Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám

2 TŐZSDEI JOG 1. SZ. A bíróság foganatosította S. tanú kihallgatását, akinek vallomását a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmazza. A tanú határozott és minden tekintetben szavahihetőnek tünő vallomását a bíróság az eljárási szabályok 27. §-ára való hivatkozással, eskütétel nélkül is teljes bizonyító erejűnek fogadta el s e vallomás alapján tényként megállapította, hogy az ügylet cca 60%-os csiraképességi és fajazonossági garanciával, de minden tisztasági garancia nélkül, jött létre. A tanúvallomás mellett, felperes eskü alatti kihallgatása alkalmából előadandó — nyilván a felperesi álláspontot megerősítő —, tényállítások a tanú vallomását amugysem ronthatván le, a bíróság felperes eskü alatti kihallgatását mellőzte. Felperesnek azt az érvelését, hogy annak folytán, hogy az áru a 2. alatt csatolt számlában a Veiőmagvizsgáló állomás bizonylatában, valamint a szakértői jegyzőkönyvben mag gyanánt jelöltetett meg, az áru magasabbrendüségére és az azzal egybekötött kiváló tisztasági minőségére kell következtetni, amiből viszont az folynék, hogy alperes a felperes által állított feltételek mellett felel az áru minőségéért, a bíróság azért nem fogadta el, mert a nem vitás 80 pengős q-kénti ár az akkor érvényben volt, a legjobb minőségű árura vonatkozó 120 pengős átlagos ár mellett az áru alacsonyabbrendü minőségét tanúsítja. Ezek megállapítása után a bíróságnak feladata volt eldönteni, hogy alperes mily térítéssel tartozik — az adott feltételek mellett — felperesnek. Minthogy alperes tagadásba nem vette, nem vitás, hogy felek az áruból közös mintát pecsételtek. Bár alperes azt állította, hogy felperes őt az expertizhez nem hívta meg, nem vonta kétségbe, hogy a szakértőbizottság az áru minőségét a közösen vont minta alapján állapította meg. Ennélfogva a szakértőbizottság, a közösen pecsételt minták alapján hozott véleménye alperesre nézve is kötelező, a bíróság által megállapított ügyleti feltételek mellett. E megállapított feltételek szerint, minthogy alperes tisztasági garanciát nem vállalt — a cukorrépamag pedig csiraképességre megfelelt —, felperesnek alperes a cukorrépamag után kártérítéssel nem tartozik. A leszállított 1240 kg vörösmamutrépamagnál azonban a szakértőbizottság véleménye szerint a megállapított tényállás értelmében garantált cca 60%-os csiraképességgel szemben csak 50%-os csiraképesség áll fenn. Minthogy alperes csak „cca" 60%-os csiraképességért vállalt szavatosságot, s minthogy a „cca" „körülbelül" megjelölés a kereskedelmi gyakorlatban úgy a mennyiség, mint a minőség tekintetében általában 5%-os megengedett eltérést jelent, alperesek joga volt 55%-os csiraképességű árut szállítani. Az eltérés ehhez képest csupán 5%-ot tesz ki. Az 5%-os csiraképességi hiány pontosan 8.33 %-ot jelent, melynek ellenértékét alperes felperesnek megtértem tartozik. Minthogy alperes a nem tagadott kereseti előadás szerint 1240 kg. vörösmamutrépamagot szállított, az alperes állal megtérítendő értékkevesblet 82 pengő 34 fillért tesz ki. Alperesnek azt a védekezését, hogy a Vetőmagvizsgáló útmutatója szerint 55—75%-ig terjedő csiraképességi garancia esetén 9%-os eltérés van megengedve, amiből alperes szerint az következik, hogy az ilyen keretben jelentkező eltérésért az eladó a vevőnek nem felel, a bíróság nem fogadta el, mert az útmutató szerint megengedett eltérés, amint az az útmutató 41. oldalán foglaltakból is következik, kereskedők között létesítelt ügyletekre nem nyer alkalmazást. Minthogy a vörösmamutrépamag csekélyebb csiraképességéért járó ellenériéket alperes az előbb kifejtetlek alapján felperesnek megtéríteni tartozik, egyúttal megtéríteni tartozik felperesnek ennek az árunak a minőségi megvizsgálására fordított és pedig a Vetőmagvizsgáló állomási és szakértőbizottsági díjak 14 pengő 40 fillért kitevő összegének megfelelő részét, vagyis 7 pengő 20 fillért. Mindez alapon a bíróság alperest 89 pengő 54 fillér tőkében és annak kamataiban marasztalta, ezt meghaladó követelésével pedig felperest elutasította, s ennek megfelelően a felmerült költségek viselésére is pervesztessége arányában alperest kötelezte. Budapesten, 1936. évi november hó 26. napján. Politzer Sándor s. k. a vál. bíróság elnöke, Erdély Zsigmond s. k. Wehner Kornél s. k. választott bírák. dr. Duchon Lipót s. k. jogügyi titkár. 2. I. A vevő, aki külföldi eladójával szemben arra kötelezte magát, hogy a vételárat effektív külföldi valutában fogja megfizetni, késedelembe esik akkor, ha csak pengőben hajlandó a vételárat megfizetni. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy az eladó tudta azt, hogy a vevőnek a kötelezettség vállalásakor nincsen külföldi valutája és nincsen engedélye a külföldi valutában való fizetésre. II. A külföldi pénznemben kirótt tartozás pengőben lerovása esetén a külföldi javára fizelendő pengőösszeg kiszámítására a 300/1936. M. E. sz. rendelet az irányadó, amelynek értelmében kártérítési követelés átszámításánál csupán a Magyar Nemzeti Bank által a lejárat napján közzétett hivatalos árfolyam vehető figyelembe. 244/1936. V. B. szám. I. Közbenszóló ítélet: A bíróság megállapítja, hogy alperes felperesnek kártérítéssel tartozik és megállapítja azt is, hogy a felperes által eszközölt kényszereladás szabályszerű volt. Az alperes állal felperesnek fizetendő kártérítés összegének megállapítása céljából a biróság megkeresi a Magyar Nemzeti Bankot annak közlése iránt, hogy a szóbanforgó, svájci frankban meghatározott kártérítési követelés a 300/1936. M. E. számú rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alá esik-e és ha igen, hogy mi az irányadó felár mértéke. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes 1935. december 23-án 5000 q tengerit vásárolt felperestől, mázsánként 5.65 svájci frankos áron, fob dunai állomás, 1936 április havában szállítandólag, minőségi szavatossággal az első magyar kirakási állomásig, hajóokmányok első felmutatásakor elsőrangú Zürichre szóló bankcsekkel fizetendőleg. Felperes az árut 1936. áprilisában alperes rendelkezésének megfelelően feladta és neki 1936. április 15-én a hajófeladási okmányt az X. bank útján fizetés céljából bemutatta. Alperes fizetési kötele-