Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám

30 TŐZSDEI JOG 8—9. szám követő 30 inpon *J1 pyujioUa be a bírósághoz, a szokván3'ok 69. §-a értelmében ezen igénye elenyészett. A kifejtettek alapján a felek által egyébként előadottak vizsgálata nélkül a rendel­kező rész szerint kellett határozni és; minthogy felperes teljesen pervesztes lett, őt kellett a per­költségek viselésére kötelezni. — Budapest, 1934. évi április hó 23. napján. Dr. Klár András sk. egyesbíró, dr. Engel Gyögy sík. jogügyi titkár. 43. Az árúüzleti szokások 74. §-ában biztosított azon jogokat, hogy amennyiben a szerződés több időszakban, vagy több részletben teljesítendő, úgy késedelem esetében a szerződéshez hű fél a még le nem járt kötelezettsége tekintetében is le­vonhatja a késedelem következményeit, csak az a fél gyakorolhatja, akit semmiféle mulasztás nem terhel s aki a másik fél késedelmére semmi­féle vonatkozásban sem szolgáltatott okot. Az, aki mielőtt erre jogos oka lett volna, — kijelenti, hogy az ügylettől annak még nem teljesített része tekintetében előáll, ilyen szerződéshez hű félnek nem tekinthető. A teljesítés megtagadása a 71. § értelmében csak jogot ad a szerződéshez hű félnek az azon­nali fedezésre, de nem teszi azt kötelességévé. 121/934. Indokok: A bíróság megállapítása sze­rint az a körülmény, hogy alperes a január 11-én és 12-én kiváltott vagonok vételárát csak január 14-én, a január 19-én ki váltott vagon vételárát pedig csak január 21-én fizette meg felperesnek, nem tekinthető olyan késedelemnek, amelynek alapján alperest joghátrányokkal lehetne sújtani, mert a fizetésnek ilyen mérvű kitolása általában toleráltatik. Ennek folytán felperesnek január 20-án nem volt joga az ügyletnek még nem telje­sített részétől elállni. Alperes a január 22-én kiváltott negyedik va­gon vételárának 447 pengőt kitevő részét nem vitásan csak február 17-én fizette meg a felperes­nek. Állította, hogy ez a fizetés sem volt késedel­mes, mert ő áruszámlát nem kapott és így egészen a kereset benyújtásáig nem is tudta, hogy mivel tartozik felperesnek. Felperes ezzel szemben azt állította, hogy áruszámlát küldött és hogy alperes felperes leveleiből is ismerhette felperes követelé­seink összegét. A bíróság ezen ténykérdés tisztázá­sát nem tartotta szükségesnek, mert meggyőződése szerint felperes elállása akkor sem lett volna jog­szerű, ha alperes állítása nem is nyerne igazolást. A szokványok idevágó 74. §-a — eltérően a Szok­ványok régebbi rendelkezésétől — igen messze­menő jogokat biztosít a szerződéshez hű félnek akkor, amikor megengedi, hogy nemcsak azon rész­letek tekintetében járjon el a 65—70. §§-ok értel­mében, amely részletek tekintetében a másik fél késedelmes volt, hanem megengedi ezt a még le nem járt kötelezettség tekintetében is. A 74. § ezen rendelkezését, tartalmának szigoránál fogva is szorosan kell értelmezni.. A bíróság felfogása sze­rint a 74. §-ban biztosított jogokat csak az a fél gyakorolhatja, akit semmiféle mulasztás nem ter­hel, aki a maga részéről a szerződést pon­tosan betartotta és a másik fél késedelmére semmiféle vonatkozásban nem szolgáltatott okot. A bíróság úgy találja, hogy ez a feltétel a jelen esetben nem forog fenn. Felperes, még mielőtt erre jogos oka lett volna, január 20-án, majd 25-én kijelentette, hogy az ügylettől annak nem telje­sített része tekintetében eláll. Felperes tehát maga sem tekinthető a szerződéshez hű félnek; alpe­resnek pedig felperes ezen magatartása folytán komoly kétségei lehettek aziránt, hogy felperes szállítási kötelezettségének eleget fog-e tenni és számolnia lehetett azzal, hogy a szállítási kötele, zettség nem teljesítése folytán felperessel szem­ben a hátralékos vételár összegéhez képest jelen­tékeny kártérítési követelése merül fel. A 447 pen­gőnek ilyen körülmények között késedelmes fize­tése sem jogosította fel tehát felperest az ügylet­től való elállásra. A kifejtettekből következik, hogy felperes az­által, hogy az A) alatti szerződés szerint február­ban szállítandó 600 mm tengerit alperesnek nem szállította le, szerződésszegést követett el, aminek következményeit viselni tartozik. A bíróság azt a felfogást, amely szerint a telje­sítés megtagadása már magában véve kötelessé­gévé tette volna alperesnek az azonnali fedezést, nem osztotta, mert a 71. § szerint ilyen esetben az azonnali fedezés a vevőnek csak joga, de nem kötelessége. Ennek ellenére a február 13-i felpe­resi levél vétele után alperesnek már nem volt joga felperes rovására tovább is függőben hagyni az ügyletet, és akkor — február 15-én — már kö­teles lett volna fedezni magát. Eltekintve ugyanis attól, hogy a kérdéses időben a tengeri árának állandó és tartós emelkedése már észlelhető volt és így alperes kárenyhítési kötelezettségénél fogva tartozott volna a fedezeti vételt nyomban fogana­tosítani, amint meggyőződött arról, hogy felperes szállítani nem fog, különösképpen kötelessége volt ez azért, mert február 10-én kelt levelében kifeje­zetten azzal az indokolással hívta fel felperest a szóbanforgó tengeri leszállítására, hogy gyára tkülöwben nyersanyag hiánya miatt üzemében aka­dályozva lenne és így késedelem esetén kénytelen volna a tengerit felperes terhére megvenni. Ezen levél folytán ugyanis felperes joggal hihette azt, hogy elállásának legrosszabb esetben is csak az lehet a következménye, hogy alperes az akkori napi árakon fedezi magát. A kifejezettek alapján tehát a március 7-én esz­közölt fedezeti vétel nem volt felperes terhére tör­téntnek tekinthető és a bíróság csupán a február 15-i napiárak alapján mutatkozó különbözetet ítélhette meg alperesnek. Budapest, 1934. május 14-én. Steiner Marcel, Bartha Imre, Dános Marcel tőzsdietanácsosok, választott bírák, dr. Engel •György jogügyi titkár s. k. 44. Áruüzleti szokások 44., 49. §-ai, minőségi kifogás: egészségre ártalmas tartalom. Rejtett hiba. Bár az áruüzleti szokások nem tartalmaznak intézkedést arra az esetre, ha az eladó által szál­lított áru rejtett hibában szenved, szokványvétel­nél sem üthető el a vevő a későbbi minőségi ki­fogás megemelésétől, midőn az átvett árunak rej­tett hibája van. Ilyen esetben a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezései és az annak alapján kialakult birói gyakorlat veendő figye­lembe. A bíróságnak ehhezképest azt kellett vizs­gálnia, hogy a felperes által vitatott hiánya az

Next

/
Thumbnails
Contents