Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 4. szám

4. szám TŐZSDEI JOG 15 gazdálkodott. Alperes az E) alatti községi bizonyítvány helyreigazításaként előadta, hogy a 210 kataszteri holdból csupán 189 kataszteri hold az ö tulajdona, mert a többi 21 kataszteri hold a feleségéé. Tényként kellett tehát megállapítani, hogy alperes a kereseti követelés alapjául szolgáló és a felperes által F) és G) alatt csatolt részletes elszámolásokban szereplő gabonahatáridőügyletek megkötése idején 258 kataszteri holdon gazdálkodott. Az 1930. évi XXII. t.-c. 43. §-ának 4. pontja szerint azok a mezőgazdasági termelők, akik akár mint tulajdonosok, vagy haszonélvezők, akár mint haszonbérlők legalább 100 kataszteri holdnyi területen gazdálkodnak, tőzsdei határidőügyleteket köthetnek. Ugyanezen törvény 44. §-ának 1. bekezdése szerint az ilyen megengedett határidőügyleten alapuló követelés akkor nem érvényesíthető bírói úton, ha a követelés játékból eredő nyereség. Ugyanezen szakasz 2. bekezdése szerint játék esete akkor forog fenn, ha az eladott vagy megvett árúmennyiségnek a szerződő felek termelésével való aránytalanságából nyilvánvaló, hogy a szerződő felek szándéka már a szerződés megkötésekor sem irányult árú tényleges szolgáltatására, illetőleg átvételére és az ügyletnek a nyerészkedésen felül biztosítási vagy egyéb megengedett gazdasági célja nem volt. A bíróság az F) alatti szerint 1930 február 22-én lebonyolított 300 q magyar márciusi rozs és 600 q magyar márciusi buza vételi ügyletek tekintetében megállapította, hogy ezek az ügyletek a 258 kataszteri holdnyi területen gazdálkodó alperes termelésével szemben aránytalanságban nincsenek és miután nincsen bizonyíték arra nézve sem, hogy ezen ügyleteknél pusztán játékra irányuló szándék forgott fenn és hogy azoknak árbiztosítási célja nem volt, az ezen ügyletekből eredő felperesi követeléstől a bírói jogsegélyt megtagadni nem lehetett. Ellenben az előbb említett ügyleteikkel egy időben fennállott és a. G) alatti szerint 1930 április 24-én lebonyolított 300 q májusi buza vétele a bíróság megállapítása szerint már nem állott arányban az alperes termelésével és így a bíróság az ebből érvényesített 1195 pengő felperesi követelést és az azután felszámított 160 pengő időközi kamatot nem ítélte meg. Levonva ezt az összesen 1355 pengőt kitevő összeget, marasztalni kellett alperest a fennmaradó 1622 pengő tőke, annak 1933 január 1-től járó 6 százalékos kamatai és a perveszteség arányában megállapított perköltség megfizetésében, ellenben felperest keresetének többi részével el kellett utasítani. Budapest, 1934. évi február hó 7. napján. Dr. Klár András, Braun Arnold, Dános Ármin, tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Zeitler Sándor, jogügyi tiijkár. 19. Gazdálkodó saját termésének eladása esetén, ha a leszállított mennyiség a kötlevélben kikötött mennyiségnél a vevő kívánságára eszközölt kiválogatás folytán kevesebb lesz, az így elmaradt szállításért a termelő kártérítéssel nem tartozik. Tőzsdebíróság 2400/1928. sz. részítélet. A bíróság a kihallgatott N. N., de különösen felperes X. Y. nevü cégtag'jának saját vallomása alapján kétséget kizáró módon állapította meg azt, hogy az adásvétel tárgyát az alperesi uradalom saját termésű burgonyája képezte. Ezt igazolja egyébként az A) alatti kötlevélnek az alperesi uradalom intézőjének kívánságára utólag rávezetett azon nyilatkozata is, amely szerint felperes megbízottja kinyilatkoztatta, hogy „a burgonyát a helyszínén láttam és jónak találtam." Miután saját termés eladása esetén a termelő nem tartozik többet szállítani, mint amennyi termett, miután felperes nem is állította, hogy alperes a felperes által megtekintett termésből másnak adott volna le és szállított volna le burgonyát, alperes nem volt felelőssé tehető azért, hogy a burgonyának felperes kívánságára történt kiválogatása folytán a leszállított mennyiség a kötlevélben kikötött 750 mm-ával szemben 450 mm-ra csökkent. Miután a felperes a helyszínén látott és jónak talált árut vásárolt, eltekintve azon már kiemelt körülménytől, hogy az ügylet tárgyát a termelő saját termése képezte, alperes nem volt felelőssé tehető azon< kárért sem, amely a leszállított 450 mm-ból 300 mm-ának felperes által történt visszautasítása, alperes által történt visszavétele és így a leszállított mennyiség további csökkenése folytán érte. A bíróságnak ezen álláspontjánál fogva nem kellett foglalkoznia azzal, vájjon felperesnek, tekintettel a burgonya nem vitás áresésére, nem volt-e módjában magát óvásban fedeznie és így a tovább eladási hasznot a maga részére biztosítania. 20. Gazdálkodó saját termésének eladása. Gazdálkodó részéről oly időben történt eladásnál, amikor a termés még lábon áll, ha a kötlevélben nincs is kifejezetten kikötve, hogy saját termés az ügylet tárgya, azt kell vélelmezni, hogy az ügylet tárgya saját termés volt. Tőzsdebíróság 759/1933. sz. ítélet. Felperes azt adta elő leszállított keresetében, hogy alperestől 1933 szeptember 4-én az A) alatti kötlevél szerint 600 kg. lóheremagot vásárolt, alperes azonban csak 126 kg.-ot szállított le. A le nem szállított 474 kg. lóheremagot felperes alperes terhére megvásárolta és követelte tőle a 203.82 pengőt kitevő árkülönbözetnek és járulékainak a megfizetését. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani. Elsősorban azzal védekezett, hogy ő gazdálkodó, aki csak a saját termését adta el, ennek pedig a cséplőrész kiadása és a megrostálás után fennmaradó része nem tett |ki többet a tényleg leszállított 126 kg. lóheremagnál. Állította, hogy felperes fia, akivel ő az ügyletet kötötte, az ügylet megkötésekor kifejezetten kijelentette, hogy amennyiben alperes termése kevesebb lesz, mint az eladott 6 mm., akkor csak a tényleg termett menynyiséget tartozik felperesnek leszállítani. Felperes rámutatott arra, hogy az A) alatti kötlevélben nincsen feltüntetve az, hogy alperes a saját termését adta el felperesnek és tagadta az alperes által vitatott külön megállapodás létrejöttét. A bíróság alaposnak találta alperesnek azon védekezését, amely szerint ő a saját termését adta el felperesnek és azt, ami neki termett, felperesnek tényleg le is szállította. Alperes ugyanis nem vitásan gazdálkodó és a peresített ügyletet olyan időpontban létesítette — szeptember 4-én — amikor a termése még lábon állt, nyilvánvaló tehát, hogy csupán a saját ter-