Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám

44 TŐZSDEI JOG 12. szám kások 44. §-a értelmében az eladó felperes egészséges árut lett volna köteles szállítani. A bíróság megvizsgálta a felek által közösen — bár felperes által jogfenntartással — vont mintát és megállapította, hogy a szóbanforgó sörárpa rendkívül nagy mértékben zsizsikes. Az ilyen rendkívül nagy mértékben zsizsikes áru pedig a bíróság megállapítása szerint egészségesnek nem tekinthető. Minthogy tehát a fentiek szerint felperes nem egészséges árut szállított, a kikötött áruüzleti szokások 44. §-a értelmében pedig az áru minőségeért annyiban az adott esetben is felelős volt, hogy egészséges árut lett volna köteles szállítani, alperes jogosan járt el, amikor ezen nem egészséges áru átvételét megtagadta. A kifejtettek alapján a felek által egyébként előadottak vizsgálata nélkül, a rendelkező rész szerint kellett határozni és minthogy felperes téliesen pervesztes lett, őt kellett a perköltségek viselésére kötelezni. Budapest, 1934. évi szeptember hó 18. napján: Katona Zsigmond. Berger Mór, Dános Ármin választott bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. 57. Az áruüzleti szokások 71. §-a értelmében, ha az egyik szerződő fél a teljesítési határidő lejárta előtt kijelenti, hogy teljesíteni nem fog, úgy a szerződéshez hű fél számára hármas választási jog nyílik meg, amelynek értelmében fedezeti vételt is eszközölhet; ez azonban a szerződéshez hű félnek csak joga és nem kötelessége. Az a szerződő fél, akinek a szemben álló fél, az ellenkötlevelet felhívás ellenére nem küldi be, az árúüzleti szokások 4. §. a) és b) pontjaiban meghatározott választási jogának gyakorlásával nem késedelmeskedhet. Késedelmes fedezeti vétel esetén a bíróság csak azt az árkülönbözetet itéli meg, amely a kellő időben eszközölt fedezeti vétel esetén felmerült volna. A fedezeti vételnél felmerült jutalékot a bíróság akkor is megállapítja, ha waaát a fedezeti vételt helyesen eszközöltnek nem fogadja el. Ily esetben azon összeg után számítandó a jutalék, amely a helyesen eszközölt fedezeti vétel mellett felmerült volna. 564/934. ítélet. Indokolás: Felperes alperestől a hatáskör tárgyában hozott végzésben részletesen kifejtett ténvállás szerint 1934 július 9-én 8—10 napon belül leendő szállításra 150 q lencsét vásárolt. Miután alperes az árut nem szállította le. felperes 1934 július 21-én fedezeti vételt eszközölt: az így felmerült 2.700 P. árkülönbözet és 108.28 P. egyéb költség megtérítésére indult a kereset. Alperes érdemben is azzal védekezett, hogy felperessel ügyletet nem kötött, ügyletkötésre N. N.-nek meghatalmazást nem adott. A bíróság alperesnek ezt a védekezését a hatáskör tárgyában hozott végzésben részletesen kifejtett indokolás szerint alaptalannak találta; a bíróság ezt az álláspontját az ügv érdemében hozott döntésben is fenntartja. Alperes a felszámított árkülönbözet ellen öszszegszerűségi kifogást is emelt. Hivatkozott arra, hogy alperes az ügvlet, illetőleg a szállítás megtagadását a közvetítő ügynökkel, a fedezés napját jóval megelőzőleg közölte, ezt a közlést ügynök felperesnek továbbadta, felperes tehát köteles lett volna a közlés megtörténte után nyomban fedezeti vételt eszközölni. A bíróság alperes összegszerűségi kifogását részben alaposnak találta. Igaz ugyan, hogy az áruüzleti szokások 71. §-a értelmében, ha az egyik szerződő fél a teljesítési határidő lejárta előtt kijelenti, hogy teljesíteni nem fog, úgy a szerződéshez hű fél számára hármas választási jog nyílik meg, amelynek értelmében fedezeti vételt is eszközölhet; ez azonban a szerződéshez hű félnek csak joga és nem kötelessége s amennyiben a választási joggal nem él, úgy az ügylet továbbra is érvényben marad, — azonban a jelen esetben nem az áruüzleti szokások 71. §-át, hanem a 4. §-t látta a bíróság alkalmazandónak. Felperes ugyanis E) alatti 1934 július 12-i levelében az általa aláírt kötlevél megküldése mellett felhívta alperest az ellenkötlevél beküldésére. Nem vitás az, hogy alperes az ellenkötlevelet nem küldte be. Ennek következtében az áruüzleti szokások 4. §-a, a) és b) pontja értelmében választási jog nyílt meg arranézve, hogy az ügylet elismerését a felperes bírói úton követelhesse, vagy az ügyletet az áruüzleti szokások 65. §, c) pontja értelmében lebonyolíthassa. Felperes nem választotta a 4. §, a) pontjában részére biztosított jogot, hanem miután július 16-án az ügynöktől is értelsült arról, hogy alperes az ügyeletet nem állja és ennélfogva az ellenkötlevél visszaküldését többé már nem várhatja, ügyvédje útján július 18-án óvást emelt, újabb ügyvédi és személyes eljárást helyezett kilátásba és ezek sikertelensége után 21-én fedezeti vételt eszközölt. A bíróság megállapítása szerint felperes eljárása csak annyiban nem felelt meg a szokványok előírásának, hogy felperesnek óvását már július 17-én kellett volna elküldenie és annaik sikertelensége folytán a fedezeti vételt már július 18-án, de legkésőbb július 19-én eszközölni kellett volna. Ehhez képest a bíróság tekintettel arra, hogy — bár a lencse hivatalos jegyzés tárgyát képező cikk, sem az ügyletkötés napján, sem július 19-én nem voltak hivatalosan megállapított árfolyamok, — a július 19-én volt és saját szakértelmével felülvizsgált piaci árakat vette figyelembe és alperest az ezen árak figyelembevételével kiszámított árkülönbözet megfizetésére kötelezte. Alaptalannak találta a bíróság alperesnek azt a kifogását is, hogy a felperes által beküldött kötlevél aláírását és magát a teljesítést azért tagadhatta volna meg, mert a felperes által bebeküldött kötlevél az évjárat megjelölésében az ügynöki kötjegytől eltért. Nem merülhetett ugyanis fel kétség a bíróság megállapítása szerint arra nézve, hogy csakis 1934. évi termésű lencséről volt az ügyletkötésnél szó. A felszámított költségek közül a bíróság megítélte a fedezeti vételnél felmerült jutalékot, azonban csak a bíróság által megállapított alacsonyabb fedezeti vételár után számítva, 52.50 P összegben. Budapest, 1934 október 5-én. Dr. Koós Zoltán, Pellegriny Félix, dr. Perl György s. k., tőzsdetanácsosok, választott bírák. Dr. Móra Zoltán jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I)