállítás határnapján érvényben volt napi ár alapján mutatkozó különbözet illeti meg. Budapest, 1937 november 12. napján. Dr. Domony Mór a vál. bíróság elnöke, Káldor Sándor, Weisz János választott bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 5. 669/1937. V. B. Nem volt vitás peres felek között, és ezt a bíróság tényként állapítja meg, hogy az alperes által felperesnek eladott 25 q lucernamag alperes választásában volt szállítandó; ehhezképest a felmondás joga őt, az eladót illette meg. Nem volt vitás a felek között az sem, hogy az ügylet Budapesten volt teljesítendő. Nem volt vitás, hogy alperes 1937. évi november hó 18-án este postára adott A) alatti ajánlott levélben azt közölte felperessel, hogy a 25 q lucernamagot november 20-ára felmondja. Tényként állapítja meg a bíróság peres felek előadása alapján azt is, hogy az A) alatti felmondólevelet felperes 1937. évi november hó 19-én. a reggeli órákban kapta kézhez és hogy az abban foglalt közlés ellen, hogy alperes az árut november 20-ára felmondja, nem tiltakozott, sőt alperesnek november hó 20-ára szóló felmondását saját vevőjének az F) alatt, felperes által csatolt levél tanúsága szerint november hó 19- én továbbadta oly értelemben, hogy vevőjével szemben is felmondta az árut november 20-ára, elküldvén egyben neki az A) alatti felmondó levélhez mellékelt kiutaló levelet (utalványt) és mintázási engedélyt. Alperes nem tagadott előadása alapján a biróság tényként állapítja meg továbbá, hogy az alperes által megküldött mintázási engedély felhasználásával felperes, illetőleg az ő vevője az árut a közraktárban november hó 20- án délelőtt megtekintette. Tényként kellett megállapítaná, hogy az A) alatti felmondólevélben megjelölt határnapon, november hó 20-án felperes, illetőleg az ő vevője az árut nem vette át. a vételárat nem fizette ki s hogy emiatt november hó 21-én kelt óváslevelében alperes azt közölte felperessel, hogy átvételi és fizetési késedelme miatt az ügylettől eláll, mintha az meg sem köttetett volna. Az alperesi óváslevél birtokában, november hó 22-én felperes a B) alatti óvást intézte alpereshez, ebben kifejtette álláspontját, hogy a szokások 16. §-a értelmében a felmondási idő Budapesten teljesítendő szerződésnél legalább 2 nap, amiből az következik, hogy alperes november hó 19-én érkezett levelében közölt felmondás — tekintettel arra, hogy 2l-e vasárnapra esett — legkorábban november 22-ére szólhatott érvényesen; megírta a B) alattiban, hogy 22-én az áru átvétele végett jelentkezett a közraktáraknál, ott azonban azt közölték vele, hogy a 25 q lucernamag le van tiltva. Végül a teljesítésre ebben a levélben 3-napos póthatáridőt adott alperesnek. A póthatáridő sikertelen letelte után 1937. évi november hó 24-i keletű C) alatt csatolt levelében az áruüzleti szokások 65. §-ának d) pontja alapján a teljesítés helyén és idejében a szerződéses és az átlagos tőzsdei ár között mutatkozó különbözetet követelte alperestől. Az áruüzleti szokások 16. g-a a következő rendelkezéseket tartalmazza: „A felmondási idő Budapesten teljesítendő szerződésnél legalább két nap, vidéken teljesítendő szerződésnél legalább öt nap. A felmondás napja a felmondási időbe nem számíttatik be. Ha a felmondás vasárnapon vagy ünnepen történt, az esetben a legközelebbi hétköznap tekintendő a felmondás napjának. A felmondási időt a közbeeső vasárnapok és ünnepek nem szakítják félbe. A felmondási idő utolsó napja a teljesítés határnapjának tekintetik. Ha ez a nap vasárnapra vagy ünnepre esik, a teljesítésnek a legközelebbi hétköznapon kell megtörténnie."