Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám

1. n. TŐZSDEI JOG 3 zettségének teljesítését megtagadta, miért is felperes 4.85 svájci frankos áron kényszereladást eszközölt és követelte alperestől a mázsánként 0.80. összesen tehát 4000 svájci frankot kitevő árkülönbözet 206.50 pengős árfolyamon átszámított pengöellenértékének, S260 pengőnek megfizetését Minthogy alperes felperes felszólításának r.em tett eleget, kérte ót ezen összegnek és járulékainak megfizetésére kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a költségekben marasztalni. Előadta, hogy felperes budapesti képviselője és a peresített ügyletet közvetítő ügynök az ügylet megkötésekor tudták, hogy alperesnek még nincsen engedélye a vé.elárnak svájci frankban való lefizetésére és nincsen még svájci frankja, csak ígérete van illetékes helyről arra. hogy a szükséges svájci frankokat meg fogja kapni. Alperes mindent elkövetett, hogy a szükséges svájci frankokat megszerezze és ez sikerült volna is akkor, ha felperes hajlandó lett volna nem román, hanem más származású tengerit szállítani. Minthogy azonban felperes mereven ragaszkodott ahhoz a jogához, hogy román tengerit szállítson és alperes ennekfolytán nem szerezhette meg a svájci frankokat, felajánlotta felperesnek azt. hogy a tengerit pengőfizetés ellenében átveszi, a svájci frankban kirótt vételárat olyan árfolyamon számítva át pengőre, amilyen árfolyamon a Magyar Nemzeti Bank a román tengeri behozatalára svájci frankot kiutalt — vagyis 206.50 pengős árfolyamon — és utasította az X. bankot arra. hogy a fuvarokmányok bemutatásakor az így mutatkozó pengőösszege: fizesse ki felperesnek. Felperes nem volt hajlandó a vételárat pengőben elfogadni. Vitatta, hogy felperesnek ilyen körülmények között nem volt jósa a vételárnak svájci frankban való kifizetéséhez ragaszkodni, illetve, hogy alperes, miután a pengőben való fizetésre hajlandó volt. nem tekinthető a fizetéssel késedelmes félnek. Ezen felül tagadta a kényszereladás megtörténtét, az árkülönbözet felmerültét és összegszerű helvességét. Vitatta, hogy felperes olyan dunai állomáson tartozott volna a kényszereladást eszközölni, ahol az ár a legkedvezőbb volt és állította, hogy Budapesten, ahol az állítólagos kényszereladás eszközöltetett, a legkedvezőtlenebb volt az ár. mert it; csak nagyon kevés cégnek állott svájci frank a rendelkezésére, úgy hogy szinte tetszésük szerint szabhatták meg a vételárat. Végül azt vitatta, hogy felperes a svájci frankban megállapí ott árkülönbözetnek csak a hivatalos árfolyamon átszámított pengőellenértékét követelhetné alperestől, mert a 300 1936. M. E. számú rendelet értelmében csak bizonvos. a rendeletben tüzetesen meghatározott esetekben jár felár, a kártérítési követelés pedig nem tartozik ezen esetek közé. A bíróság alperes védekezését a jogalap tekintetében nem találta alaposnak. Kétségtelen, hogy alperes 1935. decemberében arra kötelezte magát a külföldi felperessel szemhen. hogy a peresített ügylet tárgyát tevő áru vételárát effektív svájci frankokban fogja neki megfizetni. Alperes ezen kötelezettségén mit sem változtat az a körülmény, hogy felperes állítólag tudta azí. hogy alperesnek az ügyletkötés időpontjában még nem volt engedélye a svájci frankban való fizetésre és nem volt meg a szukséies svájci frankja. Ugyanis ha alperes annak tudatában, hogy egyelőre nincsen engedélye es nincsen svájci frankja, mégis kötelezettséget vállalt arra. hogy bizonyos idő múlva felperesnek svájci frankokat fog fizetni, akkor ennek a kötelezettségvállalásnak az érvényén nem változtat az. hogy ezt a helyeztet esetleg felperes is ismerte. Nem volt ví.ás az sem, hogy felperesnek a szerződés értelmében joga volt román tengerit szállítania. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között felperes nem volt köteles a vételárat — bármilyen árfolyamon is átszámítva — pengőben elfogadni, tehát, hogy alperes fizetési késedelembe esett azáltal, hogy a fizetni kötelezett effektív svájci frankok helyett csak pengőben volt hajlandó á vételárat megfizetni. Ennekfolytán felperesnek joga nyilt arra. hogy alperes fizetési késedelme folytán a kikötött szokványok 72. §-ának bi pontja értelmében kényszereladást eszközöljön, amit a Ji alatti szerint 1936. április 16-án. tehát kellő időben meg is tett. A bíróság a J alattival, valamint az X. bank 1936 április 18-iki. felperes által felmutatott levelével bizonyítottnak találta azt, hogy felperes tényleg foganatosította a kényszereladást és hivatalból beszerzett adatok alapján szakértelmével megállapította, hogy a kényszereladás a napi árak figyelembevételével eszközöltetett, tehát, hogy a felmerült árkülönbözet és egyéb kár alperest terheli. Nem volt figyelembe vehető alperes azon álláspontja sem. hogy felperesnek a kényszereladást nem Budapesten kellett volna eszközölnie, mert a kötlevél feltételeiből, valamint abból a körülményből, hogy alperes a saját előadása szerint pengőfizetés ellenében Budapesten akarta átvenni az árut. megállapítható, hogy a teljesítés helye Budapest volt A kifejtettekből következik, hogy alperes a kényszereladás folytán felmerült árkülönbözetet felperesnek megtéríteni tartozik. Minthogy azonban felperes a svájci frankban mutatkozó árkülönbözet pengőegyenértékének megfizetésére kérte alperest kötelezni és a svájci franknak pengőre való átszámításánál a svájci frank hivatalos árfolyamán felül bizonyos felárat is figyelembe venni kívánt, a bíróság az összegszerűség kérdésére tekintettel nem hozhatott végitéletet Ugyanis ezidö szerint a 300 1936. M. E. számú rendelet irányadó a külföldi pénznemben kirótt tartozás pengőben lerovása esetén a külföldi javára fizetendő pengőösszeg kiszámítására vonatkozólag. A bíróság kétségesnek találta azt. hogy külföldi pénznemben meghatározott kártérítési követelés pengőben lerovása esetén az adós a rendelet értelmében tartozik-e a hivatalos árfolyamon felül felárat is fizetni és ha igen. milyen mértékű felárat tartozik fizetni. Kétség esetében arról, hogy fizetendő-e felár, valamint az irányadó felár mértékéről megkeresésre a Magyar Nemzeti Bank ad nyilatkozatot, amely a bíróságra kötelező. Az alperes által fizetendő pengőösszeg tehát csak a Magyar Nemzeti Bank nyilatkozatának beérkezte után lesz megállapítható és a végitélet csak akkor lesz meghozható. II. Végítélet: Alperes köteles felperesnek stb ... Indokok: A biróság közbenszóló Ítéletében megállapította azt hogy az alperes a felperesnek kár-