Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám

14 TŐZSDEI JOG 4. sz. a lehetővé tétele, hogy a gazdaadós az őt fenyegető csődöt és a kényszeregyességi eljárást elkerülvén, újból fizetőképessé legyen és gazdasági egyensúlyát helyreállítsa. Ez a cél azonban csak úgy érhető el, ha a gazdaadós a védettség ideje alatt gazdaságának üzemét zavartalanul folytathatja, terményeit a piacon elhelyezheti, a befolyó vételárat üzemében felhasználhatja, illetőleg azt a rendeletben megállapított minimális fizetések teljesítésére fordíthatja és pedig anélkül, hogy a rendelet értelmében korlátozás alá eső korábbi tartozásainak a rendeletben meghatározott mértéken túl való visszafizetésére kötelezhető volna. A gazdaadósnak célbavett szanálását súlyosan akadályozná, esetleg lehetetlenné tenné az, hogy ha a védett gazdaadós annak tétetnék ki, hogy terményeit eladván, azoknak vételárát nem készpénzben kapná meg, hanem vevőjének, akinek történetesen valamely korábbi, korlátozás alá eső követelése áll fenn vele szemben, joga volna készpénzfizetés helyett ellenkövetelésének beszámításával teljesíteni. Nem egyeztethető azonban össze a rendeletet alkotó kormányhatóság intenciójával másfelől az sem, hogy a rendelet 5., 6. és 7. §-aiban foglalt szabályokkal ellentétben a védett gazdaadós hitelezői ne a rendeletben meghatározott mértékben és módozatok mellett kapjanak kielégítést. Az alperes által kívánt beszámítás foganatosításával ez az elv szintén sérelmet szenvedne. A rendelet szelleméből kiolvasható biztosítani kívánt gazdasági szempontokat a jogszabályok is alátámasztják. A kifejtettek szerint a gazdaadós védett birtokán termett mezőgazdasági terményekre vonatkozó vételárkövetelés különleges rendeltetésű, s ehhez képest egyben különleges jogi természettel is rendelkezik. A magánjog szabályai szerint vannak bizonyos követelések, amelyek az általános jogelvek szerint, mint kedvezményezett követelések a velük szemben való beszámítást nem tűrik meg. Ilyen az önhatalommal elfoglalt dolgok visszaállítására vonatkozó követelés, az a követelés, amely szándékosan elkövetett tiltott cselekményből származik, a letevőnek a letét visszaadása iránti követelése és a haszonkölcsönadó visszakövetelési joga. Ilyenek végül az olyan kötelemből eredő követelések, amelyeknél a szolgáltatás tárgya megállapodás szerint, vagy a kötelem természeténél fogva meghatározott célra fordítandó, idetartozik különösen a tartás iránti követelés. Mindezeknél az adóst úgy kell tekinteni, mint aki a beszámítás iránti jogáról lemondott. A 14.000/1933. M. E. sz. rendelet fent ismertetett céljaiból folyik, hogy a védett ingatlanon termelt gazdasági termékek vételárára irányuló követelés a kötelem természeténél fogva szintén azt a különleges célt szolgáló követelés, hogy a védettség ideje alatt a mezőgazdasági termékekből befolyó vételár egyfelől a gazdaság további zavartalanul biztosított folytatására, másfelől a rendeletben meghatározott keretekben a gazdaadós hitelezőinek kielégítéséül szolgáljon. Ez a különleges rendeltetés a 14.000/1933. M. E. sz. rendeletet kiegészítő 16.200/1933. M. E. sz. rend. 5. §-ából is levezethető.* * Az ítélet — helyszűke miatt itt nem közölt — indokolása részletesen kifejti és alátámasztja ezt a megállapítást. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez készült indokolás szerint (III. kötet 667. oldal) az a jogszabály, hogy amennyiben valamely követelés le nem foglalható, azzal szemben a beszámítás jogával élni nem lehet, a fentebb érintett és a tervezett indokolásában ugyancsak megtárgyalt, a beszámítást akadályozó körülményeknél általánosabb jelentőségű. Amennyiben érvényes az a szabály, hogy bizonyos kötelmekbe azok különleges természeténél fogva más követelések beszámítása meg nem engedhető, az idézett szabály ugyancsak általános érvényességűnek és minden jogrendszerben létezőnek minősítendő. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete azonban az indokolás szerint e szabályt — minden esetre a hozandó törvény szempontjából csak annyiban tartja alkalmazandónak, „amennyiben a nem kapcsolatos ellenkövetelésektől tagadja meg a beszámíthatóságot". „Ellenben nyilvánvaló méltánytalanság volna" — folytatja az indokolás —, „ha a törvény azt sem engedné meg az adósnak, hogy ugyanazon jogviszonyból eredő ellenköveteléseit beszámításra használhassa stb." Errevaló tekintettel a tervezet 1311. §-ának 1. bekezdése kimondotta, hogy le nem foglalható követelésbe csak oly ellenkövetelést lehet beszámítani, amely ugyanazon jogalapból ered. A polgári törvénykönyv törvényjavaslata 1040. §-ának 1. bekezdésében ezt a rendelkezést fenntartotta és változatlan megmaradt az Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának 1273. §-ában is. Mindez alapon az általános jogelvekből folyó élő hazai jogszabálynak kell minősíteni azt a jogtételt, hogy a le nem foglalható követelés különös rendeltetésű vagyontárgy lévén, abba vagy egyáltalában nem, vagy legfeljebb a tervezetben, illetőleg a javaslatokban megjelölt feltételek fennforgása esetén lehet beszámítást foganatosítani. Minthogy pedig az alperesi ellenkövetelés nyilván nem ugyanabból a jogalapból ered, mint a felperes által érvényesített vételárkövetelés, azt kellett megállapítani, hogy a beszámítás joga a bíróság előtt fekvő esetben alperest abból az okból sem illeti meg, mert a kereseti követelés kedvezményezett, végrehajtás alá nem vonható követelés és hogy alperesnek ehhez képest nem volt joga, hogy készpénzfizetés helyett ellenkövetelésének beszámításával teljesítsen. Mindezekre való tekintettel alperesnek az a védekezése, hogy a gazdavédelemről szóló 14.000— 1933. M. E. sz. rendelet a beszámítás kérdésében rendelkezést nem tartalmazván, a beszámítást tehát nem is tilthatja el, és hogy ennek következtében alperes a beszámítás jogával élhetett, figyelembe nem volt vehető. Alperes hivatkozott arra, hogy más hasonló törvényes rendelkezések, így pl. a csődtörvény és a kényszeregyességi eljárásról szóló rendelet a beszámítást megengedi, amiből arra következtetett, hogy a beszámítás jogától ez esetben — különösen amiatt, mert szorosan értelmezendő ú. n. szükségjog alkalmazásáról van szó — szintén nem üthető el. A csődtörvényben foglalt rendelkezések azonban, még az esetre is, ha joghasonlóságnál fogva a csődtörvény rendelkezéseit ezúttal megfelelőleg alkalmazni lehetne, nem érintik a fent megállapítottakat. A csődtörvény 38. §-a általában a beszámítást csak az esetben engedi meg, amennyi-