Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - A tőzsdebíróság új eljárási szabályai

10. szám TŐZSDEI JOG 3 JOGGYAKORLAT Anyagi jog 42. Az áruüzleti szokások 60. §-ában meghatározott 30 napos elévülés .a 65. §. a. pontja alapján a teljesítés mellett követelhető kártérítésre is kiterjed. Nincs a tőzstlebíróság joggyakorlatában alapja azon állításnak, mely szerint egyezségi tárgyalások esetén a 30 napos határidő csak az egyezségi tárgyalások befejezésétől számítandó. 848/1932. Vb. ítélet. Indokolás. Felperes azt adta elő, hogy alperes/ tőle az A.) alatti és további négy, ugyanolyan tartalmú kötlevéllel összesen 1550 q búzát vásárolt, ab P. hajóba rakva. Alperes az általa kiállítandó hajó kiállításával késedelmeskedett, aminek következtében alperes eladója kénytelen volt az ő eladói által a hajóhoz kellő időben kiszállított búzát raktárra venni, majd pedig a hajó késedelmesen megtörtént kiúllítása után újból a hajóhoz kifuvarozni. Ezen raktárravétel, ki- és berakás, valamint újbóli fuvarozás költségei összesen 493.70 pengőt tesznek ki, amit alperes kötelesi felperesnek megtéríteni. A 493.70 pengős követeléssel szemben alperes többek közt azzal is védekezett, hogy felperesnek ez az igénye elévült, mert a szokványok 69. § a szerint a 65. §. a. pontján alapuló igény elenyészik, ha azt a fél szerződésszerű, illetőleg újabb teljesítési határidő lejártát követő 30 nap alatt bírói úton nem érvényesíti; felperes pedig csak 1932. október 20-án, tehát a 69. §-ban meghatározott 30 napon jóval túl indította meg a pert alperes ellen. Felperes az elévülési kifogással szemben egyrészt arra hivatkozott, hogy a tőzsdebíróság gyakorlata szerint a 30 napos perindítási határidő csak a szerződés teljesítése iránti igényre vonatkozik, de nem vonatkozik az e mellett követelhető kártérítésre. Másrészt előadta és a 13, 14 és 8. alatti alperesi levelekkel, valamint tanúkkal kívánta bizonyítani, hogy a peres felek között egészen 1932. október 5-ikéig egyezségi tárgyalások folytak és vitatta, hogy ennekfolytán a 30 napos perindítási határidő csak 1932. október 5-ikétől számítható, úgy hogy ő a perindítással nem késett el. A bíróság megállapította, hogy az árúüzleti szokások 69. §-a értelmében a 65. §. a. pontján alapuló igény, tehát nemcsak a szerződés teljesítésére, hanem a késedelemből eredő kár megtérítésére irányuló igény is elenyészik, ha azt a fél a szerződésszerű, illetőleg újabb teljesítési határidő lejártát követő 30 nap alatt bírói úton nem érvényesíti. Téves azon felperesi előadás, hogy a tőzsdebíróságnak ezzel részben ellentétes olyan gyakorlata volna, amely szerint ezen 30 napos perindítási határidő a teljesítés mellett követelhető kártérítésre nem vonatkozik. Nincsen továbbá sem az árúüzleti szokások intézkedéseiben, sem a bíróság joggyakorlatában alapja azon felperesi állításnak, mely szerint egyezségi tárgyalások esetén a szóbanforgó határidő csak az egyezségi tárgyalások befejezésétől számítandó. Az ezen téves álláspontra alapított felperesi védekezésre voratkozólag a bíróság még azt is megjegvzi, hogy a felperes által hivatkozott alperesi levelekből teljes határozottsággal megállapítható, hogy a most tárgyalt követelés tekintetében a fe lek között egyezségi tárgyalások nem folytak, mert erre vonatkozólag alperesnek kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy ez a követelés alaptalan. Minthogy a kifejtettek szerint felperesnek most tárgyalt igénye elenyészett, felperest keresetének ezen, 493.70 pengő megfizetésére irányuló részével el kellett utasítani. Budapest, 1933. évi március hó 22. napján. Davidsohn Horace, Glück Jenő, dr. Latzkó Vilmos tőzsdetanácsosok bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. 43. K. T. 270. §-a. A kereskedelmi kezességből származó egyetemleges felelősség korlátozása közös megállapodással. A kezes felelőssége a főadós ellen folytatott per költségeiért. 437/1933. Vb. ítélet, indokok: II. r. alperes az E:/: alatti levélben azt írta felperesnek, hdgy tudomásul vette, hogy I. r. alperest beperelte. Kijelentette, hogy őt nem szükséges perbehívni, mert ő magaszántából hozzájárul ahhoz, hogy ha I. r. alperesen követelését nem tudná felperes behajtani, úgy felperes I. r. alperes tartozását II. r. alperes jutalékszámlájából levonhassa. Felperes arravaló hivatkozással, hogy ezzel a nyilatkozatával II. r. alperes kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért vállalt kezességet, őt I. r. alperessel együtt egyetemlegesen kérte kötelezni. A bíróság megállapítja, hogy a Kereskedelmi Törvény 270. §-ában fc'glalt rendelkezés mellett nincs akadálya annak, hogy a felek eltérően állapodjanak meg és a törvényben előírt egyetemleges felelősséget a kezes részéről kizárják az esetben is, ha a kezesség kereskedelmi ügyletből származó tartozásért vállaltatott. Az E7. alattiban ily kifejezett korlátozás foglaltatik, abban határozottan körül lévén írva az, hogy minő vonatkozásban vállalt II. r. alperes I. r. alperesért felelősséget; II. r. alperes itt kifejezetten csak arra jogosította fel felperest, hogy az esetre, ha felperes I. r. alperesen követelését behajtani nem tudná, ezt a követelést II. r. alperes jutalékszámlájából levonhassa. A bíróság errevaló tekintettel II. r. alperes kötelezettségét az E7. alatti nyilatkozatban foglaltak értelmében állapította meg ítéletében. Minthogy az E7. alatti tanúsága szerint felperes II. r. alperest a keresetindítás előtt értesítette, hogy alperessel szemben peres úton jár el és minthogy jogszabály az, hogy a főadós ellen folytatott per költségeiért a kezes a hitelezőnek felel, ha felmerülésük előtt a hitelező a kezest értesíti, hc'gy a főadós nem teljesítette kötelezettségét, ennekfolytán II. r. alperesnek módjában volt a költségeket elhárítandó, a felperesi követelést kiegyenlíteni, II. r. alperes I. r. alperessel szemben való behajthatatlanság esetén jutalékkövetelése erejéig a perköltségekért is felel. A bírói gyakorlat értelmében] nem volt akadálya annak, hogy felperes a nem készfizetői kezes II. r. alperest a főadóssal együtt vonja perbe. A bíróság azonban az egyetemleges felelősséggel nem tartozó II. r. alperest felperes javára az E7: alattiban foglalt kötelezettségvállalás keretében csak feltételesen marasztalta, s minthogy vele szemben a keresetindítás időelőtti volt, költségek fizetésére őt a bíróság nem kötelezte. Minthogy II. r. alperes a perben személyesen védekezett, felperes az ő javára költségek fizetésére — költségek felmerülésének hiánya miatt — marasztalható nem volt. Budapest, 1933. évi június hó 30. napján. Katona Zsigmond, Erdély Zsigmond, Barcza Lajos, tőzsdetanácsosok, bírák; dr. Kende Ernő, jogügyi titkár.