Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám

12 szám TŐZSDEI JOG 43 letet sem volt hajlandó megkötöttnek elismerni, felperes kénytelen volt ezen ügyletet a saját terhére lebonyolítani és így megilleti őt a szerződéses ár és a március 9-i piaci ár közötti különbözet. Felperesnek mint ügynöknek nem volt sem joga, sem kötelessége az ügyletet alperes helyett lebonyolítani. A bíróság azonban megvizsgálta azt, vájjon felperes ezen eljárása folytán mint megbízás nélküli ügyvivő nem követelheti-e mégis az általa az ügy ellátására fordított összegek megtérítését alperestől? Jogszabály az, hogy a megbízás nélküli ügyvivő, ha eljárása nem is állt az ügy urának érdekében és nem is felelt meg az ügy ura feltehető akaratának, az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint ilyenkor is követelheti az ügy urától az ügy ellátására fordított összegek megtérítését. Ha igaz volna tehát az, hogy felperes az eladótól a szóbanforgó árut átvette, akkor követelhetné alperestől az általa kifizetett vételár és a napi áraknak megfelelő kényszereladási ár közötti különbözet megtérítését, mert ezen különbözet összegével alperes gazdagodott volna azáltal, hogy felperes eljárása folytán az eladó árkülönbözeti igényét vele szemben nem érvényesítette. A bíróság mégis mellőzte annak vizsgálatát, vájjon felperes vonatkozó tényállításai megfelelnek-e a valóságnak, mert hivatalos feljegyzések alapján a saját szakértelmével megállapította, hogy a kérdéses időben az árpa ára nem csökkent, úgy hogy alperestől árkülönbözet megtérítését az eladó maga sem követelhette volna jogosan, tehát alperes felperes eljárása folytán nem gazdagodott. A kifejtettek ! alapján felperest keresetével el kellett utasítani és őt kellett a perköltség viselésére is kötelezni. Budapest, 1934. évi október 5. napján. Katona Zsigmond, Berger Mór, Weisz János tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. 50. „Megtekintve és m,?nősí,«i'eg jóváhagyva" kikötések melletti vásárlás esetén is köteles az eladó az ániüzleti szokások 44. §-a értelmében egészséges árut számítani. A rendkívül mayfy mértékben zsizsikes ára egészségesnek nem tekinthető. 619./1934. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes az A) alatti ikötlevéllel 1934 aug. 14-én 1050 mm sörárpát vásárolt felperestől, ab va^ut Ujszász, megtekintve és minőségileg jóváhagyva. Az ezen mennyiségre 19"4 sz^otember 12-én a 123.739. számú vagonban leszállított 150 mm árpát alperes teljes zsizsikesség miatt nem hajlandó átvenni. Felperes ennekfolytán — jogfenntartással — alperessel közös mintát pecsételt. Módosított kereseti kérelme szerint arra kérte alperest kötelezni, hogy a szóbanforgó árut vegye át és annak 2242.40 pengő ellenértékét és ennek járulékait neki fizesse meg. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Előadta, hogy Kertész nevű tisztviselője felperes raktárában megtekintette a felperes által eladásra, illetve tulajdonképpen elcserélésre ajánlott sörárpát és azt teljesen egészségesnek és kitűnő minőségűnek találta. A felperes által leszállított első bárom nagy vagon valóban teljesen kifogástalan árut tartalmazott is. A negyedik vagonban szállított sörárpa nagy mértékben zsizsikes volt, miért is alperes azt kifogásolta, felperes pedig elismervén, hogy az áru nem megfelelő minőségű, ezt a vagont visszavette. Az ötödik vagonban szállított árpa ismét igen nagy mértékben zsizsikes volt, miért is alperes ezt is kifogásolta; ennél a vagonnál azonban felperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel az ügylet tárgya az A) alatti kötlevél szerint alperes által megtekintett és minőségileg jóváhagyott áru, alperes ezt a vagont tekintet nélkül a zsizsikkességre, átvenni tartozik. Felperes álláspontja téves, mert a szokványok 44. §-a szerint az eladó akkor is egészséges árut köteles szállítani, ha a vevő kijelentette, hogy az árut megszemlélte és jónak találta. A szóbanforgó tétel azonban olyan nagy mértékben zsizsikes volt, hogy az egészségesnek nem tekinthető. A zsizsikesség oka vagy az, hogy felperes rosszul kezelte az árut, vagy az, hogy a szóbanforgó tétel nem az alperes tisztviselője által megtekintett áruból származik. Az utóbbi esetben alperesnek a szokványok 47. §-a alapján volt joga az áru átvételének megtagadására. Utalt még arra, hogy a kötlevél szerint az eladó a belföldi végállomásig vállalta a minőségi garanciát, amiből kitűnik, hogy alperesnek feltétlenül meg volt a kifogásolási joga. Az előadottak alapján kérte a közös minta megvizsgálását és az áru egészségtelen voltának megállapítása alapján felperes elutasítását. Felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy a zsizsikes áru nem tekinthető egészségtelen árunak, már csak azért sem, mert zsizsikteleníthető. Megjegyezte, hogy lehetséges ugyan, hogy a szóbanforgó áru zsizsikes volt, de akkor bizonyára a vagonban lett zsizsikes. Csalást felperes nem követett el. A csalást alperesnek kellene bizonyítania; ennek ellenére felperes felajánlja minden hivatalnokának és saját magának kihallgatását annak bizonyítására, hogy a szállítás az alperes tisztviselője által megtekintett tételből történt és hogy neki nem is volt annyi más áruja, hogy abból két vagont szállíthatott volna. Nézete szerint az A) alatti kötlevél azon nyomtatott kikötése, amely szerint az eladó a minőségi garanciát a belföldi végállomásig vállalja, tárgytalannak tekintendő azon, a kötlevélbe külön beleírt kikötés folytán, amely szerint az áru megtekintetett és minőségileg jóváhagyattatott. Előadta, hogy az alperes által kifogásolt negyedik vagont valóban visszavette, de csak azért, mert olyan nagy céggel, mint alperes, senki sem pereskedik szívesen. Alperes fenntartotta azon álláspontját, hogy az ilyen nagy mértékben zsizsikes áru egészségtelennek tekintendő. Azt, hogy kicserélésnek kellett történnie, Kertész nevű tisztviselője bizonyíthatja. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Igaz ugyan, hogy az A) alatti kötlevél szerint alperes megtekintett sörárpát vásárolt minőségileg is jóváhagvva és, hogy ezen kikötés folvtán az A) alatti köüevél nyomtatott szövegében lévő azon kikötés, amelv szerint a minőségi garancia a belföldi végállomásig az eladó felperest terheli, tárgytalanná vált, mégis a kikötött áruüzleti szo-