Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám

12 TŐZSDEI JOG 3. SZ. és járulékaira szállított le, ellenben fenntartotta magának a jogot, hogy a F. N.-féle kárkövetelését külön perben érvényesíthesse. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy miután a felperes alperesnek 1936 július 31-én történt abbeli kijelentését, hogy új bemutatást kiván eszközölni, tudomásul vette, miután felperes 1936 július 31-én új rendelkezést adott, ennélfogva a tőzsdeszokványok 56. §-a szerint Budapesten kivüli szállításról lévén szó, hat napon belül tartozott a bemutatást eszközölni, a hat nap, iha azt július 31-től számítjuk, csak augusztus 6-án, ha pedig a diszpozíció kézhezvételétől számítjuk, úgy csak augusztus 7-én járt volna le, minélfogva felperes július 5-én még idő előtt élt óvással kártérítés miatt. Minthogy ezek szerint az alperes nem esett szállítási késedelembe, a ifelperesnek kártérítéssel nem tartozik. Tagadta a felszámított kár összegszerű helyességét, mellyel kapcsolatban azt is vitatta, hogy felperes elmaradt hasznot nem követelhet, mert a bíróság állandó gyakorlatához képest alperest kellő időben nem értesítette, hogy az árut drágábban továbbadta, hogy tehát a szállítás elmaradása esetén a felperes elmaradt haszontól esnék el, másrészt tagadta, hogy a F. N.-féle továbbadás és a peres felek között létrejött ügylet között okozati összefüggés állana fenn. A bíróság alperesnek az összegszerűség kivételével előterjesztett egyéb védekezését alaptalannak találta. A bíróság a felek egyező előadása, nemkülönben a becsatolt levelek alapján nem vitás tényként megállapította, hogy az alperes által elsőízben leszállított árut a tőzsdei szakértőbizottság 1936 július 30-án visszautasította. Megállapította továbbá, hogy alperes másnap, vagyis a tőzsdeszokványok 56. §-ában előírt időben közölte felperessel abbeli készségét, hogy új bemutatást kiván eszközölni. Ügyszintén megállapította azt is, hogy felperes 1936 július 1-én új diszpozíciót adott, amelynek kapcsán megkérdezte alperestől, hogy hol és mikor történik a szállítás, mert felperes a feladási állomáson kívánja az árut megtekinteni és minőségileg átvenni, megállapította végül, hogy erre a'peres augusztus 3-án azt válaszolta, hogy néhány napon belül közölni fogja, hogy melyik feladóállomáson tekinthető meg a szóbanforgó 350 q napraforgómag, majd augusztus 5-én táviratban értesítette a felperest, hogy az áru az alperes vállalj ai telepén tekinthető meg. A tőzsdeszokványok 56. §-a szerint, amennyiben Budapesten kivüli szállításról van szó, úgy a szakértőbizottság véleményének kihirdetésétől számított 6 napon belül kell az új bemutatást eszközölni. Minthogy a hatodik nap, tekintve, hogy az expertiz 1936. évi július hó 30-án történt, augusztus 5-e volt, minthogy azáltal, hogy felperes 1936 július 31-én új diszpoziciót adott, az új bemutatás határideje nem tolódott ki, minthogy a nem vitás tényállás szerint felperes az alperes azon táviratát, hogy az áru megtekintése iránt sürgősen intézkedjék, csak augusztus 5-én, tehát a teljesítés utolsó napján délelőtt V2I2 órakor kapta meg s így sem technikailag, sem fizikailag nem lehetett már abban a helyzetben, hogy aznap délután az árut akár személyesen, akár Csehszlovákiában lakó vevője útján megtekinthesse, a bíróság úgy találta, hogy az alperes szállítási késedelembe esett, minélfogva felperesnek kártérítéssel tartozik. A bíróság nem ítélte meg az elmaradt hasznot, egyrészt azért, mert a kereseti kötlevélben kikötött szállítási határidő, továbbá a felperes és vevője, F. N. között kikötött szállítási határidő nem esik egybe, holott a bíróság állandó gyakorlata szerint az elmaradt haszon megítélésének egyik feltétele, hogy az alapügylet és a továbbeladási ügylet között a kapcsolat fennforogjon. De nem tartotta be a felperes a bíróság állandó gyakorlata értelmében megkívánt másik feltételt, nevezetesen azt, hogy az alperessel kellő időben közölte volna, hogy az árut drágábban továbbadta, hogy tehát a szállításhoz fontos érdeke fűződik, mert különben elmaradt hasznától esik el. Ennek a figyelmeztetésnek annál is inkább meg kellett volna történnie a felperes részéről, mert augusztus hó 3-án, tehát két nappal a teljesítési határidő lejárta előtt, alperes még azt a kijelentést tette, hogy néhány napon belül fogja közölni, hogy az áru honnan kerül elszállításra és a felperes ezt minden megjegyzés nélkül tudomásul vette. Minthogy a bíróság megállapítása szerint augusztus eleje a napraforgómag tekintetében olyan előrehaladott idény, hogy akkor már árut alig lehet beszerezni, tehát felperes nem juthatott abba a helyzetbe, hogy az árut másutt beszerezze és így saját vevőjével fennálló szállítási kötelezettségének eleget tegyen, ennélfogva kártérítés gyanánt a felperes részére azt a polgári hasznot ítélte meg, amelyet mint exportőr a napraforgómagnak külföldre való szállítása esetén elérhetett volna s amelyet saját szakértelméhez képest a 350 q napraforgó után 350 pengőben állapított meg. Ezen összeg megfizetésében alperest kártérítési kötelezettségének a folyományaként elmarasztalta. — Minthogy alperes a jogalap kérdésében teljesen pervesztes, ennélfogva a bíróság alperest, bár az összegszerűség tekintetében jelentékenyen pernyertes, mégis a marasztalási összeggel arányban álló perköltségek és illetékek megfizetésére is kötelezte. — Budapest, 1936. évi október hó 15. napján. — Szegő Aladár, Braun Arnold, dr. Latzkó Vilmos tőzsdetanácsosok, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. Minden fogász, kereskedő és közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a TŐZSDEI JOG-ot Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)