Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - A tőzsdebíróság új eljárási szabályai

4 TŐZSDEI JOG 10. szám 44. Az áru minőségi kifogásolása alapján a ve­vőt a K. T. 349. §-a értelmében megillető igény, ha a kifogásolás kellő időben megtörtént, beszá­mítási kifogás alakjában a K. T. 349. §-ában elő­írt 6 hó eltelte után is sikeresen érvényesíthető. Ha azonban a vevő ezen igény érvényesítése cél­jából az eladóval szemben a törvényben előírt 6 hó eltelte után pert indított és ezen perben a K. T. 349. §ia alapján elévülés okából elutasíttatott, úgy ezen igény tekintetében res judicata forog fenn és a vevő ezt az igényt többé az ellene az eladó által vételárhátralék címén indított perben beszámítási kifogás gyanánt sem érvényesítheti. 98/1933. Vb. ítélet: A bíróság megállapítja, hogy felperesnek alperes ellen hátralékos vételár fejében 165 pengő 90 fillér tőke és 1931. augusz­tus 27-től járó 6%-os kamatai erejéig követelése áll fenn; a perköltségek peres felek között kölcsö­nösen megszüntettetnek. Indokok: A kereseti elő­adás szerint alperes tartozik felperesnek meg- és átvett búza hátralékos vételára fejében az A.) alatt csatolt könyvkivonatban részletezett 365 pengő 90 fillérrel. Felperes keresetét a per során az alperes védekezésének előterjesztése után 200 pengővel leszállította. Alperes kérte felperest le­szállított keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy ugyanazon szállításból kifolyólag, amelyből felperes hátralékos vételárkövetelését származtatja, a peres felek között a választott bí­róságnál 257/1932. szám alatt per folyt. Ezen pert alperes indította a felperes ellen az alapon, hogy a felperes által szállított, kellő időben kifo­gásolt, megmintázott és megexpertizált árú minő­ségi hiánya miatt értékkevesblet és egyéb költsé­gek címén 297 pengő 89 fillér követelése áll fenn. Ezen perben a választott bíróság alperest kerese­tével elutasította, mert úgy találta, hogy alperes a minőségi hiányból kifolyólag támasztott igényét a K. T. 349. §-ában megállapított 6 hó eltelte után érvényesítette, a kereset tehát elévült. Most alperes ellenkövetelését, amellyel az előbb hivat­kozott perben elutasíttatott, beszámítási kifogás útján akarja érvényesíteni a leszállított árú vétel­ára iránt folyó jelen perben, azt vitatván, hogy a kir. Kúria joggyakorlata szerint a vételár iránti perben beszámítási kifogás útján az elévült igény is érvényesíthető. Való, hogy a kir. Kúria (892/1903., 47/1900.) számú ítéleteiben kimon­dotta, hogy a kifogásolási jog, ha idejekorán megtétetett, az árú vételára iránti perben a K. T. 349. §-ába előírt 6 hó eltelte után is sikeresen érvényesíthető. Ebből a joggyakorlatból azonban csak az következik, hogy alperes elévültként je­lentkező igényét, feltéve, hogy arra nézve ítéleti döntés nem történt, a felperes által ellene vételár iránt indított perben beszámítási útján érvényesít­heti. Ezt alperes az előző perben keresetének megfelelő módosításával vagy kiegészítésével el is érhette volna. Minthogy azonban alperes az árú minőségi hiányából kifolyólag támasztott kere­seti igényével az előző perben már jogerősen el­utasíttatott, ennélfogva az alperesi igény tekin­tetében res judicata forog fenn, alperes ezt r.z igényt többé beszámítás útján sem érvényesítheti, mert ennek megengedhetősége az alperes részére egy burkolt jogorvoslatot jelentene, a bírói ítélet­tel elutasított igénynek más alapon való érvénye­sítihetését célzó beszámítási kifogást tehát el kel­lett utasítani. Budapest, 1933. évi április hó 7. napján. Polit­zer Sándor, Berger Mór, Weisz János tőzsdetaná­csosok bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. IRODALOM A Magyar Biztosítási Évkönyv jubiláris évfolyama A magyar biztosításügy irodalmában hézag­pótló standardmunkává fejlődött a Magyar Biz­tosítási Évkönyv, amelynek a napokban jelent meg a jubiláris 25-ik évfolyama. A Magyar Biztosítási Évkönyv jubiláris évfo­lyama a szokottnál is gazdagabb tartalommal je­lent meg. Jól bevált beosztásában az Évkönyv három részre oszlik és pedig az első rész tartal­mazza a biztosításügy céljait szolgáló intézmé­nyek ismertetését, az érvényben lévő rendeleteket és törvényeket, a Felügyelő Hatóság működéséről szóló jelentést és a legújabb adó- és illetékügyi rendeleteket, amely utóbbiak közül különös figyelmet érdemel Ernyey Béla dr. alapos ismer­tetése a biztosító vállalatok minimális társulati adójáról. Az Évkönyv második része a Magyarországon működő bel- és külföldi biztosító társaságok is­mertetését, mérlegszámláit, nyereség- és veszteség­számláit tartalmazza, egyszersmind minden társa­ságra vonatkozólag a kompaszszerű adatok hite­les szövegével, úgyhogy az Évkönyv ezen részéből könnyen tájékozódhatik az olvasó a nálunk mű­ködő biztosító társaságok helyzetéről, vagyoni vi­szonyairól és üzleti fejlődéséről. Az Évkönyv 'harmadik részében foglaltatnak a tudományos értekezések, cikkek, és pedig Alten­burger Gyula dr.-nak a biztosítási és nyugdíj­egyesületekről szóló cikke, Berliner Vilmos dr.-nak, a Phönix életbiztosító társaság igazgató­jának valósággal tanulmányszámba menő ismer­tetése Középeurópa biztosítási helyzetéről a há­ború után, Külley Bhorer Viktor dr. ítélőtáblai tanácselnök felsőbírósági jogeseteket tárgyaló cikke, Goldziher Károly dr. műegyetemi magán­tanár, Lewin kölcsönértékelési képletének elmé­letét ismerteti. A létszámcsökkentéssel kapcsola­tos jogi kérdéseket fejtegeti Schwartz Tibor dr. törvényszéki bíró, a tűzbiztosítás főbb eredmé­nyeit ismerteti dr. Hajdrik Sándor, a biztosítás fejlődésének irányait dr. Sós Ernő, a nyugdíjszá­mítások módosításáról ír Juvancz Ireneus, a biz­tosítási joggyakorlat újabb eseteit közli és ismer­teti dr. Hegyi Gyula budapesti ügyvéd, a nem tel­jesen egészséges emberek életbiztosításának kér­dését taglalja dr. Halmi István főorvos; biztosí­tási felügyeleti jogeseteket ismertet dr. Ernyei Béla; a magyar tűzviszontbiztosítás pénzügyi oldalait vilá­gítja meg Balázs József. A magyar biztosításügy 1932/33. évi krónikája fejezi be az Évkönyv jubi­láris évfolyamát, melynek ára 12 pengő és meg­rendelhető a Biztosítási és Közgazdasági Lapok kiadóhivatalánál, Budapesten, VI., Vörösmarty­ucca 43. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)

Next

/
Thumbnails
Contents